Grúziai ásatási helyszíneken találtak 8 ezer éves agyagedények cserepein olyan vegyületeket, amelyeket a borkészítés legrégibb nyomainak tartanak. A kanadai tudósok néhány edényen szőlőfürt és táncoló férfiak képeit is felfedezték.
Korábban a borkészítés legrégibb bizonyítékának azokat a maradványokat tartották, amelyeket 7000 éves iráni cseréptöredékekben azonosítottak.
„A miénk lehet a legkorábbi bizonyítéka annak, hogy a vadon termő eurázsiai szőlőt borkészítésre háziasították. A bor az általunk ismert nyugati civilizáció központi eleme: orvosságként, a társas együttlét katalizátoraként és értékes vagyontárgyként került a vallási rítusok, a gyógyszerkészítés, a főzés, a gazdaság és a társadalom életének fókuszába az ősi Közel-Keleten”
– magyarázta Stephen Batiuk, a Torontói Egyetem kutatója. Az agyagedényeket egyébként két újkőkor faluban találták meg Tbiliszitől mintegy 50 kilométerre délre. Íme az egyik:
A borkészítés kémiai lenyomatát nyolc agyagedényben fedezték fel, a legidősebb nagyjából a i. e. 5980-as évekből származik. A kvevrinek nevezett nagy korsókat, melyek az ősi agyagedényekhez hasonlítanak, Grúziában ma is használják borkészítésre. Batiuk szerint valószínű, hogy a bort az újkőkori ember a mai „kvevri-módszerhez” hasonlóan készíthette: a szőlőt összepréselték, a gyümölcshúst, a szárat és a magokat pedig együtt erjesztették.
Ez is érdekelhet:
(forrás: BBC, MTI, The Guardian)