Nem biztos, hogy mindenki hallott már a Gleedenről. Ez egy francia társkereső oldal, illetve közösségi háló, amely mára alaposan kinőtte magát: már hat nyelven, összesen 159 országból érhető el, és közel 3,3 millió felhasználója van. A szolgáltatást főként kapcsolatban vagy házasságban élő nők veszik igénybe – sőt, kifejezetten nekik is hozták létre, és ők is üzemeltetik a szájtot.
Az oldal szlogenje is ez: „The first extramarital dating site made by women”, azaz az első házasságon kívüli társkereső oldal, amelyet nők hoztak létre.
Anonimitás, biztonság, minőség és szabadság. Na meg gajra ment kapcsolatok vagy házasságok. Egyszóval a Gleeden hűtlen nők online gyülekezete. Nem éppen az erkölcsiség Olümposza ez az oldal, de hát ugyebár mindennek oka van. Egy 3 milliós adatbázisból pedig sok mindent ki lehet deríteni.
A Gleeden 10 ezer feliratkozót vont be a felmérésébe, hogy megtudja: mégis mi vezette rá ezeket a nőket arra, hogy hűtlenek legyenek.
A kitöltendő kérdőívet pontosan nem ismerjük, azonban volt egy pont, amely a válaszadók többsége úgymond bekarikázott: ez pedig a házimunka iránti majdhogynem teljes közömbösség.
Az eredmény meglepőnek tűnhet, legalábbis férfi szemmel nézve – a cikket olvasó nők közül talán többen is komor arccal bólogatnak, hogy bizony ők megmondták, sőt, idejében szóltak. Naponta. Óránként. És úgy tűnik, ez valóban elhidegüléshez vezethet hosszútávon.
A megkérdezett nők 73 százaléka állította ugyanis azt, hogy hajlott a hűtlenségre azután, hogy a partnerét gyakorlatilag hidegen hagyta a házimunka – a takarítás, a vécétisztítás vagy a mosás.
A válaszadók mintegy 86 százalékát szabályosan frusztrálja, hogy a mellettük lévő férfi folyamatosan elkerüli a házimunkát, és 84%-uk ismerte be, hogy ez bizony gyakran vitához, konfliktushoz vezetett.
Egyrészt nem védenénk a lusta férfitársainkat, hiszen ők is abban a házban élnek, ahol a szeretett asszonytárs, ez pedig következményekkel jár. Lássuk csak:
- éjszaka
telefingjuk és izzadjukszagosítjuk az ágyneműt, amikor sütünk-főzünk, dzsuvássá válik a konyhapult vagy a gáztűzhely,- amikor sütnek-főznek nekünk, dzsuvássá válik a konyhapult vagy a gáztűzhely,
- amint hazajövünk, egy csomó koszt behordunk a lakásba,
- valamint rengeteg nem kívánt mikroorganizmust.
- Az evés-ivás során mosatlant gyártunk,
- az meg ugye alap, hogy legyenek tiszta ruháink,
- akár szőrtelenített, vasalt ingeink.
- A pisilés-trónolás során sem épp gyöngyvirág terem a vécécsészében,
- arról meg nem is beszélve, hogy a lakást elárasztó por jelentős része gyakorlatilag az elhalt bőrsejteinkből áll.
Tényleg nincs közünk egyikhez sem? Na ugye. Ezért nem túl daliás és humanitárius, amennyiben hagyjuk, hogy a szeretett társra háruljon folyamatosan a házimunka nagy része – na és ugye most már azt is tudjuk, hogy nem túl ildomos.
De azért álljon meg a menet!
Másrészt viszont meggyőződésünk, hogy az érintett férfiak jelentős részét nem folyton tévéző-söröző-böfögő, lábakat az asztalra pakoló Homo ergastereknek kell elképzelnünk, akik a napi meló után megkeserítik a háziasszonyok életét. Biztosak vagyunk benne, hogy sokan kiveszik a részüket az otthoni teendőkből, még hogyha nem is a házimunkára „szakosodtak”.
Hiszen ne feledjük: azért sok olyan tennivaló van egy lakásban – hát még egy kertes háznál –, amelyben egy férfi be tud segíteni, sőt, amelyben a nő érezheti magát a passzívabb félnek.
(És ez talán így van rendjén.)
Ugyanakkor azt is említsük meg, hogy a válaszadó nők jelentős része feleségül ment az házimunka-kerüléssel vádolt férfihoz. Tehát szerencsésebb esetben tudták, hogy mire vállalkoznak, amikor igent mondtak. Ez még önmagában persze nem mentség a férfinak arra, hogy tegyen a házimunkára, de a nőnek sem a megcsalásra, aki „hirtelen ráeszmélt”, hogy a társa nem egy takarító kisangyal. Na ugye.
Van egy olyan érzésünk, hogy sokan csak olcsó kifogásnak használták a házimunkát a párjuk megcsalására, és arról is szól lehet, hogy eleve a felmérésbe bevont nők hajlamosabbak a hűtlenségre, így pedig az eredmények is megtévesztők lehetnek. Azaz a felmérés jó eséllyel nem reprezentatív.
Biztosak vagyunk benne, hogy a működő kapcsolatok, házasságok esetében is tonnaszámra jöhetnek hasonló megjegyzések akár mindkét fél részéről, akik mégsem érzik feltétlenül azt, hogy társkereső oldalon kellene vigasztalódjanak.
Figyeljünk oda egymásra
Tehát azt mondanánk végszóként: egy párkapcsolatban mindkét félnek törekednie kell arra, hogy igazodjon valamennyire társa igényeihez és elvárásaihoz, amíg meg nem találják közösen azt a bizonyos aranyközéputat, ahol mindkét fél jól – komfortosan, biztonságban, szeretetben – érzi magát. A mindennapi tevékenységeket ésszerűen el lehet osztani úgy, hogy egyik fél se érezze kihasználva magát, az időközben keletkező problémákat pedig meg lehet beszélni. Csak hajlandóság szükséges rá.
(forrás: Telegraph)
Mit gondolsz a felmérés eredményeiről?
Ez is érdekelhet:
A párjukat megcsaló nők jelentős része a következő munkahelyeken dolgozik