A 180 lóerős konnektoros hibrid Opel Astra kategóriája talán legjobb autója, de a benzinesbe vagy a dízelbe is bele lehet szeretni.

Ha német rendszámmal is, de végre magyar utakon próbálhattuk ki az Opel Astra legújabb, L betűjelzésű generációját. Az új Astra egyelőre csak mértékkel űzi a villamosítást. A háromhengeres, 1,2 literes benzinmotor és a négyhengeres, 1,5 literes dízel mellett már konnektoros hibrid hajtással is kapható az autó, de tisztán elektromos változat – még – nincs belőle.

Az Opel számára a magyar piacon több mint három évtizede a legfontosabb modell az Astra. A mai napig nagyon erős érzelmi pluszt jelent itthon ennek a kocsinak, hogy a rendszerváltás után az első Opel Astra-széria volt az első magyar gyártású autó. A szentgotthárdi gyárban már több mint húsz éve nem készülnek komplett autók (az üzem jelenleg a Stellantis számára gyártja a kis turbómotorokat), az Astra sokak számára mégis egy kicsit mind a mai napig inkább a miénk, mint a hasonló méretű, tudású, árú kompakt modellek.

Az új, L betűjelű Astra persze pont három évtizedre van műszaki tartalomban, fedélzeti elektronikában és stílusban is a négy generációval korábbi őstől, az F-sorozattól.

A kocsi az Opel új, egyszerre historizáló és modern, éles, szögletes, mégis kellemesen klasszikus stílusába öltözött. Műszaki alapját a Stellantis konszern EMP2 platformja adja, amit felkészítettek a hibrid és elektromos hajtási megoldások befogadására is. A kocsi vezetéstámogató rendszerei képesek a 2-es szintű önvezetésre. Sőt: autópályán nem csak tartja a sebességet és a sávot az autó, de ha kell, a vezető engedélyével önálló előzésekre is képes. A 168 világítóegységgel felszerelt LED-projektoros fényszórópár a legösszetettebb világítórendszer az Astra kategóriájában. Minderről és az összes technikai részletről írtunk már korábbi cikkeinkben, a magyar bemutatón már csak arra voltunk kíváncsiak, mit tud a kocsi a gyakorlatban.

Az L-Astra hazai bemutatóján vendég volt a Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő első magyar F-Astra is, az a példány, amit még Antall József vezetett le a gyártósorról 1991-ben
A csúcs egyelőre a 180 lóerős rendszerteljesítményű konnektoros hibrid, 1,6 literes, 150 lóerős turbómotorral és 110 lóerős villanymotorral. Nyáron jön a 225 lóerős, erősebb plug-in hibrid, de az is csak elsőkerék-hajtással, jövőre érkezik az Astra-e
1,2 literes, háromhengeres benzinmotorral 110 vagy 130, 1,5 literes dízellel 130 lóerővel kapható az L-Astra, hatfokozatú kézi vagy nyolcfokozatú automata váltóval

A plug-in: erős, gyors és egyáltalán nem érezni a súlyát

A konnektoros hibrid Astra pár tíz kilométer erejéig (városban ez akár 70-ig is felmehet) csendes, tiszta, a forgalom tempóját tartani képes elektromos autóként is használható. Ha lemerül a 12,4 kWh kapacitású akku (vagy ha hibridként használjuk a kocsit), munkába áll a benzinmotor is. Ha ilyenkor nem nyomjuk túl mélyre a gázt, még mindig megmarad a csend, de az erőteljes gyorsításoknál már átmenetileg felbőg a benzinmotor és oda a harmónia. Ha viszont elértük a sztrádás utazótempót, a sebesség tartása megint nem jár extra zajjal. Ilyenkor alig hallani a motort is, a szelet is a 0,269-es alaktényezőjű kocsiban. Lehet zenét hallgatni, beszélgetni, majdnem olyan jól, mint egy villanyautóban.

A hibridként is csak 16 és fél mázsás autó remekül mozog a kanyarokban. A menetstabilizáló nem öli meg a mókát, meg-megmozdul a kocsi feneke, ha úgy akarjuk, de a kontrollálhatóság mindig megmarad. A futómű remekül egyensúlyoz a komfort és a precizitás határán. Könnyű, de pontos a kormány; sport üzemmódban viszont a könnyűség eltűnik, de a nehezítés érezhetően szintetikus, nem a valódi átterhelődéseket érezzük a kormánykeréken. A hibridhajtás üzemmódjai könnyen kapcsolgathatók, egy mozdulat a váltás a tisztán elektromos hajtás, az automatikus hibridhajtás vagy az akkut lassan visszatöltő, városi ZEV-zónákra rákészülős üzemmódok között.

A csúcsváltozat a fekete emblémás, izgalmas látványt nyújtó felnivel szerelt, 180 lóerős, GS Line kivitelű plug-in hibrid
A konnektoros hibrid középkonzoljából nem meredezik váltókar, egy billentyű-szerű kapcsolóval lehet váltani a D, N, P, R módok között
A csomagtér a plug-inben az akku helyigénye miatt 422 helyett csak 352 literes
A töltés legfeljebb 7,4 kW-tal mehet, két órával lehet számolni egy teljes feltöltésre. Normál konnektoron ennek duplájára nő a töltési idő

A benzines: nagyon könnyű, elég erős, de kézi váltóval idegesítő

A kis turbómotorral szerelt alap-Astra jól érezhető, több mint 300 kilós súlyelőnyével az élmény egyszerre volt jobb és rosszabb a hibrid után. A kocsi mozgása ugyan jóval élénkebb lett, de az úthibákat jól érezhetően pattogósabban, kisautósabban vette az Astra. Forszírozott kanyarokban az alulkormányzottság is nőtt, hiszen eltűnt a hátsó tengelyről a jókora ballaszt. Az Astra még így is kényelmes, dinamikus, szerethető autó maradt. A háromhengeres motor akár 6000-es fordulatszám fölé is pörgethető, de a felsőbb tartományokban már hanggal is, rezgéssel is jelzi, hogy őt azért elsősorban inkább takarékossági szempontok alapján tervezték meg és tették egy ekkora autóba.

