A Panhard az egyik első autógyártó volt, de a huszadik század második felére már nem sikerült talpra állnia, beolvasztotta a Citroën. Az utolsó modellje volt ez a stílusos formájú kétajtós.

René Panhard és Émile Levassor 1887-ben alapítottak közös céget, az egyik első autógyártót, és a Daimler licence alapján készült automobil első példányát 1890-ben adták el. A márkát a műszakilag fejlett modellekről ismerték, amelyek a versenypályákon is sikeresek voltak, a Panhard mégsem élte túl a huszadik század második felét.

1955-ben a Citroën szerzett benne 25 százalékos részesedést, a két márka a gyártás és az értékesítés terén is együttműködött,

a kínálatuk látszólag jól kiegészítette egymást. A Citroën azonban kijött a DS olcsóbb változatával ID néven, valamint a 2CV alapjára épülő kompakt Amival, és ez a Panhard számára egyre kevesebb teret hagyott.

Az 1963-ban bemutatott 24 lett a Panhard utolsó személyautója.

A 4,27 méter hosszú kétajtós karosszériát a márka régebbi fejlesztésű 848 köbcentis, kéthengeres bokszermotorja hajtotta 42 vagy 50 lóerős teljesítménnyel, legfeljebb 150 km/órás sebességgel, ami a stílusos, karcsú formához kissé kevésnek bizonyult.

Pedig a Panhard tele volt előremutató megoldásokkal, így a 24-ben az elsők közt kínáltak biztonsági övet, a kormányoszlop és az ülés magassága is állítható volt.

1965-ben egy nyújtott tengelytávú, 4,55 méter hosszú változat is kijött belőle, ami már négy vagy öt utasnak is elég tágasnak bizonyult, de a tervezett négyajtós, kombi és kabrió sosem készült el.

Az első két évben a vártnál kevesebbet, évi 10 ezer darabot adtak el belőle, de 1966-ra már csak a felét, ami döntés elé állította a Citroënt.

A márkának szüksége volt a Panhard gyártókapacitására, hogy 2CV furgonokat készítsen, ezért 1967-ben készült el a Panhard utolsó személyautója, a márka csak a katonai járműveken maradt fenn.

Az áramvonalas és műszakilag fejlett Panhard modellek hagyományai mégsem vesztek el, az 1970-ben bemutatott középkategóriás Citroën, a GS vihette tovább a különleges francia autó örökségét. A képeken látható példány 1966-ból származik, és eredeti állapotban maradt fenn, de lesz vele munka. 4-6 ezer euró közti árat vártak érte, végül kilencezerért kelt el egy aukción.

(Képek: Artcurial, Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Tudod, melyik az uborka-Merci? És a hering-Audi?

És ha azt mondjuk, zöldséges-Merci és szivar-Audi?

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Szeretnél luxusban és csendben messzire menni? – Nissan Ariya-teszt

A Volvo végleg felhagyott a dízelmotoros autók gyártásával

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés