Mindannyian tudtuk, hogy eljön majd ez az idő, de nem sejtettük, hogy máris itt van: a BMW bejelentette, hogy idén nyáron befejezi a 12 hengeres motorok gyártását. A kifutó 7-es sorozat limitált szériája kapja meg az utolsó V12-est, ennek emlékére felidézzük a kezdeteket.

1986-ban mutatta be a BMW a 7-es sorozat második generációját, ami már a soros hathengeres motorjával is nagy elismerést váltott ki. De azért lehetett igazán lelkesedni érte, mert nyílt titok volt, hogy hamarosan nagyobb motort szerelnek bele, amivel ötven év után az első 12 hengeres német luxusautó lehet. Bizony, a nyolcvanas évek derekán az Audinak és a Mercedesnek sem volt éppen 12 hengeres modellje.

Még jobban felcsigázott mindenkit a BMW, amikor megszellőztette a készülő csúcsmodell műszaki részleteit. 1986 szeptemberében arról írtak a lapok, hogy a gyártó 12 hengeres motorkialakítást választott, és ha a hengerek fele meg is hibásodik, még hat hengerrel is képes lesz 200 km/óra feletti sebességre az autó. A BMW akkori fejlesztési igazgatója szerint

„a mérnökök csak a legjobbal elégedtek meg, és mi nem akartuk megállítani őket”.

Régóta várt luxusmodell

A BMW végül 1987 februárjában véget vetett a találgatásoknak, és egy hónappal a genfi autószalonra időzített premier előtt elárulta az új 750i motorjának paramétereit. A mérnökök tiszta lappal fogtak hozzá az 5 literes V12-es motor tervezéséhez, ami kereken 300 lóerőt adott le, ezen kívül a kifinomultsága, a csendessége és a fogyasztása terén is új mércét állított fel, amit a legkorszerűbb technológiáknak és számtalan innovatív ötletnek köszönhetett.

A korabeli autós újságok szerint a 7-es sorozatban bemutatott V12-es a BMW által valaha épített legjobb motor volt.

A genfi autószalon látogatói csodájára járhattak nemcsak az autónak, hanem a standon külön kiállított motornak is. A BMW pedig nem győzte hangsúlyozni, mennyire selymesen jár az erőforrás, amit a járó motor tetejére állított érmékről készült képekkel illusztrált, jóval a hasonló produkciót bemutató más márkák előtt.

A piac régóta várt egy ilyen luxusautóra, amit a BMW kereskedéseiben is lehetett érezni, ugyanis már a hivatalos bemutatója előtt több mint 3000 megrendelés érkezett az autóra. A hathengeres kiviteltől több apró részletében különbözött a 750i, például a nagyobb hűtési igénye miatt szélesebb volt a hűtőmaszkja, hátul pedig szögletesek lettek a kipufogóvégek. A BMW-nél standard és nyújtott tengelytávú változatban is lehetett rendelni.

A technika és komfort csúcsa

A 7-es sorozat második szériája a nyolcvanas évek csúcstechnikáját kapta meg. A 750i-hez szériafelszerelés volt a négyfokozatú automata sebességváltó és a szintszabályzós hátsó felfüggesztés, a jármű összes funkcióját pedig egy fedélzeti számítógép figyelte. Itt jelent meg a Servotronic névre keresztelt elektromos kormányszervó, amivel álló helyzetben is egy ujjal lehetett tekerni a kormányt a végállások között.

Újdonságnak számított a 7-es sorozatban az automata klímaberendezés is, ahol az utastér két oldalán külön lehetett szabályozni a hőmérsékletet,

három automatikus levegőeloszlási beállítás közül lehetett választani, és előre programozható szellőztetés is járt hozzá. Szériafelszerelés volt a bőrkárpit, amivel nemcsak az üléseket, hanem az ajtóbelsőket és a műszerfalat is bevonták, a hétféle árnyalatot pedig a fényezés színéhez igazíthatták a vevők.

A nyújtott tengelytávú változat hátsó utasai minden eddiginél nagyobb kényelemben utazhattak a 750iL-ben. Az elsőkhöz hasonlóan a két hátsó ülés támlája és ülőlapja is elektromosan állítható volt, és a fejtámlák csak akkor emelkedtek ki, amikor valaki helyet foglalt az ülésben, így nem korlátozták a hátsó kilátást, ha senki nem ült hátul. Az olvasólámpák és a felhajtható hátsó roló is tovább fokozták a limuzinban utazók komfortját.

Az elektronika hódítása

A 750i abszolút csúcspontjának persze maga a 12 hengeres erőmű számított, amivel a BMW célja az volt, hogy a motortechnológiában új mércét állítsanak fel, és ez egyértelműen sikerült is. A könnyűfémből készült, 240 kilogrammos erőforrás a 300 lóerős teljesítményével és a 450 Nm nyomatékával felülmúlta a korabeli versenytársakat, még azokat is, amelyeket nem szereltek fel az emissziót csökkentő rendszerekkel.

A 12 hengeres motor tervezésekor az optimális teljesítményt, a funkcionális tulajdonságokat és a kis tömeget tartották szem előtt.

A 60 fokos szögben elhelyezett két hengersor paraméterei hasonlóak voltak a 325i-ben használt 2,5 literes motoréhoz,

mind a két hengersorhoz korszerű elektronikus vezérlés tartozott, amit az automata sebességváltó, valamint a menetstabilizáló elektronikák vezérlésével is össze tudtak kötni.

A BMW a menetkomfort terén is új korszakot kezdett az elektronikus lengéscsillapítás-vezérlés bemutatásával. A világújdonságnak számító rendszernél két különféle csillapítási beállítás, a kényelmes és a feszesebbre hangolt sportos közül lehetett választani. A sofőrnek csak egy gombot kellett megnyomnia a középkonzolon, hogy egy elektromos motor váltson a két előre hangolt lengéscsillapítás között.

