Miután az egyik zsákmányolt Auto Unionnal sikerült 19 embert megölni egy Moszkva melletti parádén, a versenyautókat is halálra ítélték. De jött egy lett, és máshogy lett.

Bár gyakorlatilag az egész rigai autó-motor múzeum egy második világháború előtti, ezüstösen ragyogó versenyautó köré épült, a lett fővárosban kiállított kocsi csak egy replika. Mégsem szemfényvesztés az egyetlen fennmaradt Auto Union C/D hiteles másolatát helyezni a teljes tárlat fókuszpontjába: a kocsi helyén akár az eredeti is ott lehetne. Azt a bizonyos eredetit cserélte el ugyanis az Audival a replikára megmentője, aki 1976-ban, az autó bezúzása előtti utolsó pillanatban csente ki a felbecsülhetetlen értékű műkincset a szovjet medve mancsából.

Az egyetlen fennmaradt, tökéletesen restaurált Auto Union Type C/D ma Ingolstadtban, az Audi Museum Mobile-ban látható (A kép forrása az Audi AG vállalati archívuma)
Az 1938-től készült Type D testébe az 1937-es, hatliteres, V16-os kompresszoros motort építették, ezért Type C/D a modell hivatalos neve (A kép forrása az Audi AG vállalati archívuma)

Az Auto Union, a négy márka egyesülésével 1932-ben létrejött, ezt az aktust a ma is ismert négykarikás emblémával megpecsételő német autógyártó 1934 és 1939 között alapozta meg azt a motorsportlegendát, amelyből Audiként ismert kései utóda még ma is profitál. A Porsche-licenc alapján fejlesztett, farmotoros, ezüstszínű versenyautók rettenetesen erősek, gyorsak és veszélyesek voltak. Technikájuk sorra döntötte a rekordokat, az Auto Union Type A, B, C majd D modellek pedig sorra nyerték a grand prix versenyeket.

Cikkünk tárgya különleges példány: egy hegyi felfutóverseny-gép. A C/D jelzés arra utal, hogy az 1938-as fejlesztésű Type D testébe a vezetőülés mögé nem az új grand prix versenyszabályoknak megfelelő, már csak 12 hengeres, háromliteres motor került, hanem még az előző modellévből származó hatliteres, kompresszoros, V16-os monstrum, amely 520 lóerőt produkált.

Akár 340 km/h sebességet is elérhetett a nyitott ezüst versenyautó, ha olyan pilóta kezébe került, aki képes volt az úton tartani az erősen farnehéz, gyilkos teljesítmény-tömeg arányú, csak minimális tapadást biztosító, keskeny gumikon száguldó szörnyeteget.

A második világháború végén a gyári Auto Union versenyautókra, körülbelül tizennyolc példányra egy zwickaui szénbányában talált rá a Németországban előrenyomuló Vörös Hadsereg. A kocsikat teherautókra pakolták és vonaton a Szovjetunióba szállították, hogy szétosszák őket ipari kutatóintézetek és járműgyárak között. A cél az volt, hogy a háború előtti legfejlettebb versenytechnológia immár a szovjet ipar fejlődésének ügyét szolgálhassa.

1939-es kép a Großglockneren szervezett hegyiversenyről (A kép forrása az Audi AG vállalati archívuma)

A háborús győzelmek otthoni megünneplésére szervezett bemutatón egy Moszkva melletti autópályán kiderült, hogy a brutálisan erős, de nagyon nehezen kezelhető gépek teljesítményének kihasználásához megfelelő képességű sofőrre is szükség lenne. Az egyik háborús trófeát nem sikerült megregulázni: a kocsi lesodródott az útról és a közönségbe csapódott. A tizenkilenc halálos áldozattal járó baleset hírére a pártvezetés úgy rendelkezett, hogy az ördögi német masinákra boruljon mégis inkább a feledés homálya, sőt: 1948-tól még a külföldi autókkal való versenyzést is megtiltották a Szovjetunióban. A kocsik raktárakba kerültek, majd évtizedekre megfeledkeztek róluk. A mi autónk a ZIL egyik raktárépületében oszladozott csendesen, mígnem

1976-ban a helyi hatóságok elrendelték a felbecsülhetetlen értékű hadizsákmány/jóvátétel beolvasztását, hogy a hasznavehetetlen ócskaság ne foglalja a helyet feleslegesen a raktárban.

Ekkor lépett a színre Viktors Kulbergs, a lett veteránautó-klub elnöke, aki valahogy tudomást szerzett a kocsi megsemmisítésének tervéről. Kulbergs előbb hivatalosan próbálta megszerezni a ZIL-től a legérdekesebbet az Auto Unionok közül: a C/D jelzésű hegyiverseny-autót, amelyből már akkor sem volt másik létező példány sehol a világon. Ez nem ment, a jól bevált vesztegetés viszont működött, és nyolc órával a tervezett bezúzás előtt a kocsit sikerült kimenekíteni a telepről.

(A kép forrása az Audi AG vállalati archívuma)
(A kép forrása az Audi AG vállalati archívuma)

Az autó lényegesen rosszabb állapotban volt, mint Kulbergs remélte, de a lett veteránosok szorgos munkával, a hiányzó alkatrészek egyedi legyártásával működőképessé varázsolták a kocsit. 1977-ben a Riga melletti Biķernieki pályán egy bemutatón 70 ezer néző előtt újra feldübörgött a 16 henger. Az egyetlen fennmaradt Auto Union Type C/D létezésének híre nyugatra is eljutott. A lett veteránklub számtalan ajánlatot kapott; volt, aki egy komplett klubszékház felépítését vállalta volna a kocsiért cserébe. A lett csapat azonban nem adta el az autót, megtartották az immár nemzeti büszkeségnek is számító kincset, és tovább dolgoztak a restaurálásán.

A replika Rigában, a múzeum központjában (Fotó: Rácz Tamás/Player)

Ma viszont mégiscsak egy replika kelleti magát Rigában, a világ egyetlen Type C/D-je pedig az ingolstadti gyári Audi-múzeumban pihen. Ennek az az oka, hogy a rendszerváltás után az immár független Lettország veteránklubját megkereste egy olyan érdeklődő, akinek már nem tudtak nemet mondani. A Volkswagen Csoport ajánlata szerint

  • az eredeti kocsit egy olyan brit szakműhely bevonásával restaurálják tökéletesre, amely már egy Auto Union Type D-t is rendbehozott;
  • a kocsi a lehető legjobb helyre, a gyártó megbecsült saját múzeumába kerül;
  • a klub kap cserébe egy kinézetében, műszaki tartalmában az eredeti kocsival megegyező gyári replikát;
  • meg még egy talicska pénzt is a lett klub által alapított rigai autómúzeum szépítésére.

Viktors Kulbergs személyesen is jól járt a cserével, mert megkapta az Auditól az importőri jogokat Lettország első Audi-kereskedésének megnyitásához. Az eredeti Auto Union C/D megtekintéséhez tehát ma már Ingolstadtba kell menni, de látni ott se láthatunk mást, mint a rigai tökéletes replikán. Rigában viszont lehet látni Latvijákat, sztálini páncélautót és Brezsnyev által összetört Rolls-Royce-t is, ami nincs Ingolstadtban:

Brezsnyev összetört Rolls-Royce-a, Sztálin páncélautója, ZIL versenyautó: ha Rigában jársz, ne hagyd ki az autómúzeumot!

Nem mondom, hogy csak az autómúzeum kedvéért megéri elutazni Rigába, Budapesttől 1500 kilométerre, de ha már ott vagy, mindenképp nézd meg!

És ezt olvastad már?
Még az is lehet, hogy elveszik Verstappen tavalyi világbajnoki címét