Láthatatlan játék – The Unfinished Swan videó

Van az, amikor egy alapvetően jól ismert és szeretett konzoljáték tematikán mindössze egyet csavarnak, hogy valami teljesen új és zseniális dolog szülessen. Íme a The Unfinished Swan!

Egy a Dél-Karolinai Egyetemei projektből nőtte ki magát a valamikor idén, kizárólag PlayStation 3-ra megjelenő játék, ami a mászkálós, feladatmegoldós játékmenetet meglepő és igen hatásos vizualitással kombinálja. A The Unfinished Swan alapvetően egy klasszikus platform játék, ahol egy fiatal fiú bőrébe bújva, egy képzeletbeli világban barangolunk, akadályokon átugorva, feladatokat megoldva, hogy a vezetőnkül szegődött fehér hattyú elkalauzoljon minket a furcsa, monokróm világot megalkotó király palotájába.

A csavar a dologban az, hogy gyakorlatilag vakon kezdünk neki a dolognak és a PlayStation Move mozgásérzékelős kontrollerét (vagy a sima kontrollerrel, de azért a Move az igazi) használva dobálhatunk tintapacákat az előttünk tátongó ürességbe és az így kirajzolódó foltok mutatják meg azt az aprólékos és varázslatos világot, ahol a The Unfinished Swan játszódik. Nincs vér, pusztítás és háború, de vannak megoldandó logikai feladatok és ez a furcsa, elsőre üres, ám később annál gazdagabb világ, így tökéletes választás a játék egy komolyabb hétvégi, esőnapi családi gémeléshez.

A fejlesztők szerint, hamar bele lehet jönni a láthatatlan világ felderítésébe, de akiket beszippant (és jó sokan lesznek az biztos) a játék, a negyedik, ötödik pályán már akár csak a hallásukra támaszkodva is képesek lesznek haladni, ami a kitűnő vizualitást kiterjesztő zseniális atmoszférának köszönhető. A The Unfinished Swan egyelőre úgy tűnik, hogy az idei év legötletesebb PS Move-os játéka lesz, ami jót fog tenni a Sony Move kontrollereladásoknak is.

Még több játékinfó és bemutató a Playeren!

Első blikkre a Sony legújabb kézikonzolja A definitív handheld, a várt sikersztorit mégis olyan szalagcímek törték meg, mint például: „botladozó eladások, akadozó játéktámogatás”, amit elöljáróban kiegészítenénk a következővel: egy rakás mesteri, de jelen állapotban még kibontatlan ötlet. Persze a helyzet közel sem olyan egyszerű, hogy össze lehetne foglalni egy mondatban. A gép négy hónapos szereplése után elérkezett az idő, hogy a Player is állást foglaljon ebben a Vitás kérdésben. A további hülye szóvicceket és a technikai maszlagot teljes mértékben nélkülöző cikkünk elolvasása után te is képben leszel.

Az élmény – ahogy a legtöbb Sony termék esetében – a kicsomagolásnál kezdődik. Ezt a szabályt a Vita is erősíti. A kis doboz tele van a szokásos színes-szagos füzetecskékkel, a várakozást pedig a maga csendes pajkosságával a zacskóban pislogó gép és a mellette figyelő rejtélyes kártyák csak tovább fokozzák. A konzolt a csomagból kiemelve majd azt a kézben megforgatva elégedetten nyugtáztuk, hogy mind az összeszerelés, mind a küllem első osztályú. Bár a folyton mocorgó kisördög óhatatlanul ki fogja mondatni a tapasztaltabb felhasználókkal, hogy a Vita úgy néz ki, mintha az előző generációs Sony handheldre, a PSP-re rásóztak volna egy palacsinta-sütővel, panaszra mégsem lehet okunk. A gépház kiváló minőségű műanyaggal és hajszálpontos illesztésekkel büntet. Fekete Laci biztosan meg tudná recsegtetni a paneleket egy-két telefonkönyv kettészakítása után, de egy átlagos felhasználónak véletlenül sem kell attól tartania, hogy a kezében széthullik a Vita. A külsővel kapcsolatban további szájtépés helyett csak annyit ajánlanánk, hogy csekkold a képeket, illetve gyors címszavakban eléd hajigáljuk a főbb tényezőket: 5 hüvelykes OLED multi-touch kapacitív érintőképernyő, egy hátsó érintőpanel, a szokásos irány- és vezérlő-gombok, elülső és hátsó kamera, illetve – végre – két darab analóg kar. Számfetisiszták a konzol technikai paramétereiben itt merülhetnek el, azokat viszont, akik a gép által kínált felhasználói élményre kíváncsiak, megkímélnénk a különböző egzotikus számsoroktól.

