Ha szerinted csak Budapesten lehet jó burgert enni, akkor bocsi, de most lett hivatalos: gasztrosznob vagy.

Na jó, ezt inkább visszaszívom, mert ez a megállapítás az én számból annyira azért nem hiteles. Ha azzal akarnék felvágni, mekkora kulináris szaktekintély vagyok, valószínűleg már a második bekezdés elején összekeverném a barbecue-t a worcester-szósszal. (Az utóbbit most is csak azért nem írtam ch-val, mert a biztonság kedvéért kigugliztam, mielőtt hülyét csinálnék magamból.) Jót enni persze szeretek, és ha nagyon megerőltetem magam, simán össze tudok ütni egy közepesen menő kaját, de ha elkezdeném itt adni a Pulitzer-díjas gasztroújságírót, a trollok öt perc alatt félpuhára főznék a tökeimet.

Mindettől függetlenül, miután a hétvégén egy vendéglátóipari-egységben a pincér elém rakta ezt a félelmetes burgerkölteményt…

…ahhoz épp eléggé érzem magam kompetensnek, hogy kijelentsem; ez bizony a legdurvább, legfinomabb, legínyencebb hamburger, amit valaha volt szerencsém hazacipelni gyomorilag. Mondom ezt úgy, hogy szerintem másnaposan simán a legjobb kaja a mekis sajtburi, szóval nem haragszom meg, ha az előbbi kijelentést nem építed be azonnal a világképedbe.

Az elkészült fotók azért biztosan segítenek valamelyest. Hát nézd már meg, milyen pajkosan izzad a sajt a mediumra sütött marhahúspogácsán! Hogyan kacsint rád a lilakáposzta-sali a szaftos pulled pork alól! Hogyan ver szimmetriát a középső zsemlecsík az egész kulináris nagykölteménybe! Micsoda kohézió! Micsoda harmonikus rezonancia! Micsoda orgazmikus gasztrovizualitás!

Bocsánat, megtöröltem a számat, ígérem, a hátralévő két bekezdést igyekszem minimális képzavarral ideszülni. A lényeg, hogy e burger elfogyasztása adott körülmények között - éhes voltam, mint egy traktoros, aki két órával elnézte az ebédidőt - kulináris síkon a szexuális kielégülés határait ostromolta. Az nem teljesen világos, hogy a séfnek ezt milyen fűszerekkel sikerült elérnie, de a nagyim két héttel ezelőtti rizses lecsója óta most először jutott eszembe, hogy az ízlelőbimbó is lehet erogén zóna.

Tudom, hogy a képek láttán nem igazán indul be az ember agyának logikus gondolkozásért felelős része, ezért mutatom, miből van összerakva a cucc. A grafikusunk az előbb elszaladt idegből bekapni valamit, úgyhogy összeütöttem egy kis sematikus szemléltető ábrát. Élvezd!

Deréktól felfelé:

Deréktól lefelé:

Nem méltatom külön-külön, mennyire volt pazar a húspogása, a gouda sajt, a szósz vagy az elképesztően omlós pulled pork, legyen elég annyi, hogy a hamburger pontosan annyira volt finom, mint amennyire jól néz ki a képeken.

Most pedig azt is el kellene árulnom, hová kell elzarándokolnod ezért a 18-as karikás burgerpornóért. Azt már írtam, hogy a triphez nem lesz elég a BKV-bérlet, hiszen sem a négyeshatos vili, sem a metró, de még a HÉV sem csorog le Szegedig. Ezt a műalkotást ugyanis csak a szegedi Cirmi kézműves gasztrokocsmában szólíthatod magadhoz, melynek emiatt most ki is utalok egy képzeletbeli Player gasztro-csillagot. A burger az Ozzy névre hallgat, és itt akkor most pakolok is eléd egy étlapot.

Egyébként a Cirmiben nem elég, hogy ilyeneket raknak a tányérodra, de maga a hely is rendkívül kellemes, vagány, retro beltérrel, udvarral, kulturált és barátságos kiszolgálással, finom kézműves sörökkel… és garantálom, hogy ezért a mondatért egy büdös petákot sem kaptam a vezetőségtől, egészen egyszerűen azért írtam le, mert jót akarok neked.

Egy ilyen emelkedett cikket illene valami nagyon távolbarévedős, jedimesteres életbölcsességgel zárni, ezért adom: ismerkedj szegedi lánnyal, mert szegedi lánnyal ismerkedni már alapból remek dolog, ráadásul ha gyakran jársz arra, rendszeresen ilyen burgerekkel kényeztetheted a tested.

Állítólag nagyon szép lesz az ősz, az egyetemista csajoknak tanulni még annyira nem, de bulizni már muszáj, szóval szerintünk neked is akadt némi dolgod arrafelé.