Kis, piros sámlival a városközpontból a sztráda belső sávjába egy pillanat alatt. Teszt: Honda SH350i
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Csak egy ilyen piros városi lányrobogó vagyok, altat maga körül mindenkit ártatlanul, aztán a zöldnél meghúzod a gázt és a többiek egy kis ponttá válnak a tükörben.

A Honda SH300i életem egyik nagy motoros meglepetése volt, amikor másfél évtizeddel ezelőtt elhoztam egy tesztre. Csúnya, zömök városi ábólbébe céljárgány, amin úgy ülünk mint a villamoson: derékszögben minden ízület. Az alapkivitelhez még plexi sem járt, ordított róla, hogy ez egy gyenge, városi autópótló. Aztán az ember fordít egyet a gázkaron és csak győzzön kapaszkodni: és a 300-as blokk úgy tolja meg a kis vacakot, hogy az valami elképesztő. Szóval ez volt a 300-as SH. Amiből most 350-es lett!

2021-ben tehát még nagyobb a Hűha!-, Aszta!-, Azannya!-élmény. Az új, igazából csak 330 köbcentis egyhengeres 29,4 lóerős és 32 Nm-t ad le. Egy picit megnőtt a tömeg is, 174 kg (valami öt kilóval több, mint a régi), de ez egyáltalán nem érződik a nagy SH dinamikáján. Megszokhatatlan, ahogy kucorogsz a kerekes sámlin, csavarsz  gázon és máris ott vagy, ahova néztél! Ráadásul mindezt csendben, egy kis surrogással-puffogással. Igazi lopakodó vadász.

A városi forgalom egyáltalán nem kihívás a gépnek. Mindennél fürgébb, gyorsabb, a 16-os kerekekkel még a kátyúkat is egész jól elviseli, a fék a filigrán szimpla első tárcsa dacára pontos és erős, az ABS segít, hogy a hirtelen megtorpanásoknál vagy tócsáknál, murvafoltoknál lassítva is stabil maradjon a gép. Az SH350i is büszkén viseli az ESP-feliratot a hajtómű takarósapkáján, de a kipörgésgátlónak nagy jelentősége azért ebben a kategóriában még nincs, legfeljebb a nagyon rutintalan kezdőket mentheti meg egy-egy rossz talajon túlhúzott gázadásnál.

Gumik: 130/70 R16 hátul, 110/70 R16 elöl

A műszeregység szép és informatív, de menet közben alig látszik: lent van és közel

Egy felnyitott nagy bukó fér be a nyereg alá

Ha elfogy a város körülötted (és ezzel a robogóval hamar elfogy: akármerre indulsz el, pár percen belül kint vagy a pusztaságban), a legális autópálya-tempóig mindig számíthatsz a gyors előzésekhez is elegendő teljesítményre; óra szerint 135-nél fogy el a lendület. Érzésem szerint menne még egy picit, itt mintha leszabályozna a motor, de jól is teszi. A rövid, magas gép a meredek villaszöggel, a kormány felett nulla szélvédelemmel, széltereléssel, szűk kormánnyal száz-száztíz felett már nem stabil és nem is érződik annak. Fel lehet menni a sztrádára, be lehet menni a belső sávba is vele, de azért ide már nem elég a teljesítmény, a városi robogótestnél valami komolyabb felépítményre volna szükség.

A nagy erőt és még egy szuperképességet, a kulcs nélküli nyitás-indítást leszámítva a Honda SH350i egy átlagos méretű mai városi robogó, ennek megfelelő használati korlátokkal. Az üléspozíció hosszú úton fárasztó, az egyhengeres motor magas fordulaton érezhető rezonanciákat kelt. 20-30 kilométer után mindig elkezdtem felülni a hátsó ülésre, kiállni néha, hogy ne macskásodjon meg mindenem, 40-50 kilométer után pedig mindig megálltam és egy kis illetlen tapogatózással ellenőriztem, hogy megvannak-e azok a becses részeim, amelyek eddigre már annyira elzsibbadtak, hogy egyáltalán nem éreztem őket.

Az ülés alá egy felnyitott állú sisak vagy egy robogóbukó fér be, de az SH-hoz a magyar importőrnél alapáron jár az a 35 literes doboz is, ami a tesztmotorunkon látható. A kesztyűtartót kinyitva pedig megrohant a nosztalgia: ez ugyanaz a kis rekesz, amit még akkor fejlesztettek ki, amikor a Nokia 3210 volt az átlagos méretű mobil! Egy mai telefon ide biztosan nem fér be. Viszont az ülés alatt azért van egy USB-konnektor, szóval beleszólt a tervezésbe egy olyan mérnök is, aki már látott smartphone-t.

A szürkésen derengő digitális műszeregység jól néz ki, a fedélzeti számítógép sok hasznos adatot mutat (bár km/l helyett mifelénk jobb lenne a l/100 km-es fogyasztási információ), de annyira mélyen és közel van, hogy csak a fejünket lehajtva tudunk ránézni. Ja, és egy túraplexi nagyon kellene erről a gépre; a szélvédelem hiánya még hagyján, de egyszer beleszaladtam egy záporba is a motorral az autópályán és így, has fölött pucér testtel nagyon nem volt jó.

Motor: 330 cm3, egyhengeres, 4 szelepes, vízhűtéses, négyütemű

Gumik: 130/70 R16 hátul, 110/70 R16 elöl

Nincs játék a lábtartással, az SH-n derékszögekben kell ülni

A motor vegyes üzemben, legalább fele országúttal (és némi sztrádával) négy liter alatt fogyasztott, de ha nem mentem ki a városból, inkább három lett a négyből. A bő kilencliteres tankkal ez 200 kilométer feletti hatótávolságot jelent. Az SH350i ingyen dobozzal és az 50 ezres szélvédővel (nagyon ajánlom!) kétmillió forintba kerül. Ez 350 ezerrel kevesebb, mint amit a sokkal nagyobb testű, túrázásra is bőven alkalmas 350-es Forzáért kér el a Honda. Ha valaki jellemzően csak városban motorozik, de igényli a nagy teljesítményt, a mozgékony, pici, vicces kis SH-val lesz boldogabb, de hosszú utakon a nyújtózkodósabb, tágas Forza sokkal jobb választás, még ha a testesebb túrarobogó messze nem is lesz ugyanolyan fürge ugyanezzel a motorral, mint az SH.

Az SH350i ellentettje: nagy test, kis motor, szintén a Hondától:

 

 

 

 

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.