A végsebességnél is tökéletes

A csúcsmotor lenyűgöző teljesítményt nyújtott a 7-es sorozatban, amit a korabeli autós magazinok tesztjei is alátámasztottak. Azt írták róla például, hogy

„az erőfeszítés nélküli teljesítményleadás erőteljes gyorsulással párosul, a kifinomultságot illetően a BMW határozottan az élen jár”

A lapokban kiemelték, hogy 150 km/órás sebesség felett a V12-es motort egyáltalán nem lehetett hallani, csak a szélzajt és a gördülési zajt.

„Az autó gyengéden, de határozottan nyomja hátra a fejünket gyorsítás közben”

– írták róla a tesztekben, ahol elárulták, hogy a sebességmérő mutatója 260 km/óra fölé is képes emelkedni, és még ekkor is tökéletes az egyenesfutása. A német autógyártók közös megegyezését és a korabeli gumiabroncsok képességeit is szem előtt tartva 250 km/óránál korlátozták a végsebességet, de nélküle akár 270 km/órára is képes lett volna a 750i.

Az első prototípusok

Nem a nyolcvanas években jutott először eszébe a BMW-nek a 12 hengeres motor ötlete. 1971-ben, a márka legendás hathengeresének fejlesztése után határozták el, hogy kísérleti céllal egy 12 hengeres erőforrást is építenek. A kézenfekvő megoldás szerint két hathengeres egységet kombináltak, így 60 fokos hengerszöggel egy V12-es motor született, ami 1974-re készült el, ötliteres lökettérfogata és 300 lóerős teljesítménye már a későbbi 750i-ét idézte.

A V12-es azonban 315 kilogrammot nyomott, ami túl nehéznek bizonyult, ezért a BMW egy újabb projektbe fogott, amely már az új, kisebb hathengeres motorra épül. 3,6 és 4,5 literes változatot is fejlesztettek belőle, és az utóbbi, amivel 1977-ben 275 lóerőt értek el, 40 kilogrammal könnyebb lett az ötliteresnél. A hetvenes évek egyre kritikusabb energiaválsága közepén azonban nem tűnt jó ötletnek egy 12 hengeres motor bemutatása, ezért a terveket elvetették.

A V12-es motort a 6-os sorozatban is kipróbálták, de csak a 8-as sorozat kapta meg

A nyolcvanas évek elejére jelentősen javult a helyzet, ezért 1982 novemberében a BMW fejlesztőcsapata folytathatta a munkát a 12 hengeres motoron. Az új erőforrás ezúttal nem két meglévő soros hathengeres egység összevonásával készült, hanem az alapoktól új konstrukciónak tervezték. A fejlesztés gyorsaságát mutatja, hogy alig egy évvel később, 1983 októberében az első prototípus már a próbapadon duruzsolt.

Megduplázott teljesítmény

Az első 12 hengeres BMW pályafutása 1994-ig tartott, ekkor adta át a helyét az utódjának. A legelső 750i-ből összesen 50 ezer darabot adtak el, ami azt jelenti, hogy a 7-es sorozat minden hatodik példányát V12-essel szerelték. Nem volt kérdés tehát, hogy a harmadik generáció csúcsán is egy 12 hengeres modell áll majd, és az új 750i-ben az 5,4 literesre növelt erőforrás már 326 lóerőt teljesített, méghozzá kedvezőbb fogyasztás mellett.

A következő generációváltással ismét nagyot lépett előre a BMW. 2002-ben az immár 760i-nek hívott típusban egy 6 literes V12-es motor dolgozott, ami a világ első közvetlen befecskendezéses 12 hengeres motorjának számított, és 445 lóerőt teljesített. A 2009-ben elkészült utódját ugyan továbbra is 760i-nek hívták, de már ötliteres, turbós erőforrás hajtotta, amivel még tovább, 544 lóerőre fokozhatták a teljesítményt.

McLarenben és Rolls-Royce-ban is

A BMW 12 hengeres motorjának különböző generációi helyet kaptak nemcsak a 7-es és 8-as sorozatban, de a McLaren F1-ben, valamint a Rolls-Royce szinte összes újabb modelljében. A BMW még a 24 órás Le Mans-i futamon is indult V12-es versenyautóval, és 1999-ben győzött is, majd ennek a versenyautónak a motorját szerelték egy X5-ből épített prototípusba, amivel Hans-Joachim Stuck rekordot autózott a Nürburgringen 2000-ben.

Harmincöt év alatt rengeteget változtak az autók, és sokat fejlődött a BMW V12-es motorja is,

amely mára 6,6 literes hengerűrtartalommal és két turbóval csaknem kétszeres, 585 lóerős teljesítményt mondhat magáénak, 850 Nm maximum nyomaték mellett. A végsebessége még mindig 250 km/óránál korlátozott, de a három évtizeddel ezelőtti 7,4 helyett már csak 3,8 másodpercre van szüksége a százra gyorsuláshoz.

Az M betűt is kiérdemlő M760Li-t még a 2019-ben bemutatott ráncfelvarrott szériából is kínálták, de az európai piacon egy ideje már nem rendelhető. A 7-es sorozat jelenlegi generációjának kifutásával a V12-es motor is búcsúzik, a BMW szerint ez az utolsó, amit közúti modellbe szerelnek. A 12 hengeres motoroktól méltó módon, 12 darabos limitált szériával búcsúznak, amit a BMW leghűségesebb amerikai vásárlói szerezhetnek meg.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Rövidebb lesz az idei F1-es szezon
Budapest legközpontibb terasza úgy újult meg, hogy azonnal a törzshelyed lesz!