Nem tetszett viszont a kézi váltó. Szó szerint sem; nagyon furcsa a váltógomb alakja, dizájnja. De funkcionálisan sem, mert a kar még annál is jóval hosszabb, mint amilyennek látszik, a bot valahol mélyen a szoknya alatt csatlakozik a kapcsolószerkezethez. És persze ott van még az Euro 6 is. A gázreakció késik, gázelvételnél a fordulat lassan esik vissza. Látatlanban is úgy gondolom, hogy mint szinte minden mai benzines autónál, a nyolcfokozatú automata sokkal jobban képes kezelni az emisszióra optimalizált motor rigolyáit, így a forgalomban gyorsabb is, takarékosabb is és persze összehasonlíthatatlanul kényelmesebb is egy automata Astra a kézi váltósnál. Meg drágább is: 680 ezer forint az automata felára.

Szép a zárófény az újAstrán
A csomagtérfedél az embléma billentésével nyílik, motoros nyitás-zárás nincs (csak a kombihoz), de a könnyű fedélnek köszönhetően nem is hiányzik
Alapáron, szövetkárpittal is AGR-ülés, vagyis tanult német doktorok által minősített, jó tartást adó szék jár az Astrákba

A dízel

A Stellantis egyelőre nem temeti a dízeltechnológiát. Nem is baj, mert az új Astrához rendelhető egyetlen, másfél literes, 130 lóerős dízelmotor remek darab. Csendes, nyomatékos, jól dolgozik össze a nyolcfokozatú automatával és könnyű is, nem válik tőle fájdalmasan orrnehézzé a kocsi. Érezni rajta, hogy hosszú évek, valójában évtizedek munkája volt ilyenre csiszolni és örvendetes, hogy (még) nem dobták ki a nem mindig teljesen logikus emissziós szigorítások miatt.

Autópályán hosszú távokra ez a legjobb motor az Astrához. A tesztúton a Soroksári út – M5 autópálya – Ócsa és vissza vonalon 4,5 literes átlagot jelzett a számítógép. Ez ilyen dinamika, komfort és erő mellett egy ekkora autóban kiváló érték, benzinből ilyet képtelenség volna összehozni.

Apróságok, amik tetszettek

A rövid próbautakon úgy igazából még nem tudtuk megismerni az új Astra lelkét, erre majd a tesztautók megérkezése után kerítünk sort. Néhány apró, érdekes részletmegoldást azért már most észrevettünk. Személyes kedvencem a szélvédőre vetítő kijelző, a Head-Up Display (egyébként rendes, valóban az üvegre vetítő, nem kiemelkedő plexilapos olcsó megoldásról van szó) képének beállítására szolgáló innovatív megoldás. Más autókon vagy külön gombokkal oldják meg a kép magasságának állítását, vagy a menüben kell turkálni, amíg nagy nehezen megtaláljuk ezt a funkciót vezetőváltás után, tehát családi autónál akár naponta többször is. Az Opelnél viszont ezt a funkciót egyszerűen rátették a tükörállító kis joystickra: ha átfordítjuk a kapcsolókarocskát, nem valamelyik tükröt, hanem a HUD-ot állíthatjuk vele. Okos!

Az érintőképernyőt amúgy sem helyezte túlságosan előtérbe az Opel. A tízcollos kijelző előtt két sorban az összes fontosabb klíma- és infotainment-funkciót el lehet érni odanézés nélkül is megtalálható fizikai gombokkal. A Volkswagen-csoporttal ellentétben az Opel a kormánygombokkal sem tolta túl a jövőt: nem érinteni, tapogatni, dörgölni kell ezeket, hanem rendesen megnyomni a tempomat, a kismenü vagy az audiorendszer kezeléséhez. A fotókon persze mindez nem olyan látványos, mint a Golf, Leon, Octavia sima, fényes kezelőfelületei, de a mindennapokban ez az, ami működik. És ami nem ujjlenyomatos folyton.

Apróságok, amik nem tetszettek? Nem nagyon volt ilyen. Jó vezetési élményt adó, könnyű, mozgékony, tágas, élhető autónak bizonyult az új L-Astra az első személyes találkozó során. Igazán kíváncsian várjuk, mit mutatnak majd a hosszabb teszteken az egyes változatok; melyik mennyit eszik, hogy érzik magukat a kocsiban a gyerekek, mennyit megy el villannyal a plug-in, és a többi. De annyit már most is garantálhatunk, hogy aki egy Astrát választ a mai kompakt mezőnyből, nem választ rosszul!

A legolcsóbb Astra a 7,59 millió forintért rendelhető 110 lovas benzines Business Edition, a legdrágább (persze ehhez még jöhetnek extrák bőven) a hibrid GS Line, 13,23 millió forintért. Már rendelhető a kombi is, ennek csupán 350 ezer forint a felára. Az Opel egyelőre nem számol gyártási nehézségekkel, aki megrendeli a kocsit, várhatóan az áprilisi szállítások megindultával egy-két hónapon belül át is veheti. Az új Astra teljes árlistája itt található.

Astrából csak jövőre lesz, de Mokkából már most is van tisztán villanyos:

És ezt olvastad már?
Autósok, akiknek nem kéne autózniuk #54781