A Chrysler és a Mitsubishi együttműködésének talán legérdekesebb eredménye a Dodge Stealth, ami az áramvonalas formájával és japán technikájával hódított, és éppen harminc éve mutatkozott be.

A kilencvenes évek elején úgy döntött a Chrysler, hogy elérhetőbb sportautót vesz fel a Dodge kínálatába, mint az észbontó V10-es motorral szerelt Viper, és az új modellhez a Mitsubishivel kötött szövetségét használta fel. A Chrysler még 1970-ben szerzett 15 százalékos tulajdont a Mitsubishi Motorsban, és saját márkanevei alatt kínálta a japán gyártó autóit az amerikai piacon, majd a nyolcvanas évek végén közös gyárat is nyitottak Illinois-ban.

A hetvenes-nyolcvanas évek derekán a Dodge Challenger egy Mitsubishi Galant volt

csak részleteiben különbözött tőle. A GTO neve természetesen a legendás Ferrari 250 GTO-nak állít emléket, míg a Stealth az akkoriban nagyon népszerű lopakodó vadászgépek után kapta a nevét. Az aktív légterelőkkel szerelt karosszériája a 0,33-as Cw értékével valóban áramvonalasnak számított.

A Stealth különböző változatait a Mitsubishi háromliteres V6-os motorjával szerelték.

Az alapmodell csak 164 lóerős volt, a 24 szelepes kivitel már 222 lóerőre volt képes, de a legérdekesebb az ikerturbós csúcsmodell, ami 320 lóerőt teljesített, 430 Nm maximum nyomatékkal. 5,7 másodperc alatt gyorsult százra és 250 km/óra volt a végsebessége, ami kitűnő értéknek számított a kilencvenes évek elején, főleg az amerikai piacon.

Az összkerékhajtásával, az elektronikusan állítható felfüggesztésével és a hátsókerék-kormányzásával

A japán csúcstechnikás sportkocsi vonzó választás volt abban a korszakban, ami nem számít az amerikai autógyártás aranykorának. A Dodge sportautója csak 1996-ig készült, a Mitsubishi azonban az ezredfordulóig gyártotta a 3000 GT-t.

Ez is érdekelhet:

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.