Sajnos sokat elmond Kína, és úgy általában a világpolitika helyzetéről, hogy ahol megtörtént, ott sokan a létezéséről sem tudnak.
1989. júniusában demokráciapárti tüntetők, főként egyetemisták már egy hónapja tüntettek reformokért Peking szívében, a Tienanmen téren. Június elején a katonáság már elkezdte feloszlatni a tömeget, harmadikán és negyedikén már voltak halálos áldozatokkal járó összecsapások, június 5-én pedig tankokat is bevetettek a téren és környékén tartózkodó 2-300 ezer tüntető ellen.
A kínai katonaság fiatalok százait mészárolta le pár óra leforgása alatt.
Jeff Widener fotós már egy hete tartózkodott Pekingben, amikor június ötödikén egy Tienanmen téren haladó harckocsi-oszlopot akart lefotózni a Beijing Hotel hatodik emeletéről. Widenert előző nap fejbe dobták egy sziklával, influenzás volt, az épületbe pedig Kirk Martsen, egy amerikai cserediák csempészte be.
Widener először ideges volt, hogy egy civil mászott be a képbe, úgy érezte, elrontja a kompozíciót. Valószínűleg abban a pillanatban még nem volt tisztában vele, hogy a később Tankemberként elhíresülő férfit ábrázoló fotója a történelem egyik legikonikusabb fotója lesz. A filmtekercset Martsen csempészte ki a nadrágjában, majd telefonvonalakon át jutott el a világ hírügynökségeihez.
Wideneren kívül egyébként még négy másik fotós is lefényképezte, illetve filmezte az ismeretlen férfit. Egyikük húsz éven keresztül nem hozta nyilvánosságra a képeit, egy pedig a földszintről készült, és létezik egy videó is, amire ma is nehezen találunk szavakat.
A férfi kilétére sosem derült fény, noha voltak találgatások. Több nyugati újságíró is találkozott Csiang Cö-min egykori kínai miniszterelnökkel, aki a leszámolásokat irányította, és akit ezért jutalmul a párt és a kormány politikai vezetőjévé jelölt ki Teng Hsziao ping. Cö-min azt mondta, hogy nem ismeri a férfi kilétét, valószínűleg sosem tartóztatták le. Igazi vonalas kommunistaként azt emelte ki az újságíróknak, hogy az eset
a kínai hadsereg emberségét szimbolizálja, hiszen akár át is gázolhattak volna a férfin, de nem tették meg.
Shao Csiang a tüntetések egyik diákvezére volt, elmondása szerint ő több olyan fiatalt is látott, akik hasonló módon próbálták megakadályozni a tankokat, róluk viszont nem készült felvétel.
A harminc évvel ezelőtt történt tüntetések következtében becslések szerint nagyjából 800-1000 tüntető halt meg, ezrek sérültek meg, és ezreket vetettek börtönbe évekre. A tüntetések politikai tisztogatásokat eredményeztek a kommunista pártban, a mészárlások pedig azt eredményeztk, hogy Kínát tizenkét évig nem vették fel a Világkereskedelmi szervezetbe, és egy halom gazdasági embargót is bevezettek ellenük. A tüntetések, ha nem is azonnal, de részben elérték a céljukat, a vezetés ugyanis a következő években gazdasági reformokat hajtott végre, növelve az életszínvonal minőségét.
Az emberi jogok, szólásszabadság, többpártrendszer ügyében viszont nem történt javulás, aminek egyik jele, hogy a mai kínai fiatalok java részének fogalma sincs nemhogy a Tankemberről, hanem a Tienanmen téren történt forradalmi eseményekről sem. Mindennek természetesen nem a közöny az oka, hanem az, hogy a kommunista párt a sztálinista időket idézve igyekszik kitörölni a diákfelkelés emlékét, és a keresőkből is cenzúrázzák a harminc évvel ezelőtt történt események nyomait.
Szerencsére vannak még a világnak olyan pontjai, ahol szabad emlékezni, beszélni, és ahol tudják, hogy létezett egy férfi, aki aztán a szabadság szimbólumaává vált.
(Fotó: Jeff Widener, AP)