Aki azt hiszi, a cégautó két legfőbb jellemzője a praktikum és az unalom, az nagyon fog csodálkozni.

GM Futurliner

Messziről nézve inkább mozdonynak tűnik, de nem a vasúti közlekedés, hanem a General Motors gyártmányainak és az új technológiák reklámozása, bemutatása volt a cél: a vezető elöl, felül, középen ült a légkondicionált fülkében, mögötte pedig egy mobil kiállítóteret lehetett kialakítani, hogy Amerika-szerte láthassa a közönség, amit a GM szeretne láttatni.

A tízméteres, bő tizenöt tonnás monstrumot az első, még a negyvenes évek elején készült daraboknál dízelmotor, az ötvenes években benzinmotor hajtotta legfeljebb 64 km/h sebességgel, ehhez összesen 340 liter üzemanyagot vihetett magával a két tartályban. Tizenkét darab Futurlinert építettek, három megsemmisült, kettő állítólag menthetetlen állapotú, pedig lenne motiváció megpróbálni a feltámasztásukat: 2006-ban egy restaurált példány átszámítva bő 900 millió forintért kelt el egy árverésen.

Ford Transit Supervan

Alapvetően semmi értelme áramvonalas személyautó-karosszéria helyett kishaszonjármű-kasztniba építeni versenyautó-technikát, de ettől csak még vonzóbb a Ford Supervan-sorozata. Nem aprózták el: az első, 1971-es, még csőrös Transit vadítására a GT40-es Ford alapjait használták: a 435 lóerős, V8-as blokk erejét abszurd széles gumik vitték az útra.

A 240-es végsebességre képes brutálfurgont a ’78-ban váltotta a második, már 590 lóerős generáció, amely a szénszálas karosszériának köszönhetően még könnyebb is volt, így megfutotta a 300-at. Kis szünet után 1995-ben jött a Supervan 3 (képünkön), kisautós tömeggel (890 kg) és nagyon kihegyezett, 650 lóerős Cosworth-motorral, amely azonban bemutatón is képes volt lerobbanni, ezért inkább egy megbízhatóbb, csak 260 lóerős háromliteresre cserélték. A SuperSportvan inkább már csak árnyéka az elődöknek, gyakorlatilag egy kicsit csicsázott-tuningolt szériabusz, 197 lóerővel és optikai kiegészítőkkel.

Villany-Barkas

„Kivettük a robbanómotort és kivettük a benzintartályt, és helyébe beraktunk egy villamos motort, illetőleg egy villamosenergia-tárolót, akkumulátort” – vázolta röviden a Villamosipari Kutató Intézet az „akkumulátoros, tüzelőanyagelemes és primérelemes járművek” elnevezésű fejlesztésének egyik felelőse, Kerényi István, hogyan lett a keletnémet munkásszállítóból jövőbemutató kísérleti projekt 1973-ban.

A szériaállapotában 1,3 tonnás kocsi tömege megduplázódott az ólomakkuk miatt, hatótávolsága viszont csak ötven kilométer volt, és terhelhetősége is féltonnásra csökkent. 1975-re gyártották le a teljes, tízdarabos szériát a Magyar Postának, amelynek azonban nem vált be a megbízhatatlan, érzékeny technika, ezért a kísérleti Barkasok helyett inkább a kétütemű benzineseket használták továbbra is. (A kísérleti elektromos járművekről további érdekességek a Magyarjármű.hu oldalon olvashatók.)

Volkswagen E-Load Up!

A városi áruterítés az egyik leginkább idegsejtpusztító szállítmányozási feladat. Máris jobb a helyzet, ha egy nagy dobozos helyett egy kisautóból kialakított áruszállító oldja meg a feladatot, ami a fél disznókat transzportáló hentesnek mondjuk nem valós lehetőség, de egy ételfutárnak vagy más, kisebb térfogatú és tömegű tárgyakat szállító vállalkozásnak abszolút az.

Az Up! haszonjármű-változata 3,5 méteres hosszával és egy köbméteres rakterével ideális a belvárosba, még ott is, ahol már fizetniük kell a belsőégésű motorral hajtott kocsik behajtásért: a haszon-Up! ugyanis elektromos hajtású, és emiatt olcsó fenntartású is. Vételára persze biztosan magasabb lesz, mint egy benzinesé, de azt már tudjuk, hogy van megoldás, ha egy cég nem tud vagy nem akar egyszerre sok pénzt autóvásárlásba fektetni.

Mini Clubvan

Egyszerűen a világ első prémium kompakt furgonjaként hirdeti a Clubmanből haszonjárműsített típusát a BMW Mini. Az ötlet egyszerű, de jó: a Mini eleve feltűnő és népszerű, kombi változata még akár praktikusnak is mondható, a lemezelt hátsó rész pedig csak fokozza a reklámértéket, és biztosan vannak olyan vállalkozások, ahol az imidzs miatt a Dacia szóba sem jön, egy Volkswagen Caddy meg uncsi. A Clubvan négy alapszínben rendelhető, a gyártó elképzelése szerint a cégek úgyis maguk dekorálják majd a kocsit.

A kétülésessé alakított kisteherautónak megmaradt a negyedik, pontosabban három és feledik, jobb oldali ajtaja is, és minden bizonnyal a Minikre oly jellemző vezetési élmény sem csorbult, bár Cooper S kivitel nem létezik belőle. Amerikában egyébként megbukott a típus – fél év alatt összesen ötven darab fogyott belőle az egész Egyesült Államokban –, de ha a Player nyomtatott magazin lenne, mi ilyennel szeretnénk kiszállítani az újságosbódékhoz.

Flottakezelés a legjobbak igényei szerint

A 700 ezer gépkocsit bérbe adó francia Arval cégcsoport és magyarországi leányvállalata, az ISO 9001-es minőségbiztosítási és ISO 14001-es környezetvédelmi rendszerrel rendelkező Arval Kft. nem csak ügyfeleiért, hanem az élhető jövőért is mindent megtesz. Tanácsot ad a megfelelő járművek kiválasztásához, megvásárolja majd előre tervezhető költséggel bérbe adja és üzemelteti azokat, ellenőrzi az ügyfelekkel kapcsolatba kerülő szervizpartnerek szolgáltatásainak színvonalát és szükségességét. Folyamatos visszajelzéseivel segíti ügyfeleit a gazdaságos gépjárműhasználati szokások kialakításában, aktív szén-dioxid-kompenzációs befizető, és világszerte kiemelt környezetvédelmi projektekben vesz részt. (x)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Guruló korlenyomat ez az öreg Peugeot lakóautó

Szeretnél luxusban és csendben messzire menni? – Nissan Ariya-teszt

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés