A mindennapi pénzügyek során is számtalan döntési helyzet adódik – ezekben segít most induló sorozatunk.

Nyugdíj helyett plazma

Ha kimondottan a megtakarítási hajlandóságra koncentrálunk, logikus, hogy azt – a megélhetési költségek és a közeljövő pénzügyi helyzetével kapcsolatos várakozások mellett – legfőképp a megtermelt pénzmennyiség határozza meg. Akinek akkora a bevétele, hogy nem tudja elkölteni, az szükségszerűen megtakarít, befektet, aki pedig éppen fenn tudja tartani magát, biztos, hogy egy darabig nem fog a megtakarítók táborába tartozni.

De igen népes az a csoport (a jóléti társadalmakban pedig ők jelentik a többséget), amely többet keres az alapvető létfenntartáshoz szükséges összegnél, de messze nem fenyegeti a veszély, hogy ne tudná elkölteni a többletet. Náluk döntési helyzet van: elköltik, felélik a pluszpénzt, vagy elkezdik legalább egy részét félretenni. Sok tényezőtől függ, hogy kinél mekkora az optimális megtakarítási arány, nem is lehet pontosan meghatározni. De az bátran kijelenthető, hogy megtakarítani mindenképp szükséges, akár jövőbeli tervek finanszírozása, akár biztonsági tartalék képzése a cél.

Magyarországon az a probléma, hogy eleve kevesen vannak, akik döntési helyzetbe kerülnek, de azok között is, akiknek van pénzük, alacsonyabb az európai átlagnál a megtakarítási hajlandóság. A vágyott termékek óriási vonzerőt jelentenek, ma egy menő nagyképernyős tévé, vagy az új iPhone megszerzése sok embernek fontosabb, mint azon elgondolkodni, meg tud-e majd élni, ha nyugdíjas lesz. Az elmúlt évek gazdasági válsága nyomán mindenesetre a megtakarítási hajlandóság nyolcéves mélypontra esett vissza: a Gfk Hungária felmérése szerint mindössze a lakosság 18 százalékának volt banki megtakarítása tavaly – márpedig az összes megtakarítás közel háromnegyedét a betétek teszik ki.

Nincs utazás, nincs lakásfelújítás

A válság hatása ugyanakkor jól látszik a megtakarítási célok változásán is: míg a váratlan kiadásokra történő takarékoskodást 2008-ban és 2011-ben is ugyanannyian választották, nagymértékben csökkent azok száma, akik lakásfelújítást, autóvásárlást vagy utazást jelöltek meg megtakarítási célként. Sajnálatos módon hasonló volt a tendencia a gyerekek számára előtakarékoskodók körében, ők is jóval kevesebben lettek.

A válságot megelőző években még sok szakértő sopánkodott azon is, hogy ráadásul a kevés megtakarító nem elég szofisztikált módon választ, hiszen a többség veszi a bankbetétet, és kész. Mára ezek a hangok elhalkultak, miután az aranyat leszámítva szinte minden ismert kockázatos befektetéssel szénné bukhatta magát a hazai kisbefektető, miközben a kockázatmentes termékek nálunk kimagasló reálhozamot, tehát infláció feletti megtérülést biztosítanak.

Állampapír-hisztéria

A Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi felügyelet júniusi, mindennapi pénzügyekkel foglalkozó konferenciáján már az az új trend volt fontos téma, hogy az állam nagy erővel igyekszik magához vonni a lakossági megtakarításokat. Ez sikeres: a havi statisztikák folyamatosan arról szólnak, hogy nagyon gyorsan áramlik a lakossági pénz a kimagasló hozamot biztosító állampapírokba: augusztus végén 771 milliárd forintnyi papír volt a lakosságnál, ebből 298 milliárdot idén vásároltak. A fő kárvallott természetesen a bankbetét.

Sok szó esett arról is, hogy a devizahitelekkel magát csúnyán megégető lakosság továbbra is hitelei leépítésére fordítja spórolt pénzét, s a következő években sem várható pozitív változás a megtakarítási statisztikákban. A remélt fordulat azonban talán pár év múlva bekövetkezhet. A hitel-betét arány a válság előtt egészen elképesztő szintre futott fel, a 2008-as 180 százalékról azonban mára 120-ra csökkent, tehát már csak húsz százalékkal nagyobb a bankok kihelyezése, mint amennyi betétet be tudnak vonni. Ha ez az arány tovább csökken, tehát a betétek lassan nőnek, miközben a hitelesek törleszteni tudnak, a bankok hitelezési hajlandósága is nőhet, elméletben pedig ez felpörgetheti a gazdaságot, ami magasabb jövedelmeket, nagyobb megtakarítható összeget is jelent.

Kis kockázattal nagy hozam: ez a vágyálom

Nem magyar specialitás, de nálunk is jellemző, hogy a megtakarítók elsősorban a biztonságot keresik, de fontos a magas hozam és a befektetés könnyű mobilizálhatósága is. Sajnos a közgazdaságtani alapszabály szerint az elvárt hozam egyenesen arányos a kockázattal, tehát aki biztonságos befektetést keres, annak irreális elvárnia a magas hozamot. Mégis, a tapasztalatok szerint a hazai befektetők könnyen bedőlnek az irreálisan magas hozamígéreteknek, még pilótajátékok formájában is.

De ha a kitűnő megtakarítási formának számító befektetési alapok környékén vizsgálódunk, ott is az látszik, hogy a pénz biztos megmaradása mellett magas hozamígérettel bíró tőkevédett konstrukciók lettek az elmúlt évek nyertesei – pedig többségük meg sem közelítette a nagy hozamígéretet, és sokuk messze alulmaradt a bankbetétekkel szemben is. A nehéz kiszállás és a rossz hozamok miatt egyértelműen elfordultak viszont a megtakarítók a befektetéshez kötött életbiztosításoktól.

Munkahelyet váltanál? Lehet, hogy pályát kellene!

És ezt olvastad már?
Megválasztjuk Miss Indonéziát