A Sony gondoskodott arról, hogy az összeszerelés minősége okán fellelkesült játékosok a gép bekapcsolása után se lombozódjanak le. A kijelző gyönyörű színekkel, tisztességes fényerővel operál, de verőfényes napsütésben azért akadhatnak gondjaink az apróbb részletekkel. (A strandon tedd le szépen a konzolt és stíröld inkább a csajokat!) A PSP és a PS3 keresztirányban navigálható felületét (XMB, azaz cross media barnak becézik) a Vita elhagyta, az ikonok kör alakú kitűzőknek álcázva a vertikális irányban görgethető főképernyőn kaptak helyet. A képernyők közötti váltás villámgyors, a multi-touch, vagyis a többujjas tapizás nemkülönben. Az egyszerre megnyitott alkalmazások horizontális irányban kapnak külön képernyőt, a multi-tasking, vagyis a programok egyszerre történő futtatása viszont több esetben is csak látszólagos. Egyfelől összesen csak hat applikáció futtatható, ezek között pedig csak egy játék lehet. Ráadásul ha egy éppen futó alkalmazás közben megnyomjuk a PS-gombot, akkor a legtöbb esetben az adott programot kvázi szüneteltetve kerülünk vissza a főmenübe. Éppen ezért, akinek az a kényszerképzete támadna, hogy ő bizony Skype-olás közben fog Unchartedet játszani, gyorsan számoljon fel ezirányú terveivel.

Az itt-ott tapasztalható hiányosságok (például a zenelejátszó nem minden játékkal tud kooperálni, a böngésző nem tudja mi az a flash) ellenére az összkép mindenképpen impresszív, ráadásul a Playstation brand mindig híres volt arról, hogy szinte kéthavonta kidob valamilyen firmware-frissítést a gépeihez. A Vitához kifejlesztett Near nevű szociális alkalmazás pazarul működik. Talán éppen szerencsés helyen nyomogattuk a kütyüt, de nekünk néhány méteren belül kapásból felismert öt másik gépet, amivel teljesen zökkenőmentes volt a kapcsolatfelvétel. A tévé mellett figyelő PS3-mal szintén percek alatt sikerült összeboronálni tesztalanyunkat, a Remote play funkció pedig (amikor a handhelden keresztül irányítjuk az asztali konzolt) már ez elődmodell PSP-n is kifogástalanul zenélt. A Playstation Network online áruházának Vitás szegmense bár egyelőre érezhetően foghíjas és itthon nem is érhető el a teljes kínálat, a gép által meglebegtetett applikáció-központú rendszer mindenképpen izgalmas lehetőségeket rejt. Itt azt ajánlanánk a vásárlás mellett döntő olvasóinknak, hogy ne sajnálják azt a plusz összeget kicsengeni a 3G-s változatért, hiszen a gép állandó netkapcsolat mellett mutatja ki igazán a foga fehérjét.

