A hozzám legközelebb eső benzinkúton még 480 forint egy liter 95-ös és egy liter gázolaj is, de ha elautóznék alig 70 kilométerre és Komáromnál átmennék a Dunán, máris 660-700 forintnyi eurót kellene adnom egy liter üzemanyagért. Az LPG, a cseppfolyósított olajipari gáz literje viszont Szlovákiában is nagyjából annyi, mint nálunk. Ez az üzemanyag 340-370 forint körült kapható bent is, kint is, literenként, mai áron. És igaz ugyan, hogy mindenféle okok miatt gázból többet fogyasztanak százon az LPG-üzemre is alkalmas autók, mint benzinből, de nem kétszer többet. Ha véget ér a hazai benzin- és gázolaj-árstop, és nem változik az olajpiaci helyzet a világban, egy ilyen gázos Dacia Jogger, mint ez a fehér tesztautó, igazi álomautó lesz azok számára, akik egy nagy kocsival szeretnének sokat, olcsón autózni.

A Jogger dizájnja meglepően jól sikerült és kellően divatos, friss is. A nem igazán optimális alapadottságokat, a nyurga, keskeny, magas test optikai összhatását sikerült vonzóra csiszolni, a részleteket illetően pedig márkajelzéssel ellátott fényszórójától vagány tetőkorlátjain át volvókombis hátsó lámpájáig minden porcikájára jó ránézni.

Amíg a Joggerrel jártam, többen is odajöttek, hogy nahát, mi ez, szabad-e megnézni? És tényleg mindenki csak megnézni akarta, senkit sem érdekelt a hablatyolásom a takarékos LPG-technikáról.

Beszállás után már gyorsan elfelejtjük, milyen szép is volt kintről a kocsi. A Jogger odabent minden porcikájában olcsó autó. Műszerfala, kárpitjai nem néznek ki rosszul, de a textilek, plasztikok tapintásában csekély örömöt lelünk. A helykínálat a csaknem három méteres tengelytávon jó, de az utastér kialakítása minimalista, a minőségérzet pedig ebben az autóban egyszerűen nem értelmezhető dolog. Ez a jellegtelenség, olcsóság egyébként csak egy téren fájdalmas egy kicsit: az akusztikában. A Joggerben nagy tempónál az amúgy se szép hangú audiorendszerrel egyforma súllyal van jelen a menetszél és a gördülési zaj (a motor nem, az nagyon csendes), de ezen nem is lehet csodálkozni, ha megmutatom, hogy milyen burkolat került például a hátsó, ötödik ajtóra:

Nem csoda, hogy bejön a zaj a kabinba

A Comfort, közepes felszereltségű tesztautó a napi használatban mindennek ellenére összességében vállalhatóan teljesített. A Renault-féle, teljesen automata nyitás-indítással, az egyszerűen kezelhető, jó mobilkompatibilitású HMI-vel, az önálló, klasszikus tekerős-nyomkodós klímakonzollal, a teljesen hagyományos mutatós műszerekkel és a vezetésbe egyáltalán nem belecsipogó, mivel jobbára nem is létező vezetéstámogatással a Jogger könnyedén, gondtalanul simult be a hétköznapi közlekedési rutinomba.

Mint minden Dacia, az új Jogger is képes arra, hogy tökéletesen érdektelen háztartási gépként viselkedjen. Beszállok, elmegyek A-ból B-be, kiszállok és otthagyom, hátra se nézek rá, semmilyen érzelmet nem kelt bennem, soha, ahogy egy hétköznapi mosógép vagy egy radiátor sem a házban. (Biztos ezért is áll neki ilyen jól a fehér szín.) A Dacia Jogger nem egy nagybetűs Autó, csak egy autó, és nincs is ezzel semmi baj.

Szerény katalógusértékei dacára jól használható, rugalmas a kis turbómotor. Autópályatempóig a normál forgalomhoz szükséges és elégséges dinamikával gyorsítja a meglepően könnyű, a gázrendszerrel és hét üléssel is 13 mázsa alatt maradó nagy testet, de az előzéseket meg kell fontolni, a nagyobb emelkedőkön pedig bizony néha vissza kell kapcsolni a sebesség tartásához. Élményt nem ad, műanyagos kapcsolási érzetet produkál, de azért pont elég pontos a váltó, szintén jellegtelen, semmilyen, de elegendő rásegítésű és jól áttételezett a kormányzás.

Na de mindezeket és még pár általános infót elmondtam már a Joggerről a típus első menetpróbája után. Az igazi nagy kérdés, amire a fehér tesztautónak kellett választ adnia, hogy milyen az élet az LPG-üzemmel?

