Nem, a cikkhez nem az F50 bemutatójához készült stúdióképeket használtuk fel, a fotók egy eladó autóról készültek, ami huszonéves korát meghazudtoló állapotban van.
A Scuderia Ferrari alapításának ötvenedik évfordulójára készült az F50, amit 1995-ben a genfi autószalonon mutattak be. A szuperautó tervezéséhez és építéséhez a Formula–1-ben használt technológiát használta fel a maranellói márka, ezért az F50 minden téren rászolgált arra, hogy az addigi legfejlettebb Ferrarinak említsék.
Az átlátszó műanyag hátsó fedél alá egy 4,7 literes V12-es szívómotor került, 519 lóerővel,
és hatfokozatú, kézi kapcsolású váltón keresztül hajtotta a hátsó kerekeket. Az F40-nél is nagyobb hátsó szárnnyal készült karosszériát a Pininfarina tervezte, az aerodinamikát kétezer órán keresztül tesztelték a szélcsatornában.
A kivehető keménytető és a légkondicionáló képviselte a luxust az egyébként spártai belső térben, még a kormányszervó és a blokkolásgátló is hiányzott.
Luca di Montezemolo azt mondta az F50-ről, hogy egy darabbal kevesebbet építenek belőle, mint amennyit el tudnak adni,
és ez zseniális marketingfogásnak bizonyult.
Az összesen elkészült 349 példányból ez a 180-adik, és kétség nélkül a legjobb állapotban lévő.
1996. augusztus 1-jén vette át a modenai szalonban az első tulajdonosa, aki annyira kímélte, hogy 2013-ban két autókiállításra is tőle kérte kölcsön az autót Ferrari, és még a gyáriak is meglepődtek a kiváló állapotán.
2015-ben került a második tulajdonosához, aki hasonlóan gondos gazdája volt.
Csak 34 ezer kilométer van az órájában, mégis alapos felújításra küldte a huszonéves autót, hogy olyan formában pompázzon, mintha új lenne.
Most eladó, és bár az árát nem árulták el, de a restaurálás 250 ezer eurós költsége jól sejteti, hogy több mint egymillió euróért cserélhet gazdát.
(Képek: Girardo & Co)