Gyakran lesznek nagy bukások abból, hogy a tapasztalatlan befektetők túl nagy kockázatot vállalnak. Segítünk megelőzni a bajt.

A nagy befektetési csalódások okaként leggyakrabban a nem megfelelő kockázatú termék választását szokás emlegetni. Klasszikus példa: a szomszéd ajánlása alapján részvényt vesz valaki, aminek aztán csúnyán leesik az árfolyama. A gond az, hogy a befektetések többségénél előre nem lehet tudni, mekkora lesz a hozam, ráadásul az sem árt, ha az elért eredményt nem önmagában, hanem az inflációhoz viszonyítva nézzük. Alapvető fontosságú, hogy elkerüljük az olyan csapdákat, melyek a túlzott vagy a fel nem mért kockázatvállalási hajlandóságból adódnak.

Először érdemes a nagy átlagból és a több évtizedes nemzetközi tapasztalatokból kiindulni, s ezek alapján néhány alapvető összefüggést megjegyezni. Egyszerű közgazdasági alapelv, hogy a magasabb hozamelváráshoz magasabb kockázati szint tartozik, vagyis nincs ingyen ebéd: aki sokat akar keresni, vállalnia kell az ezzel járó magasabb rizikót.

Az viszont már tapasztalat, hogy a dolog fordítottan is igaz, tehát a magasabb kockázatú befektetések hozama jobb. Fontos azonban hozzátenni, hogy ez csak hosszú távon igaz, ami tíz, de inkább húsz évnél kezdődik. Ha például az amerikai részvénypiac és a kötvények teljesítményét vizsgáljuk, az elmúlt 150 év során csak elvétve akad olyan tetszőlegesen kiválasztott húszéves időtartam, melynek során ne a részvények biztosították volna a magasabb megtérülést.

Részvényből lesz a nyugdíj

Fontos azonban az is, hogy részvény- valamint kötvényindexek, vagyis az átlagok versenyéről van szó. Azokban az időkben is sok részvénnyel lehetett bukni, de az átlag felülteljesített. A fejlett világban ezen egyszerű összefüggés figyelembe vételével működnek a nyugdíjcélú megtakarítások is: a portfóliókban általában komoly arányban vannak részvénybefektetések is. Évszázados tapasztalatok alapján alakítják azt is, hogy a nyugdíj felé közeledve csökken a részvényarány, nehogy egy hirtelen válság csökkentse a megtakarítások értékét akkor, amikor már nem marad idő a korrekcióra.

Ebből az átlagbefektető számára is levonható következtetés, hogy a hosszú távú befektetéseknél bátran lehet részvényekbe is fektetni, a legjobb, ha kosárba, vagyis sok papírt tartalmazó indexekbe. Fontos azonban, hogy a magyar piac szűkössége és az ország törékenysége miatt globálisan gondolkodjunk, s a legfejlettebb piacok legjobb részvényes is szerepeljenek a választottak között.

Itthon ez is fordítva van

Ha a rövidebb időhorizont felé haladunk, a kockázatvállalási hajlandóság szerepe egyre nagyobb. Mivel a negatív piaci trendek több évig, ritkán tíz-tizenöt évig is eltarthatnak, van esély arra, hogy a kockázatosabb befektetések hozama alulmúlja a biztonságosakét. Különösen igaz ez jelenleg: nagyon bonyolult világgazdasági helyzetben vagyunk, Amerika, Európa és Kína is komoly kihívásokkal küzd.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kockázatmentes befektetések hozama világszerte szinte nullára csökkent (tehát ma csak minimális hozammal lehet állampapírokat venni), s részben épp emiatt a nyugodt időszakokban a kockázatosakba áramlik a pénz, felhajtva azok árfolyamát. Közben itthon lényegében fordított a helyzet: igen magas hozamot nyújtanak a kockázatmentes állampapírok és bankbetétek, a részvénypiac kilátásai viszont igen gyengék.

