Tegnap mutatta be a japán gyártó a legfrissebb termékpalettájukat notebook fronton. Érkezett pár érdekes darab.
A Sony végre elkezdte azt, amit évek óta nem értek, hogy miért hanyagol. Egyrészt egyszerűsítette a termékpalettát, mivel eddig volt, vagy 6-8 notebook család, rengeteg modellel és olyan fantáziadús nevekkel, mint a VPCCA3S1E, ami a C széria egyik modellje volt, de ezt egy átlag user soha meg nem jegyezte az biztos. Most lett négy család egyszerű és logikus nevekkel: a legkisebb E széria, ahol pl. az E11 a családba tartozó 11 colos kistestvér, míg az E15 értelemszerűen négy collal nagyobb kijelzőt kapott és így tovább, egészen a 17 colos FullHD-s E17 atomreaktorig. Ezen felül maradt az üzleti S modellpaletta, a legendás és piszokdrága Z csúcsmodell, illetve a vadonatúj jövevény a T széria, ami az első hivatalos Ultrabook a japán gyártótól. A nevek egyszerűsödtek és a konfigurációk is: kb. minél nagyobb a kijelző a családon belül, annál komolyabb a belső hardver a gépben. Kevesebb gép lett, ezáltal jobban átlátható mit is kínál a Sony, míg dizájnban visszatértek (legalábbis az S, a T és a Z szériánál) oda, ahol mindig is jók voltak, a japán minimalizmushoz.
Az új VAIO modellekkel kb. azt kezdte el a Sony, amit annak idején még Sony Ericsson márkanévvel az Androidos mobilokkal. Aránylag kevés modell (a koreai gyártókhoz képest mindenképp), átlátható paletta, ahol a divatozni vágyó tini azért éppúgy megtalálta a neki való telefont, mint az öltönyös üzletember. Jót is tett a cégnek ez az egyszerűsítés és jót fog tenni a VAIO-k esetében is. Most azonban még egy dolog kezd körvonalazódni, mégpedig az, hogy ahogy a mostani, már csak Sony márkanévvel fellogózott telefonokba, úgy a legfrissebb VAIO-kban is erősebbek a cég más területein látható, tapasztalható fejlesztései. Az új noteszgépekben fel-felbukkan a Sony kamerákból ismert Exmor márkanév, itt azonban a webkamerák kapják meg a sötétben jobban teljesítő érzékelőket, míg a hangrendszerekből ismert xLOUD technológia segít, hogy az új VAIO-k jobban szóljanak. És még egy kicsit továbbmentek, hiszen, ha például a brutális teljesítményre képes E17-et választjuk a maga négymagos i7-es processzorával, akkor bizton feltételezheti a Sony, hogy nem csak Excel táblázatok kezelésére használja majd tulaja a gépet, hanem játékra, vagy akár videó- és fotóeditálásra is. Milyen jó lenne, ha a vásárlást követően, mindenféle netes keresgélés nélkül használhatnánk jófajta multimédiás szoftvereket. Hoppá! Hiszen a Sony-nak van egy elég jó szoftverfejlesztő részlege is, miért is ne pakolná tele a frissen vásárolt gépet, teljesen jogtiszta szoftverekkel? Így lehetséges, hogy a saját portájukon körbenézve az amlített E17-es gépen megtalálhatjuk a teljes Imagination Studio Suite 3-at, amiben a hang-, videóeditáló, zeneszerkesztő szoftverek mellett egy egész kellemes, 360 dalt számláló szabadon felhasználgató tracklista is található, amikkel sokkal, de sokkal profibb videókat, DVD-ket lehet összepakolni például a YouTube-ra, mint az ingyenes cuccokkal. Így már tényleg, rögtön kibontás után komoly multimédia állomássá válik az E17. Mindez pedig a Sony-nak igazából nem kerül pénzébe, cserébe viszont komoly reputációt adhat a márkának, mivel teljeskörű megoldást kínálnak.
A sok, pár évvel ezelőttig ismeretlen, vagy épp a B kategóriába sorolt gyártó ma már ontja magából a minőségi cuccokat, a Sony pedig mintha kicsit leült volna pihenni, ami ilyen technológiai fejlődés mellett minimum hiba, de olykor halálos is lehet. Ma már hardvert összerakni nem gond. Jó hardvert, jól összerakni sem, ezért kell valami plusz. Ez lehet például valami egyedi megoldás, példás mérnöki munka, vagy az előbb említett komoly szoftverezettség. A Sony pedig most mindháromban remekel, ugyanis az új Ultrabook, a T modell, az első cserélhető akkus és bővíthető Ultrabook, úgy, hogy közben vékony, gyönyörű és akár 7 órát is elketyeg szolid terheléssel, mielőtt enni kér. Az S családban előszeretettel használják a zseniális IPS paneleket FullHD felbontással és a bivalyerős processzorok mellé még dedikált VGA is került, dokkolóval, felcsatolható pótakkuval, aminek segítségével akár 13 órán keresztül dolgozhatunk konnektor nélkül. A Sony tehát felállt a pihenőből, és elkezdett megint tempót diktálni, amivel masszív rajongótábort alakíthat ki újra magának és a VAIO logó legalább olyan fényesen ragyoghat, mint pár évvel ezelőtt.