Kim Dzsongun diktatúrája ismét egy lépéssel a világ előtt jár.
Tegnap adta hírül az észak-koreai állami hírügynökség, a Rodong Szinmun, hogy átadták a nagyközönégnek a Szamdzsijon város közelében fekvő sítelepülést, amit az állami szócső szerényen úgy nevezett:
a civilizáció összegzése.
Ez egy elég beszédes húzás a cseppet sem elfogult állami médiától, ugyanis úgy fest, egy lila, bézs és zöld épületekből álló komplexumról van szó. Az átadást maga Kim Dzsongun hajtotta végre, a fotókon mosolygó arccal vágja a piros szalagot.
Szamdzsijon a Pektu-hegy közelében fekszik, ez a hegy szent helynek számít Korea történetében, nem véletlen, hogy a Kim család is igyekezett saját családi krónikájának részévé tenni.
A Pektu-hegy az ország legmagasabb hegycsúcsa, és már a 9. századból is vannak írásos nyomai, hogy fontos szakrális értékkel bírt. Nem véletlen, hogy a Kim-legendáriumban is fontos helyszín: a Kim család előző diktátorait is gyakran ábrázolták a hegyen sétálva, vagy úgy, hogy a hegy volt mögöttük a háttérben.
A dolog nem véletlen: a Kim család ezzel a nem túl szofisztikált módszerrel próbálja magát isteni státuszba emelni. Állítólag ez volt Kim Ir szen központja a japánok ellen vívott háborúban a harmincas években, és azt állítják, hogy fia, Kim Dzsongil is itt született – ami nem igaz, ugyanis minden bizonnyal a Szovjetunió területén jött a világra.
A megnyitást nagyszabású tűzijáték is kísérte. A fagyos idő ellenére ezrek látogattak ki a megnyitóra, nyilván önként és dalolva.
Észak-Korea szerint Szamdzsijon maga a megvalósult szocialista utópia, és annak a gazdasági fellendülésnek a szimbóluma, amiről Kim Dzsongun évek óta beszél. A kedves vezető célja, hogy fellendítse az ország idegenforgalmát, ennek egyik lépése az új sítelepülés. Nem kétséges, hogy az állami média azt fogja állítani, hogy a hely az észak-koreai gazdasági függetlenség fontos bástyája, de ez valószínűleg messze lesz az igazságtól.
A hírek szerint akár 4000 család is elfér majd az új téli városban, amely több száz hektáron terül el.
Emberi jogi szervezetek szerint a sífalut nem meglepő módon rabszolgamunkával építették fel, az emberek napi 12 órát dolgoztak tíz éven át mindenféle fizetség nélkül, miközben az ellátásuk messze volt az elégségestől.
Az átadás sokat csúszott, ami annak köszönhető, hogy az országot (jogosan) sújtó gazdasági szankciók miatt nem volt elég építőanyag az országban. Észak-Korea a hírek szerint a hét első felében sikeres és „jelentős” rakétakilövést hajtott végre, és amíg ilyeneket csinálnak addig az embargót nem is fogják megszüntetni.
Az átadás után néhány nappal megfenyegették az Egyesült Államokat, hogy ha nem folytatódnak a szankció megszüntetését célzó kétoldalú tárgyalások, akkor „karácsonyi ajándékot” fognak küldeni nekik.
Nincs is jobb módja meggyőzni a közvéleményt arról, hogy békések a szándékaid, mint megfenyegetni őket egy rakétatámadással…