A magyar befektető tehát speciális helyzetben van, de azt így se spórolhatja meg, hogy feltegye magának a kérdést: mekkora kockázatot vállalok? Még jobb, ha konkrétan azt döntjük el, maximum mekkora veszteséget tolerálunk. A válasz megadásához segít, ha elképzeljük magunkat, amint szembesülünk a veszteséggel. Aki úgy véli, nem zavarja, el tudja fogadni, hogy időlegesen rosszra fordulnak a dolgok, megpróbálkozhat a nagyobb kockázatú termékekkel. Aki viszont már a kis veszteség gondolatától is irtózik, jobb, ha marad a nulla kockázatnál és a bankbetét-állampapír párost versenyezteti.

Inflációverés

A többség ragaszkodik ahhoz, hogy leginkább semmit se kockáztat, ami általában azt jelenti, hogy kizárja a bukás lehetőségét. Érdemes azonban tisztázni, hogy a nominális nullán maradás az alapcél, vagy az inflációval történő lépéstartás is minimális elvárás. Vagyis 100 ezer forint befektetésnél elég, ha jövőre megmarad a 100 ezer, vagy nem bírjuk ki a biztos 105 ezer feletti összeg nélkül. Utóbbiba semmiféle kockázatvállalás nem fér bele, sima állampapírvétellel a cél teljesíthető.

Aki viszont annyira megengedő, hogy legrosszabb esetben a meglevő pénzéhez ragaszkodik, hozamhoz nem, már egy fokkal kockázatvállalóbb. Felmérések szerint ők is nagyon sokan vannak, a pénzügyi termékfejlesztők bombázzák is őket ajánlatokkal: legfőképp a tőkevédett alapok valók nekik, melyek elméletben a kockázatmentes hozam többszörösét is adhatják, de ha a befektetés hozamát meghatározó termék rosszul muzsikál, a befektetett összeg akkor is megmarad.

A következő lépcső az, ha a befektető úgy véli: kis veszteséget is benyel a nagy cél, a komoly hozam érdekében. Ide sorolható az a spekuláns, aki felkészültnek érzi magát arra, hogy maga döntsön a befektetéseiről, de szigorúan betartja a stop loss-szabályt, vagyis soha nem engedi a veszteséget nőni egy előre meghatározott szint fölé. Ide lehet sorolni azt a befektetőt is, aki megnézi, az elmúlt sok évben mely alapkezelők értek el stabilan jó hozamot, kik verték meg stabilan és hosszasan a viszonyítási indexet (banchmark), s a legjobb alapokból alakít ki portfóliót.

Légy tudatos!

Innentől felfelé a határ a csillagos ég: bárki bármibe fektethet, ami szimpatikus, felkészülve arra, hogy az ár az ellentétes irányba megy majd el. Tőkeáttéttel a pénz sokszorosával lehet játszani, a deviza- és az árupiacokon pár nap alatt pénzt lehet duplázni, vagy el lehet bukni az egészet.

A lényeg, hogy a döntés tudatos legyen. Aki úgy véli, jöjjön a kockázat, akár el is veszhet a pénz vagy egy bizonyos része, próbálkozzon nyugodtan a legrizikósabb műfajokban. De be ne tévedjen még csak a részvénypiacra se az, aki az önteszt során úgy válaszolt, csak egész minimális veszteséget tolerál.

Segít a kötelező teszt is

A kockázatvállalási hajlandóság felmérésében a befektető nincs teljesen magára hagyva. A befektetési szolgáltatók már a szerződéskötéskor kötelesek azt felmérni egy teszt segítségével. Ez uniós kötelezettség, Brüsszelben is elunták, hogy a tudatlan ügyfélre kockázatos befektetéseket is nyugodtan rásózhattak a tanácsadók.

A Mifid-teszt (Markets in Financial Instruments Directive) kitöltése az ügyfél pénzügyi ismereteiről is képet ad. Ha az ügyfél pénzügyileg tudatlannak találtatik és mégis kockázatos befektetést akar, csak egy kockázatvállalási nyilatkozat aláírása után teheti meg, az a szolgáltató pedig, amely ilyen hiányában ad el kockázatos terméket, nagyon megütheti a bokáját egy felügyeleti vizsgálat során.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A magyarok megtakarításai szokásaihoz: Kevés pénzből sok állampapír

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés