A leginkább Mini legerősebb változatát próbáltuk.

Az eredeti, angol Miniből sem csak a Mr. Bean-féle kétajtós létezett, de a BMW-érában alakult ki igazi modellcsalád: jelenleg a három- és ötajtós ferdehátúból, kabrióból, hatajtós Clubmanből és a crossover Countrymanből áll a kínálat, nemrég pedig Magyarországon is bemutatták a teljesen elektromos változatot, jövőre jönnek belőle az első darabok. Ezt igényli a piac, de amennyiben a német tulajdonú, a minimálból a prémiumszegmensbe emelt, jelentősen megnövelt méretű Mininél van értelme hagyományos típusról beszélni, akkor az a háromajtós. A 136 lóerős Cooper is élményautó, de a John Cooper Works másik szint.

231 lóerő elég egy autó mozgatásához. Egy kisautóéhoz főleg. Egy gokartéhoz pedig… mert a Minit annak ellenére gokarthoz szokás hasonlítani, hogy méretében is tömegében is sokszoros mértékű, ráadásul elsőkerék-meghajtású, mégsem indokolatlan az analógia. Közvetlenség, merevség, nagy tengelytáv, erőt igénylő kormányzás és sima burkolatot igénylő felfüggesztés adja az alapokat, a JCW ezt fokozza további keménységgel. Minderről John Cooper Works-feliratok árulkodnak autószerte, kicsit másmilyenek a légbeömlők, egyediek a felnik, mögöttük pirosak a féknyergek. Sportos a középen kivezetett dupla kipufogóvég, a kis tetőszpojler, vagány a kétszínű fényezés és a díszcsíkok, ilyenek azonban a polgáribb változatokhoz is elérhetőek, de persze a JCW összhatásához is kellenek.

A legutóbbi modellfrissítés a Union Jack előretöréséről szólt, az Egyesült Királyság zászlaját idézik – többek között – a hátsó lámpák és a fejtámlák is, ez a csúcsváltozatnál sincs másképp, és bár ez a Mini nem épp minimalista külső-belső dizájnjával és a JCW-kiegészítőkkel együtt borzasztó soknak hangzik, és tényleg nem is kevés, nem tűnik egy csicsagyártó demóautójának. Oké, biztos lesznek, akik szerint de.

Én viszont elfogult vagyok, mert sok időt tölthettem vele, és ennek csak elhanyagolható ezrelékét fordítottam a dizájnrészletek tanulmányozásával és elemzésével. Van mentségem: nálam volt a slusszkulcsa, a forgalmija, a tankban pedig volt benzin. Léteznek a normálisan – értsd: komoly, higgadt felnőtt módjára – is vezethető nagy teljesítményű autók, meg az olyasmik, mint ez a Mini. Kényelmes, nyugodt haladásra a kemény futóműve és az itthoni útminőség összeférhetetlensége miatt úgysem alkalmas, két embernél több nem fér bele úgy, hogy ne merevítsék csontjaikkal jobban a karosszériát, szóval marad az egyszemélyes, vagy a plusz egy száguldásbarát személlyel való minizés.

Ez a kifejezés itt a gázpedál fokozott, a fék ritkább, de intenzív használatát, lelkes, hirtelen kormánymozdulatokat jelent, miközben a hifi helyett a motorhang, gázelvételnél pedig a kipufogó durrogása adja a zenét. Váltani nem muszáj – a tesztautó az új, nyolcfokozatú automata váltót kapta –, ha mégis akarunk, a vastag kormány mögötti fülekkel megtehetjük, de annak kipróbálása nélkül is kijelenthető, hogy a kézi váltó nagyobb élmény lehet.

Biztosan az lenne a hátsókerék-meghajtás is, meglepő módon mégsem hiányzik, Miniben nem is lenne autentikus. Megszokást igényel, hogy durva tempóról – ami a fent részletezett okok miatt szinte utazósebességnek számít – erőset fékezve nagyon elkönnyül a kocsinak a fara, de ha nem vészfékezés közben vizionáljuk a mindjárt bekövetkező töréskárt, akkor a kis ficánkolás is jó értelemben fokozza az izgalmat.

Amikor kénytelenek vagyunk visszafogni magunkat olyan külső körülmények miatt, mint például egy dugó, a kocsi a belső igényességével, a minis stíluselemekkel – óriási középső kijelző, immár érintőképernyővel, külön hifi- és klímavezérléssel, repülős hangulatú kapcsolókkal – igyekszik az állás vagy araszolás közben is kellemes körülményeket teremteni, jelentős sikerrel. Hogy ilyenkor is mozogjunk, arról a szűk és meredek szélvédő gondoskodik, amelybe kényszerűen még a visszapillantó tükör is belóg, ezért ha mi vagyunk az elsők a sorban, csak nyaktekeréssel és az égbe nézéssel láthatjuk, mikor vált zöldre a lámpa.

Ez azonban nem fogja eltántorítani azt, aki amúgy ráérez a Minire. Az ára már inkább: a háromajtós Mini John Cooper Works minimum 8,8 millió forintért kapható, a tesztautó ennél ötmillióval drágább. Sokáig lehetne sorolni, milyen jó és tágas autókat kapni majdnem 14 millióért – de ennyire stílusos, élvezetes, izomkisautót viszont más nem nagyon kínál.

Budapest is útba esett Athénból Bristol felé

Idén hatvanéves a Mini, amit méltóképp meg is ünnepelt a BMW-csoport. Az egyik fő esemény az augusztusi Nemzetközi Mini Találkozó volt – szokás szerint rengeteg minis indult el az idei helyszínre, a nagy-britanniai Bristolba, ahová egy-egy egyedi, speciálisan felkészített klasszikus Mini kabrió és egy, a BMW-időszámítás szerinti elsőgenerációs Mini Cooper és egy plug-in kísérőautó is elindult Athénból. Tizenöt nap alatt szelték át Európát, Budapestet is érintve. A minikonvojjal utazó Amy Shore autófotós képeit már megmutattuk – most jöjjenek a saját, Budapesten készült fotóink a három világutazó Miniről, és az itthon hozzájuk csatlakozó márkatársakról.

(Fotó – teszt és Mini-konvoj: Tóth István)

Elindult a Rakéta, a Player jövőmagazinja!

November elején startolt el új magazinunk, a Raketa.hu, melyben veletek együtt keressük a válaszokat az előttünk álló évek nagy kérdéseire.

Kiemelten foglalkozunk az autózás/közlekedés forradalmával, az okos otthonokkal, a klímakérdéssel, megújuló energiával, a legizgalmasabb, éppen zajló társadalmi változásokkal és rengeteg termékkel és szolgáltatással, ami pillanatokon belül ránk töri az ajtót.

Kövesd be a Rakéta Facebook oldalát, hogy biztosan ne maradj le a jövőről!

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon