Több mint évtizednyi vajúdás után tavaly végre megszületett a Mini elektromos változata. A BMW-csoport már 2009-ben összerakott egy kisebb flottát tesztelési céllal átalakított akkori Minikből, de az elektromos hajtásláncot végül a BMW i3-ban dobták piacra. De most már itt a megvásárolható villany-Mini a magyar újautó-piacon is. El is hoztuk egy tesztre.

Dizájn

Ez egy rövid fejezet lesz: az elektromos Mini, hivatalos nevén a Mini Cooper SE pont úgy néz ki, mint a nem elektromos, csak másfél centivel magasabb, hogy elférjen a padlója alatt az akkumulátor, és van rajta pár sárgás betét, hogy mindenki könnyen felismerhesse a forgalomban. Ja, és persze  a lényeg: nincs kipufogója.

Az utastérben sincsenek nagy különbségek, csak a kormány mögötti kijelző töltöttség-jelzője és teljesítménymérője árulja el a csendes és füstmentes technikát, no meg egy fura piktogrammal ellátott kapcsoló a váltókar előtti billentyűsorban. Erről még lesz szó később!

Technika

A Mini Cooper SE padlója alatt masszív tokozásban egy bruttó 32,6, nettó 28,9 kWh kapacitású lítium-ion akkumulátor lapul. Ez nagyjából arra elég, hogy az üresen 14 mázsás kisautót városi-elővárosi körülmények között biztonsággal eljuttassa egy töltéssel körülbelül 200 kilométeres távolságra. Autópályán persze gyorsan csökken a hatótáv, ha gyorsan kell menni, inkább 140-150 kilométerre lehet biztosan számítani. A töltés váltóáramról (utcai AC-töltőről vagy nagy teljesítményű otthoni wallboxról) 11 kW-tal mehet - ez ritka jó érték, a legtöbb villanyautó nem szokott többet tudni 6,3-7,4 kW-nál. Az egyenáramú gyorstöltés (CCS villámtöltők) maximum 50 kW-tal lehetséges.

Az akkuban tárolt energiát egy 184 lóerős elektromos motor hasznosítja. Az elektromos Mini hajtóműve egyfokozatú, a kocsi elsőkerék-hajtású. A Mini Cooper SE végsebessége 150 km/h, gyorsulása 100 km/h-ra mindössze 7,3 másodpercet vesz igénybe.

Ez már klasszikus poén a Mininél

A motor elöl, keresztben, az első kerekeket hajtja, pont mint a benzines vagy dízel Mininél

Hangulat

A háromajtós Mini kabinjában meghitt közelségbe kerülnek egymással az utasok. Ez egy kisautó, használhatóságban közelebb áll a 2+2 ülésességhez, mint a négyszemélyességhez. A hangulat viszont lenyűgöző. Prémiumság, kidolgozottság, precíz, tömör minőség keveredik vicces ötletekkel, játékos formákkal, retróval és hightech-hel. A Miniben nagyon nehéz igazán kényelmesen elhelyezkedni, de még akkor sem lehet nem szeretni, ha a hátsó kínpadon nyomorog az ember.

A teljesség igénye nélkül néhány olyan részlet, amitől újra és újra vigyor ül ki az ember képére, amikor századszorra is észreveszi: brit zászló a fejtámla mintájában. Világító brit zászló a műszerfalon a hangulatvilágítás részeként. Versenyautós-retrós kapcsolók. Nagy kerek tányér a műszerfal közepén. Kis kerek slusszkulcs. Repülőgépes hangulatú kapcsolósor a tetőn. Klasszikus brit luxusautós üléskárpit-minta ebben a picurka autóban. Két pozícióban rögzíthető hátsó üléstámla. A kocsi méretéhez képest viccesen hatalmas váltókar. Dupla üvegtető - értitek, DUPLA, egy ekkora kocsiban! És így tovább.

Az ergonómia, a kezelhetőség, az intuitivitás meglepően jó egy ennyire különleges autóban!

Az ülés kényelmes és jól tart, a középső könyöklő viszont mindig útban van, felhajtva is

Sokkal rövidebb azoknak a dolgoknak a listája, ami miatt bosszankodtam a teszt során. Ezek közül a legfontosabb a nehézkesen állítható ülésmechanika, még a legrosszabb BMW-s hagyományok szerint. Viszont a kihúzható combtámasszal a kis kínlódásokat legalábbis kiegyenlíti a szék. Az első ülések közti könyöklő lehajtva is, felhajtva is zavaró a kis térben, jobb lenne, ha nem lenne. Pláne, hogy a benne lévő induktív töltős mobiltartóba egy teljesen átlagos mai telefon bele se fér.

A csomagtartó 211 literes, ami ugyancsak kisautós érték. Viszont a kialakításán megint nagyon érzik az odafigyelés. A töltőkábel külön helyet kapott a padló alatt. A hátsó ülések támlája a kocsi mögül könnyen, egy mozdulattal lelökhető, egy bevásárlásnál is gyorsan be lehet hajigálni a két- vagy háromszemélyessé változtatott autóba a cuccokat.

