Soha el nem dőlő vita tárgya, hogy akár kávéból, akár whisky-ből melyik a jobb: a kevert, vagy a nem kevert. Előbbinél a single origin, utóbbinál a single malt versenyez a blendekkel. A puristák szerint mindig az a jó, ha a főzet a lehető legkevesebb, sokszor földrajzilag is behatárolt területről származó összetevőből készül, mert így megmutatkozik a nedű igazi arca. A racionálisabb fogyasztók viszont értékelik a keverékek barátságosabb, sokszor jóval kerekebb ízvilágát.

Söröknél olyan szempontból érdekes a helyzet, hogy bár jobb esetben dominánsan jelentkezik a komló íze, más típusokkal összehasonlítani már csak azért is nehéz, mert a következő sörben nemcsak a komló, hanem a víz, a maláta és az élesztő is különbözni fog. Nem úgy az IPA is Dead négyesfogatában! Ez már a második ilyen csomag a Brewdogtól, melyben a tavalyi sikere után idén ausztrál, új-zélandi, brit és amerikai komlók fokozzák az izgalmakat.

A válogatás összes IPA-ja Maris Otter, kristály- és Caramalt maláták felhasználásával készül, megegyező élesztővel, 6,7 százalékos alkoholtartalommal. A Brewdog termékpalettáján valahova a Punk és a Hardcore IPA közé lehetne behelyezni, de persze a négy komló akkorát csavar az ízükön, hogy valójában egyikre sem hasonlítanak:

Galaxy, Ausztrália

Illatában a műfajra jellemző gyümölcsösség dominál, színre halvány borostyánsárga, a habja szép. Eddig jó, de az első kortynál világossá válik, hogy a Galaxy nem lesz az est győztese. Legnagyobb gondja, hogy megerőszakolja az ember nyelvét. A Brewdog honlapján beleálmodnak mindenféle trópusi gyümölcsöt, de a dolog jóval egyszerűbb: ez grapefruit, méghozzá egy olyan, amelyikkel fejbe dobtak a piacon. Mindent elnyom a nyers keserűség, aminek a lecsengése is olyan hosszú, hogy percekig forgatom tőle a nyelvem. Emellett kizárt dolog egy baráti beszélgetés, hiszen mindenki a szájában zajló citrusos világháborúval lenne elfoglalva. Ha nem lenne ilyen agresszív, jó sör is lehetne, ám így marad az érdekes kategóriában.

Motueka, Új-Zéland

A természetüknél fogva végtelenül laza új-zélandiak produktuma felüdülést jelent az ausztrálok Russel Crowe-t megszégyenítő ütése után. Tanult kollégám, a Főzdebusz leányzója szerint a Motueka városáról elnevezett főzet olyan, mintha beleharapnál a leveles komlóba. Hogy melyik fajtába, arra nem emlékezett. Abban megegyeztünk viszont, hogy tényleg inkább herbális az élmény, mintsem gyümölcsös. Illatra is olyan, mintha a pohár komlótobozokkal lenne tele. Vagy citromfűvel, mert gyógynövényes jegyeket is találunk az illatban. Íze sokkal lágyabb, szénsavasabb, de egyáltalán nem tolakodó, így olajozottabban csúszik. Ebből meg lehet inni egy hatos csomagot, a 6,7 százalékos alkohol fel sem tűnik. Jó kis sör.

Challenger, Nagy-Britannia

A legnagyobb meglepetés. Az rendben van, hogy brit a komló, és a sör is skót, de hogy erről a palack tartalma is tud, roppant meglepő. A Challenger habja ugyanis olyan gyorsan tűnik el, mintha legalábbis egy dél-londoni munkáskocsma pultjában állnánk, és késelésre hajlamos vendégek morognák, hogy "no head", vagy "top it up!". Tehát igazi angol ale módjára viselkedik, a színe is sötétebb, de a java még csak most jön: tea illata van! Hogy öt órai-e, azt nem tudom, de nagyon szórakoztató, hogy a britek még az IPA citrusosságának kérdését is a jól bevált Earl Grayen keresztül oldják meg. A teafüves vonal végül a keserű irányba tolja az ízét, de jól teszi. A Challenger remek frissítő.

HBC, USA

A legtöbb fórumozó szerint ez a legjobb a négyből, és ez sok szempontból igaz is. A HBC-nek több szintje van, jóval komplexebb, mint a másik három. Ettől függetlenül nem érdekesebb, mint a Challenger, csak más. A HBC-élmény igazából olyan, mint arccal előre egy virágoskertben landolni. Ízében tutti-fruttis édesség (nem meglepő, hiszen amerikai) után jön a keserűség. Ez egy elég jó ív, öröm rajta végigmenni. A HBC-vel talán épp az volt a legnagyobb baj, hogy egy üvegünk volt belőle, így szerintem a felét sem fedeztük fel annak, ami benne van. Nem lepne meg, ha ez később külön tételként is feltűnne a Brewdog kínálatában.

Jó, de hol van a magyar komló?

Újszilvás mellett, egy romos épületben. Magyarországon egyedül itt termesztenek komlót, a volt Magyar Országos Söripari Vállalat 1952-ben épített üzemében. A területen korábban száz hektár fölötti ültetvény volt, ám ezt 1992-ben az utolsó tőig felszámolták, miután kiderült, hogy gazdaságtalan a termelés. Az állam ugyanis kilóra vette a komlót, a piac viszont alfasav-mennyiséggel számolt, és ehhez az Újszilváson telepített régi fajták nem tudtak alkalmazkodni. Fejlesztés helyett maradt a jól bevált sóval behintés.

A Hungarohop Kft. 1996-ban bérelte ki az épületet, a közel negyven hektáros volt az ültetvényen (kb 3000 tő) pedig amerikai Columbus, német Taurus, Magnum és Nugget, szlovén Aurora, valamint két fajta szlovén aromakomló: Bobek és Celeia termett. Itthon a kisüzemi főzdék megrendelésein túl alig került belőlük felhasználásra valamennyi: mivel a nagy hazai főzdék főleg granulátumot használnak, a magyar komló előbb a német nagykereskedőhöz vándorolt, hogy aztán esetleg késztermékként kerüljön vissza az országba. Mivel idén túlkínálat van a világpiacon, a komlóültetvényeket kivegyszerezték, így jelenleg más növények nőnek a komlószárító épülete mellett. A folytatás kérdéses. (Fotó: Folyékony Kenyér)

A Brewdog IPA is dead válogatása a Csakajósörben kapható, a készlet erejéig!

Tetszett? Nézz körül a Sörtúráink közt!