Térjünk át a játékra, hiszen elvégre a Vita egy célgép lenne. A kijelző alatt izzadó négymagos prociban érezhető a kraft, de azért annak a szlogennek ne dőljünk be, hogy a látvány felvenné a versenyt a PS3 játékok grafikájával. Aki egyébként ilyesmit hangoztat, azt sürgősen beutalnánk szemvizsgálatra, hiszen a Vita annyira közelíti meg a PS3-mat, mint amennyire a PSP megközelítette a PS2-t. Vagyis nagyon, de mégsem. A grafika ezzel együtt is egészen egyszerűen szemkápráztató kézikonzol viszonylatban. Olyannyira, hogy tesztalanyunk a grafikai teljesítmény tekintetében lazán alázza a Nintendo asztali gépét, az éppen utolsókat rúgó Wii-t, a rivális kézikonzolok pedig szintén elbújhatnak mellette. Az Uncharted: Golden Abyss című produktum küllemében például nem sokkal marad el a franchise jelen generáció elején támadó első részétől, a Drake’s Fortune-tól. A profi minőségű analóg karok ráadásul érezhetően óriásit dobnak a kezelhetőségen. Úgy tűnik azonban, hogy a jelenleg elérhető szoftver-felhozatal nagy része inkább csak demonstrálja, mintsem használná a Vita képességeit. Jó példa erre a Reality Fighters című okosság, mely techdemonak tökéletes, szórakoztatni viszont fél óra után elfelejt. Ez a program teszi egyértelművé, hogy mire is jók a dobozban talált rejtélyes kártyák; arra, hogy viszonyítási pontként használja őket a Vita kamerája, és a virtuális hirig szereplőit – akikre egyébként akár a saját arcunkat is felrakhatjuk – kipakolja az ebédlőasztalunkra. A kiterjesztett valóság tökéletesen működik, a legapróbb nézőpont-váltást is szinte késés nélkül reagálja le a kis gép. Alig várjuk, hogy a demonstrációs célt elhagyva egy tobzódó kreativitással megáldott stúdió is rászabaduljon erre a fícsörre. Szívesen megnéznénk például, hogy mit kezdene a kiterjesztett valósággal a nagy Hideo Kojima.

Eddig tartott a termékbemutató, most pedig itt az ideje, hogy jó szokásunkhoz híven kicsit mögé nézzünk a dolgoknak. Nem fogunk finomkodni.

A bukás útján?

A Vita idén februárban támadta be a boltokat, aztán úgy alakult, hogy az átfogó hadműveletből első körben csak egy mérsékelt sikerre futotta. Jelenleg világszinten alig több mint 2 millió PS Vita tulajdonos pötyögteti a kis gépet, ami négy hónapos szereplés után nem valami nagy eredmény. Összehasonlításképpen a tavaly márciusban piacra dobott rivális Nintendo 3DS bő 18 milliós felhasználói bázissal dicsekedhet. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nintendo gépének sem volt éppen zökkenőmentes startja, így a cég nemrég egy sokak szerint korai árcsökkentésre szánta el magát, ami meg is dobta az eladásokat, de a Sony egyértelművé tette az idei E3 előtt, hogy nem tervez ilyesmit. Hogy mi lehet a handheld-szegmens stagnálásának oka? A választ valahol az okostelefon-robbanás környékén kell keresgélni. A kilencvenes években a Nintendo Game Boy még vígan élvezte egyeduralkodásának minden előnyét. Akkoriban ha valaki játszópajtás híján is szeretett volna mondjuk a buszon gémelni, akkor ehhez csak a Game Boy-t hívhatta segítségül. Manapság viszont az unatkozó gémernek az is elég, ha gyorsan lehúz valami ingyenes játékot az AppStore-ról, a Marketplace-ről vagy a Play áruházból (ki mit preferál), és már mehet is a móka.

Nem csak olcsóbb tehát ilyen módon unalmat űzni, de sokkal trendibb egy oldalra fordított iPhone-nal menőzni, mint előrángatni egy tepsi méretű játékgépet. Az előbbivel az embert hamar berakják a játékos kedvű businessman kategóriába, míg az utóbbi ugyanilyen gyorsan kapja meg a degradáló kocka jelzőt. A Sony ráadásul a játékkínálat szintjén sem erőlteti meg különösebben magát. Szépen lassan ugyan beköszönnek a nagyobb, értékesebb címek is (legutóbb például a Metal Gear Solid HD Collection kiadásának örülhettünk), de a Vita gyengélkedésére a japán cégnek soha nem látott dömpinggel kellene válaszolnia. Ehhez képest az idei E3-mon tartott Sony sajtókonferencián alig esett szó a Vitáról, amiért utólag a Sony-fejes Shuhei Yoshida elnézést is kért, kiemelve, hogy ezen a ponton sajnos nem voltak képesek többet mutatni. A standokon ugyan láthattunk villanásokat, de ennél azért lényegesebben többet vártunk volna.

A siker útján?

Bár a tapiképernyős okostelefonokkal nagyon frankón lehet madarakat lövöldözni zöld malacokra és még talán egy faék egyszerűségű ugrabugrát is játszható keretek között lehet tartani okos pályatervezéssel, abban a legtöbb játékos egyetért, hogy egy komplexebb (például egy fps játék irányítása ezeken az eszközökön siralmas. Az például egyenesen agyhalál kategória, amikor kétujjas analóg irányítást akarnak a lelkes játéktervezők szimulálni érintőképernyőn. Az analóg karok, valamint a gombok fizikai jelenléte nélkül az eredmény azon felhasználó számára, aki még tudja, hogy mi az a kontroller, minden esetben frusztráló. A letölthető, jellemzően maximum negyedórás menetekre szabott játékok természetüknél fogva sem képesek egy hardcore játékost lekötni két percnél tovább és a casual rétegnek is csak azon tagjait tudják igazán megfogni, akik sem az irányítás, sem a játékmenet tekintetében nem rendelkeznek magasabb elvárásokkal.

Aki tehát amellett érvel, hogy egy okostelefon kiválthat bármilyen kézikonzolt, valószínűleg kvarcjátékkal játszhatott utoljára. Bár kétségkívül drágább és a fentebb részletezett tévhit miatt jelenleg kevésbé trendi eszközről van szó, azt jó lesz leszögezni, hogy a legdurvább iPhone játék is faék egyszerűségű a zsebkonzolok decens címeihez képest. Ha pedig zsebkonzolról van szó, akkor jelenleg a PS Vitánál egész egyszerűen nincs erősebb, jobban felszerelt gép. A Vita gyenge pontja jelenleg a nem túl izmos játékkínálat, illetve a remek ötletekkel felvértezett konzol egyedi képességeinek kihasználatlansága, mely hibák orvoslása a japán gyártó elsődleges feladata kell legyen.

Neked kellene?

Ezen a ponton kicsit közhely-szagú, de fokozottan indokolt a megállapítás, hogy a Vita sikere azon fog múlni, hogy a Sony milyen terméktámogatással erősíti a platformot és mennyire hatékony marketing-eszközökkel győzi meg a kockát kiáltó laikusokat. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Ha túllépünk a fenti megállapításon, akkor azt is mondhatjuk, hogy a Sony handheldjének sikere vagy bukása tökéletes kórképül szolgál majd korunk játékos-szokásairól. A platform szereplésén ugyanis végre vegytisztán nyomon követhető lesz, hogy a hardcore gaming valóban földalatti mozgalommá süllyedt-e, vagy érdemes még a valódi játékosok igényeire szabott eszközzel piacra lépni.

[stamp_4] Kíváncsian várjuk a végeredményt, miközben tiszta lelkiismerettel dobjuk a négy csillagot a PS Vitára, némileg átfogalmazva a címben feltett kérdést: Igazi játékos vagy?
Köszönjük a tesztpéldányt a Sony Magyarországnak!
Még több játékbemutató és hír a Playeren! 

A Scanbox egy zseniálisan egyszerű ötlet, ami pont akkor jön jól, ha mondjuk dokumentumokat kell szkennelnünk.

A szkenner ma már nem létszükséglet, hiszen digitális korban élünk, ahol a hatalmas Google szinte mindent megold. Ám előfordulhat olyan szituáció, amikor jól jönne az a furcsa, nagy és lapos cucc az asztalon. A Scanbox egy újabb sikeres Kickstarter projekt, ami pont erre nyújt megoldást.

Gyakorlatilag egy strapabíró műanyagból kihajtogatható scanner állvány, amin felül, pont a digitalizálandó dokumentum, vagy tárgy (így nem csak dokumentumok szkennelésére alkalmas) mértani közepénél van egy lyuk a kamerának. Az iPhone kontúrja elev be van rajzolva, így az almás telefon tulajoknak lesz a legkönyebb dolga, de igazából egy perc alatt bepozicionálható bármilyen kamerával rendelkező okostelefon, így gyakorlatilag egy univerzális eszközről van szó. Az alap Scanbox gyakorlatilag egy állvánnyá hajtható műanyag mappa, erős mágnesekkel, amik nem engedik sem az állványt, sem pedig a céltárgyat mocorogni, míg a Plus verzió, egy 9V-os elemről működtethető belső LED világítást is kapott, amivel már-már professzionális szkenneré változik a telefonunk.

(forrás: Kickstarter)

Még több tipp a könnyebb tech élethez a Playeren!