Két személy és egy komplett nagybevásárlás: erre is jó a Mini Cooper SE

Dupla üvegtető egy négy méternél rövidebb kocsiban

A Minivel nincs rutinautózás, nincs unalmas út, ezt már az utastér kialakítása önmagában is biztosítja. De vajon ha elindulunk az új, csendes és tiszta változattal, akkor is megkapjuk, amit annyira megszoktunk és szeretünk ebben az autóban már 2001, az első új generációs Mini beindítása óta?

Vezetési élmény

A Minizés királya ma is a háromajtós modell (időközben lett ugye ötajtós verzió is belőle, ott a Golf-kategóriás Clubman és a prémium-kompakt szabadidőautó, a Countryman is): a vezetés öröme annál nagyobb, minél kisebb a Mini. És, mint most kiderült, egyáltalán nem baj, ha ez a kis Mini elektromos.

Vegyük sorra a különbségeket. A Mini Cooper SE egy leheletnyit stabilabb, kevésbé izgága a kanyarokban az alacsonyra került súlypont miatt, mint a benzines Cooper. Hirtelen gázadásra nem forgatja el a hajtott kerekeket, még kanyarban is csak alig-alig csikkan fel a tehermentesülő ívbelső első kerék - a nyomatékszabályzást a fronthajtású elektromos autók mezőnyében páratlanul finoman és precízen oldotta meg az elektromos Miniben a BMW. Na és persze a motornak nincs hangja, csak a gyalogosok figyelmeztetésére szolgáló kötelező ciripelés kis tempónál.

Sodrós kanyarban gázelvételre viszont csaknem ugyanolyan készségesen, izgalmasan de jól kontrollálhatóan riszálja meg a farát, mint a belsőégésű motoros változatok. A direkt, precíz kormánnyal, a feszes, pontos futóművel az elektromos Mini is megvalósítja a fából vaskarikát: az elsőkerék-hajtású gokart különös intézményét. Sőt: a villany-Minit, ha keményen szertnénk játszani, határozottan jobb vezetni, mint a hátsókerekes BMW i3-at. A gyártó is tudja, hogy a Mini stabilabb, élesebb autó, mert míg az i3 menetstabilizáló elektronikáját nem lehet kikapcsolni, a Miniét igen. Sőt; amit egyetlen BMW se enged, azt a Mini igen: ezen a kocsin kikapcsolt ESP mellett is használható marad a sebességtartó automatika! Ezt a tempomatot ráadásul követőradar és sávtartó automatika is kiegészíti, de utóbbi csak 70 km/h-s tempó közelében kezd élni, városi fél-önvezetéshez nem használható.

Végül az a pár negatívum, amit összegyűjtöttem: már országúti tempónál elkezd zavaróan felerősödni a szélzaj, leginkább a keret nélküli ablakok felől jön a süvítés.  Ezt a zajt szerencsére könnyen el lehet nyomni a fantasztikusan szép és erős hangú Harman-Kardon hifivel, ilyen kis kocsiban ilyen hangzást ritkán tapasztalunk!

Nyafogok még egy kicsit: városban a vezetőtől távol elhelyezett, meredek szélvédő miatt a tető hajlamos kitakarni a közlekedési lámpákat (ezen persze segít az üvegtető, ha van a kocsin). És még egy: irányváltások után a nyomaték nagyon lassan érkezik meg a kerékre. Nagy forgalomban elég stresszes dolog gyorsan manőverezgetve próbálva beállni egy szűk parkolóhelyre, bár a Minihez méretéből fakadóan elég nehéz szűk parkolóhelyet találni.

Simán befér a sztráda belső sávjába is, és innen még dinamikusan gyorsulna is 150-ig, ha szabadna

Kinek szól?

A Mini Cooper SE egyértelműen nagyvárosi autónak készült, magyar viszonyok között Budapesten és az agglomerációban van igazán elemében. Ha kell, nyilván meg lehet vele tenni nagyobb távolságokat is, de ilyenkor gyakran kell gyorstöltőket keresgélni, ami ma még Magyarországon nehézkes és drága passzió. Igazából ez a kocsi egy tipikus második autó. Ezt az ára is tükrözi.

Kiváló minősége, nagy ereje és általános prémiumsága dacára az elektromos Mini induló ára nem szakad el a realitásoktól- 10,5 millió forint az alap, amit extrákkal együtt sem könnyű 13 millió forint fölé vinni. Egy elektromos Peugeot 208 listaára kevéssel 12 millió forint alól indul. Jó, abban persze csaknem kétszer ennyi hely és kétszer ennyi akkumulátor van, de teljes értékű családi autónak az sem igazán alkalmas és a Minit sokkal jobb vezetni.