Az alábbi ábra a házasság történetét dolgozza fel minimalista kivitelben – ám épp ez a lényeg, így ugyanis rávilágít egy olyan tényre, ami fölött bonyolultabb formában talán elsiklanánk. A kiindulóponthoz képest ugyanis pont a duplájára növekednek a lépések: azaz minden sokkal bonyolultabb lett.

Egy lovag számára egyértelmű volt, hogy sohasem kaphatja meg imádottját (papíron legalábbis biztos nem, de ki tudja, mit rejtettek el a vastag várfalak): a plátói szerelem házasságon kívül, a testi pedig azon belül, kötelességként maradt a házas felek számára. A szervezett házasságok sok esetben egész jól sültek el – ha pedig nem így történt, még mindig ott volt a szeretőtartás félig-meddig nyílt titokként kezelt eshetősége is. A társadalmi kötelékek fellazulásával elterjedt a szerelmi házasság, ám a szabály még mindig az volt, hogy előbb vedd el, aztán szexelhetsz vele. A szexuális forradalom mindezt elsöpörte, azóta pedig egyre bőszebben szexelünk, mérlegelünk, hasonlítgatunk – kérdés, valóban megkönnyítettük-e ezzel a saját helyzetünket. Papíron biztosan nem. És az életben?