Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A késemért jöttem! – Hol hagyta? – Valami matrózban!” – a klasszikus Rejtő-idézetet akár egy kórházi műtőbe is átültethetnénk, hiszen se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor az operáció során használt eszközök benne felejtődnek a páciensekben. De ez csak a műhibák egyik válfaja. Mi a teendő, ha éppen velünk történik meg?

Mindenki ismer a családi vagy baráti köréből legalább egy olyan esetet, amikor a ráérős vagy éppen kapkodó doktorok, nővérkék elmulasztottak valamit vagy esetleg túlkomplikálták a kezelést.  Egy brit munkást üzemi baleset ért, azonban a kezelés során nem vették észre, hogy a péniszén található elváltozás bizony rákos daganat, így már jócskán áttétes volt, mikor az orvosok észbe kaptak, ennélfogva a hímvessző egy részét el kellett távolítani. Mivel a férfi az eset után depresszióba esett és munkába sem tudott újra állni, 300.000 font kártérítést követelt a kórháztól. Egy bukaresti urológus viszont pillanatnyi elmezavar miatt nyisszantotta le páciense legnemesebb testrészét még 2004-ben, a bíróság félmillió Euro kártérítést ítélt meg neki.

A kontárok a hölgyeket sem kímélik. A Silicone Holocaust weboldal azokat az eseteket gyűjti össze, amikor a mellnagyobbító műtét orvosi műhiba vagy más komplikáció miatt nem éppen a kívánt hatást érte el. A francia PIP cég által gyártott implantátumok forgalmazási engedélyét például – a nem megfelelő minőségű alapanyag miatt – 2010-ben visszavonták. A szétdurrant vagy szivárgó szilikonpárnák azonban rengeteg bosszúságot és számos pert eredményeztek. A legutóbbi hazai esetben egy hölgy 1,4 millió forint kártérítést követelt eldeformálódott bal melle miatt. Érdemes átgondolni, hogy elégedettek vagyunk-e kedvesünk méreteivel vagy szeretnénk inkább egy ketyegő bombát a keblébe?

Többféle eljárást is lehet indítani, ha orvosi műhiba gyanúja merül fel. Elsősorban magánál az intézménynél érdemes panasszal élni, de ők legtöbbször elutasítják és védik a saját dolgozóikat. Panaszt lehet tenni az intézmény fenntartójánál, amely legtöbb esetben az önkormányzat, de mivel ő is magától a kórháztól vagy a rendelőintézettől szerzi be az információit, végeredményben ugyanott vagyunk, mint az első esetben. Fordulhatunk a területileg illetékes ÁNTSZ-hez, ahol azonban problémaként merül fel, hogy magát a panaszost kihagyják az eljárásból, csupán annak végeredményéről értesítik, ezért semmiképpen nem fejtheti ki mindkét fél az érveit.

Minden egészségügyi intézménynél működik betegjogi képviselő, aki azonban csak maximum jogi tanácsot nyújt, tényleges képviseletre nem jogosult. Marad tehát a bírósági út. Az egészségügyi dolgozó vagy az orvos ellen személy szerint lehet feljelentést tenni, amikor a foglalkozási szabályok megsértését vizsgálják. Sajnos azonban a büntetőeljárás sincs a beteg kezében, mert miután megindul, nem sok beleszólása van a folyamatába, nagyon sok esetben felmentéssel vagy csak veszélyeztetés megállapításával végződik.

Más a helyzet azonban a polgári pernél, egyrészt itt az egészségügyi szolgáltató mentesülési lehetőségei szűkebbek, másrészt az ügy felpereseként ezt az eljárást végig a beteg vagy a hozzátartozója irányítja. Az eljárás során először a szolgáltató felelősségét állapítják meg, majd ennek bizonyítása esetén a kártérítés összegét, amely egy-egy bénulás esetén akár több tíz millió forintra is rúghat, persze a károsultakat ez már nem igazán vigasztalja. Sajnos ezzel a bíróságok évekig elszöszmötölhetnek, azonban a károsodás bekövetkeztétől számított öt éven belül érdemes megindítani, máskülönben a követelés elévülhet. Lényeges, hogy minden számlát, bizonylatot meg kell őrizni, ami a kárral kapcsolatban felmerült, hiszen a kártérítés összege ez alapján kerül majd megállapításra.

Egy per megindítása előtt is fontos azonban pár dologra odafigyelni, hiszen sokszor nem is műhiba az, ami annak tűnik. A beteg jogosult az egészségügyi dokumentációjáról az egészségügyi szolgáltatótól másolatot kapni. Érdemes a perindítás előtt orvosszakértő véleményét beszerezni, igaz ugyan, hogy ez költséges, viszont egy alaptalan per még többe kerülne. A magánszakvélemény egyébként a perben felhasználható később.

Gyakran előfordul, hogy a műtét során egy nem megfelelő mozdulat okoz maradandó egészségkárosodást, sérülést. Ezekben az esetekben nem minden esetben felelős a kórház, mivel a beavatkozás kockázatához hozzátartozik, amiről a beteget a műtét előtt remélhetőleg teljes körűen tájékoztatták. Sajnos ilyenkor nem érdemes időt és pénzt vesztegetni a pereskedésre a pár milliós kártérítés reményében.

Olvasd el házi jogászunk korábbi cikkeit is!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.