Nanokörömmel könnyebb az okostelefonok kezelése

Egy új fejlesztésnek köszönhetően hamarosan már nemcsak ujjbeggyel, hanem akár körömmel is kezelhetők lesznek a kapacitív érintőkijelzők.

Amikor felbukkantak a piacon az első PDA-k és érintőkijelzős mobilok, gyorsan meg kellett tanulnunk, hogy a rezisztív kijelzős készülékeket nem ujjbeggyel, sokkal inkább körömmel lehet hatékonyan kezelni. Aztán a kapacitív technológia előretörését követően újra előtérbe került az ujjbegy, a körmös használatot pedig gyakorlatilag teljesen el lehetett felejteni.

A most bejelentett Nano Nailsnek köszönhetően azonban akár még a leghosszabb műkörmökkel is használható az iPhone vagy egy androidos okostelefon. Az újdonság májustól lesz kapható, így ne csodálkozzunk azon, ha barátnőnk vagy feleségünk idén nyáron már olyan különleges körmökkel fog hazatérni a szépségszalonból, melynek high-tech nanovégződése lesz. Az akár otthon, házilagosan is felapplikálható szettben négy darab Nano Nails kap helyet – a csomag ára várhatóan tíz dollár körül alakul majd.

A kapacitív érintőkijelzők használata a hideg téli napokon is nehézségekbe ütközik, hiszen a hagyományos kesztyűkkel ezek a megjelenítők nem kompatibilisek. A problémára egyrészt megoldást jelenthetnek a különleges kapacitív kesztyűk, az igazi megváltást viszont az olyan kijelzők elterjedésétől várhatjuk, amilyen a nemrégiben általunk is tesztelt Nokia Lumia 920-ban is található. Ennek a Windows Phone 8 szoftveres telefonnak a kijelzőjét ujjbeggyel, körömmel, normál kesztyűvel, de még akár egy evőeszköz végével is egyszerűen lehet kezelni.

Tovább:
 Techjóslatok 2013-ra
Az Apple tündöklése és bukása 2012-ben
Jönnek az okos evőeszközök

Annak ellenére, hogy a Huawei piacvezető a telekommunikációs és hálózati eszközök forgalmazásában, a márkanévről sokaknak csak Kína jut eszébe. Való igaz, hogy a szolgáltatók által többnyire saját márkás telefonként forgalmazott készülékeikről az olcsóságukon kívül sok jót nem lehetett elmondani – korábban. Az Ascend széria 2010-es megjelenése óta viszont a cég kínálata sokat erősödött, ahogy azt a felső-középkategóriára belőtt Ascend P1 is ékesen bizonyítja.

A telefon első ránézésre elegáns, a letisztult, szögletes formát ügyesen dobja fel aljának lekerekített vonala. A tesztkészülék minőségi, ébenfekete színű műanyag borításával olyan telefon benyomását keltette, amit szégyenkezés nélkül kicsaphatsz a kávézó asztalára az iPhone-ok és Samsungok közé, de ha nem jön be a fekete szín, az Ascend P1 fehér és rózsaszín külsővel is elérhető.

A P1 méreteiben (129x64x7,69mm) és tömegében (110 g) valamivel alullicitálja a konkurenciát, és bár egy kézzel az alsó gombok elérése még így is igényel némi gyakorlatot, ez a kategória összes telefonjáról elmondható. A borítást házilag nem lehet megbontani, a SIM kártyát a telefon tetején, a microSD-t pedig az oldalán tudjuk becsúsztatni és egy kis műanyagkupakkal lezárni. Ez azonkívül, hogy praktikus, kicsit akadályozza a SIM kártya eltávolítását, ezért nem lenne baj, ha az USB töltőn és fülhallgatón kívül egy körömcsipeszt is mellékelnének a telefonhoz.

Megjelenés

A kijelző kapacitív Super AMOLED, a kategóriában megszokottnak mondható 4,3 colos képátlóval, qHD felbontásban (540x960), 16 millió színben és 256 ppi-s pixelsűrűséggel jeleníti meg a képeket. A képernyő a tartósabb, de valamivel gyengébb minőségű PenTile mátrixtechnológiát használja, de a gyakorlatban ez egyáltalán nem zavaró, a P1 színei kifejezetten kellemesek, élénkek és a technológiára jellemző szőrösödés még olvasáskor sem zavaró mértékű. Vehemensebb vérmérsékletűek biztosan szívesen hallják, hogy a kijelző a törhetetlen Gorilla Glassból készült.

A P1-en alapból az Android 4.0 Ice Cream Sandwich fut, a Huawei éppen csak annyit változtatott rajta, hogy egyedivé tegyék a Google operációs rendszerét. A feloldógomb megnyomása után egy mozdulattal érhetjük el a főképernyőt, az SMS-t, a hívásindítást és a fényképezőt, ezenkívül kapunk három különböző témabeállítást és egy 3D-s nézetet, amivel a főoldalakat körkörös animációval forogva léptethetjük. A telefon használatát megkönnyíti, hogy a menü magyar nyelvű, az első indítás után pedig a készülék tutorial-szerűen vezet végig a legfontosabb tudnivalókon, például az ikonok elhelyezésén, a mappák létrehozásán és widgetek alkalmazásán.

A megszokott androidos programokat (Gmail, Google Maps, Google Play, YouTube, Facebook, Twitter, hangrögzítő, jegyzetfüzet, számológép, óra, zenelejátszó) természetesen megkapjuk, emellett alapból találunk a telefonon videószerkesztő (filmstúdió) és Word-kompatibilis dokumentumkezelő (Polaris Office) alkalmazást, valamint FM-rádiót, vakut és a Rigtide GP nevű jetski versenyjátékot.

Hardver

A telefon kezelése nagyon kellemes, az érintésre villámgyorsan reagál, az OS használata közben és netes böngészésnél sem tapasztalható pillanatnyi akadás sem. A zavartalan működésről egy kétmagos, 1,5 GHz-es Cortex–A9 processzor gondoskodik, mellé egy PowerVR SGX540 grafikus procit szereltek. Ez a konfiguráció elég ahhoz, hogy a GTA 3-t a legdurvább beállításokkal is gond nélkül futtassa, de videók lejátszásánál sem tapasztaltunk megakadást. RAM-ból a szokásosnak nevezhető 1 GB került a telefonba, a belső tárhelyet viszont a versenytársakhoz képest meglepően szűkösre szabták, mindössze 4 GB, amiből ráadásul csak 2,36 GB-tal gazdálkodhatunk szabadon. A tárhely a már említett microSD kártyával legfeljebb 32 GB-ig bővíthető.

Kamera

Az Ascend P1 kamerában is hozza a kötelezőt, azaz egy nyolc megapixeles (3264x2448) kamerát, két LED-es vakuval és egy 1,3 megapixeles frontkamerával. A képek minősége jónak mondható, de a széleken látható elmosódás azért kicsit lehúzza az összképet. Videót 1080p-ben, másodpercenként 30 képkockát rögzíthetünk. A felvételek minősége enyhén, de azért közel sem zavaró mértékben zajos; lehet, hogy nem a P1-gyel fogod leforgatni életed filmjét, de azért a célnak tökéletesen megfelel.

A hangminőség a Dolby 5.1-nek köszönhetően megfelelően tiszta, a telefon hangszóróját viszont érezhetően nem zenehallgatásra tervezték, egy jó minőségű fülhallgató beszerzése tehát erősen ajánlott.

Adatátvitel

A telefon a 2G-s és 3G-s adatátviteli rendszereket támogatja, azaz négysávos GSM (850/900/1800/1900) és ötsávos UMTS (850/900/1700/1900/2100) modult találunk benne, valamint b/g/n szabványú wifit, ami hotspotként is használható. A telefonba 3.0-s bluetooth és a gyorsabb és megbízhatóbb A-GPS-t támogató helymeghatározó került. Az adatátviteli szabványok közül tulajdonképpen csak az NFC-t és az LTE-t kell nélkülöznünk, de ezekre a technológiákra nem is számítottunk ebben a kategóriában.

A számítógéppel való kommunikáció USB 2.0-n keresztül történik, amivel a hagyományos fájlkezelés mellett lehetőségünk nyílik komolyabb szinkornizáció elvégzésére is, a Huawei saját, HiSuite névre keresztelt programjával, vagy médiaközpontként is csatlakoztathatjuk a telefont.

Akkumulátor

A készülékbe vékonyságához képest egész tekintélyes, 1670 mAh-s Li-Ion akkumulátor került, amivel egy napot simán kibír a telefon, de kíméletesebb használat mellett akár két–három napig is elvan feltöltés nélkül. Az akkumulátor beépített, így a helyes töltésre érdemes odafigyelni, mert csak szervízben cserélhető. A helyes akkumulátortöltés fortélyaival korábban külön cikkben foglalkoztunk, érdemes átolvasni a telefon bekapcsolása előtt.

Összegzés

[stamp_4]A végére maradt a feketeleves, ugyanis az Ascend P1 jelenleg egyik magyarországi mobilszolgáltató kínálatában sem szerepel, bolti ára viszont jelentősen fölötte van a konkurens telefonokénak. A Huawei minden erejével arra törekedett, hogy jó diákként, hiba nélkül felmondja a leckét, ami sikerült is nekik: az Ascend P1 nagyjából minden szempontból pont annyit tud, amennyit egy felső-középkategóriás telefontól elvárnánk. Ez kezdésnek nem rossz, ugyanakkor feltételezzük, hogy a brandet nem ismerő (vagy félreismerő) vásárlók inkább választanak majd maguknak egy semmivel sem gyengébb, de árban kedvezőbb HTC One S-t, Sony Xperia S-t, esetleg Samsung Galaxy S2-t.

Nemcsak az számít, pontosan mit és mennyit eszel, hanem az is, hogy mindezt milyen sebességgel teszed. Azért nem kell azonnal stopperrel ülni az ebédlőasztalhoz, elég, ha van egy okos villád, amely azonnal figyelmeztet, ha túl gyorsan eszel.

Ha villámgyorsan, kapkodva fogyasztod el az ebédet vagy a vacsorát, az árthat az egészségednek, hiszen a bekapott falatokat kevésbé rágod meg, és azok emésztésével jobban megküzd a gyomrod. Ezenkívül a lassabb táplálkozásnak megvan az az előnye is, hogy étkezés közben több kalóriát égetsz el, illetve hogy csökken a gasztroreflux kialakulásának veszélye is.

Ebben segít a Hapilabs által a CES szakkiállításon bemutatott Hapifork, vagyis az okosvilla, amely méri, meddig tart egy-egy étkezésed, hogy percenként hány falatot kapsz be, illetve hogy a falatok elfogyasztása között pontosan mennyi idő telik el. Ezt követően a készülék által rögzített adatok USB-kapcsolaton keresztül feltölthetők egy webes szolgáltatásba, és számítógépen, tableten vagy okostelefonon is kielemezhetők.

A 200x24,5x15,7 milliméter méretű, 65 gramm tömegű Hapiforkban egy lítium-polimer akkumulátor, egy microUSB dugalj, két LED, illetve egy vibramotor található. Ez utóbbiak jelzik, hogy érdemes lenne lassabban enni. A százdolláros villát követően hamarosan jön majd a hasonló összegbe kerülő okos kanál is (Hapispoon), illetve a jövőben érkező új változatok már vezetékmentes Bluetooth-kapcsolaton keresztül is tudnak majd kommunikálni. Az evőeszközök a falatok tömegét sajnos nem mérik.

Tovább:
Hajlítható kijelzős telefont mutatott be a Samsung
Programozott gyilkolás – Okos távcsöves puska
A Tech rovat legfrissebb hírei