A kocsit üres LPG-tankkal kaptam meg, és ekkor jöttem rá, hogy én most el fogom veszíteni a szüzességemet. Sohasem tankoltam még LPG-t! CNG-t már igen, töltöttem már számtalan köztéri töltőn elektromos energiát is villanyautókba és PHEV-ekbe, sőt: már hidrogént is tankoltam néhány alkalommal, de az LPG-vel, a folyékony halmazállapotúra sűrített olajipari gázzal valahogy egészen mostanáig nem akadt dolgom. Hű, de izgalmas dolog ez!

Nem, egyáltalán nem az. Az ember begurul a kútra, ahol van LPG, kinyitja a Jogger hatalmas töltőnyílás-fedelét, letekeri az LPG-csonk kis műanyagkupakját, majd szól a kutasnak, hogy legyen szíves, mert a legtöbb LPG-kúton nem szabad saját kezűleg tankolni. Jön a kutas, felpattintja a töltőpisztolyt, a 40 liter folyékony propán-bután pedig nagyjából pont ugyanannyi idő alatt folyik be a pótkerék helyén lévő, a csomagtérbe nem betolakodó tartályba, mint amennyi idő egy benzines tankoláshoz kell. Lehet menni fizetni, ennyi, vége, kész.

Autózás közben se nagy varázslat a Dacia gyárilag beépített, gyári garancia alá tartozó gázrendszerének használata. Van egy LPG-feliratú gomb a kormány alatt bal oldalon; ha akarom, ezzel bármikor átkapcsolhatok gázról benzinre vagy fordítva. Ha pedig kifogy valamelyik üzemanyag, az átkapcsolás automatikusan megtörténik. Váltáskor a műszerfalon a két kerek óra között a digitális üzemanyag-szintjelző is átvált az épp használt energiaforrás mennyiségének mutatására, de a fedélzeti számítógép gombjával bármikor rá lehet nézni arra is, hogy a másik tankban mennyi anyag lötyög még.

Alapállapotban egyébként a Jogger mindig gázzal akar menni és a motort is gázra optimalizálták. LPG-vel 10 lóerővel és 10 Nm-rel többől gazdálkodhatunk. (A különbség amúgy szinte észrevehetetlen.) Általában jó is az, ha gázzal megyünk, mert az olajipar árazási jellegzetessége miatt az az olcsóbb. Más kérdés, hogy a mostani hatósági áras időkben ez átmenetileg pont nem igaz.

A Jogger kiegyenlített vegyes üzemben (harmada város, harmada országút, harmada autópálya) és haladósan autózva hét litert kért benzinből, tíz litert gázból százon. Ez normális, LPG-ből több okból kifolyólag (a legtriviálisabb ok, hogy a benzin sokkal sűrűbb anyag) több kell a motornak ugyanahhoz a munkához, viszont az LPG-üzemű motor károsanyag-kibocsátás szintje alacsonyabb, mint a benzinmotoré.

Mai árakon ez azt jelenti, hogy benzinnel autózva 3360, gázzal 3700 forintból tettem meg száz kilométert a Joggerrel. Hát hülye vagyok én, hogy mégis dicsérem itt a gázautózást?

Nem, nem vagyok hülye. Az üzemanyagár-stop bevezetése előtt az LPG jóval olcsóbb volt a benzinnél. Csak hát az LPG-re nincs hatósági ármaximum. A jelenleg 370 forint átlagárú LPG-t egy évvel ezelőtt 270 forint alatti áron mérték. A 95-ös benzinből tavaly ilyentájt 430, gázolajból 428 forintba került egy liter. A szomszédos országok áraiból kiindulva a hatósági árak eltörlése esetén ma egy liter benzin illetve gázolaj kb. 660 illetve 700 forint körüli összegbe kerülne. Az LPG pedig maradna 370. Tehát ugyanezzel a Joggerrel piaci áron benzinből ma kb. 4600 forintba kerülne leautózni száz kilométert, ami azért már látványosan több, mint a 3700-as LPG-s költség. Az LPG-s motor ráadásul érthetetlen módon még olcsóbb is a 110 lóerős benzinesnél, 120 ezer forinttal!

A kettős üzemű, hétüléses Dacia Jogger remek taxi-alap és kiváló választás nagyobb családoknak is. Hely van benne bőven, az utasoknak és a gyerekeknek pedig elsősorban erre van szükségük, mint finom textilekre vagy puha műszerfali műanyagokra. Az egyetlen kérdés, hogy a szerény vezetési élmény és az alacsony minőségérzet kompenzálásaként elfogadjuk-e a kiváló ár-érték-arányt és a takarékos üzemet, amely a várható benzinár-ugrás után lesz majd igazán látványos szuperképessége ennek a Daciának.

Ha nem, akkor néhány Dacia Jogger áráért meg lehet venni ezt a máshogy nagyszerű új hétüléses modellt:

(Fotók: Hetei Dani)