Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Boros körökben az a pletyka járja, hogy Móron jó a buli. Mi sajnos ezúttal is kocsival, ráadásul délelőtt érkeztünk, így görbe estékről nem tudunk beszámolni, ám Csetvei Kriszti kóstolt borai garantáltan magukban hordozták egy jó este ígéretét. A fiatal borászlánnyal a szüret kellős közepén ültünk le beszélgetni.

Mórra némi útközben szerzett üres sós kifli lelkes elfogyasztása után, a kelleténél hangyányit korábban értünk le Stellával, és mivel még nem jártunk a környéken, sétáltunk egy kicsit a központban. Bár mind a Lamberg-kastély barokk stílusjegyei, mind a régió minden bizonnyal legimpozánsabb földhivatala (korábban ez volt a bíróság épülete) nagy hatással volt ránk, némi kóborlás után úgy döntöttünk, ideje követni a település kétségkívül legfontosabb útjelző tábláját.

A móri pincesor a borvidék mindössze 730 hektáros méretéhez igazodva igazán családias jellegű. Az egyik nyitott ajtó mögött két idősebb férfi épp egy tartályt mos a slaggal, a szemben lévő ajtón pedig eladó szőlőt és mustot hirdet a filctollas kiírás. Az már nem derül ki, hogy ez a környékre jellemző fajták közül ezerjót, chardonnay-t, rajnai rizlinget, rizlingszilvánit, sauvignon blanc-t, szürkebarátot vagy traminit takar.

A szépen felújított régi épületek között itt-ott szerencsésebb időkre váró romos pincék is felbukkannak, aztán hirtelen ott is vagyunk a Hársfa utca hrsz. 737 előtt. A lenti bejárat ajtaján szívecske, lakat, előtte pedig egy raklap borosüveg. Jó helyen járunk.

Az persze elsőre kissé aggasztó, hogy az ajtó zárva, házigazdánk pedig nem veszi fel a telefonját, de hamar eloszlik a köd, ugyanis Csetvei Kriszti a ház túloldalán lévő borterasz mellett épp a frissen szüretelt szőlő bogyózását navigálja, ilyenkor pedig érhető, hogy nem kapkod a telefonja után. Felmászunk hát a lépcsőn, ő pedig fülig érő mosollyal üdvözöl, és egy mustleves kézfogás után pár perc önálló nézelődésre buzdít, hiszen a szőlő nem várhat.

Az oldalra szórt szőlőkacsok halmában maradt még pár szem szőlő, így amíg én a gyümölcscukron lakmározó méheket próbálom fotózni (reménytelenül), Stella velük együtt csemegézik. Persze én sem bírok ellenállni, olyan szépek (és finomak) a bogyók.

"Fantasztikus a naplemente"

A terasz fölötti szőlőtőkéket még nem Kriszti telepítette, huszonöt éve élvezik már a móri napsütést. A dűlő alatt tizenhat méter mélyen fekszik a házhoz tartozó negyvenkét méteres pince. A korábbi gazdasági épületet a XVIII. században húzták fel, a Csetvei család pedig egy nyolcvan fölötti bácsitól vette meg, akinek gyerekei már nem akartak a borral foglalkozni. A mára gyönyörűen átépített borászathoz hosszú utat kellett megtenni, de a női kezek nyoma mindenütt látható a takaros végeredményen.

Kriszti a Műegyetemen végzett, műszaki menedzser szakon. Az eredetileg a Szabadka melletti Bácstopolyáról származó, de gyerekkora óta Budapesten élő lányt kezdetben a borkóstolók lelkes látogatása, majd a Béres Szőlőbirtokon töltött másfél éves gyakorlat, és persze a barátok biztatása terelte egy önálló borászat megalapítása felé.

Mindössze három év alatt jutott el oda, hogy ma már nemcsak a Bock Bisztróban és a legmenőbb fővárosi borbárokban, hanem még a Külügyminisztérium hivatalos borválogatásában is találkozhatunk a Csetvei-logóval.

"Csinálj amit akarsz, csak csendben legyél"

Krisztinek gyerekkorában minden vasárnap meg kellett innia egy pohár jó bort, hogy "szokja". Talán ezért is gondolt először arra, hogy visszatérve a gyökerekhez Szabadka mellett kezd majd borászkodni. Ám mivel az alapvetően vörösboros vidék, ő pedig a fehérborok szerelmese, végül a Budapesthez még közelinek mondható Etyek és Mór között vacillált. Utóbbi egyrészt az eladó épületnek, másrészt Miklós Csabi és Kamocsay Ákos társaságának, harmadrészt az ismeretlenségből fakadó nagyobb kihívásnak köszönhette győzelmét. Ahogy Jásdi István eleinte lepukkant birtoka kapcsán fia, a Csetvei családból Kriszti apja nézett rosszallóan a romok láttán, majd kitartóan tesztelte lánya elhivatottságát.

Az atyai áldást hosszas és kemény munka követte, így az első Csetvei borok 2010-ben még Kamocsay Ákos szomszédos pincéjében készültek. Kriszti innentől a saját útját járta. A móri egyhektáros területét félhektárnyi örökölt szőlő egészíti ki a somlói Szent Ilona dűlőben, mely közvetlenül a remek pezsgőiről is híres Kreinbacher birtok szomszédságában fekszik. Innen jön a Martonyi Jánosék által is kedvelt olaszrizling (Kő-Papír-Olló), de juhfark is készül reduktív technológiával, nagyon rövid fahordós érleléssel. Kriszti a kísérletezés híve, és bár a juhfarknak jól áll a hordó, szerinte nincsenek kőbe vésett szabályok, ezért más utat választott. A végeredmény igazolja.

Az eldugott tétel

A saját szőlőjén túl még három hektárról vásárol, de folyamatosan kint van azokon a területeken is. Mint mondja, a természetnek vissza is kell adni valamit, ha kapunk tőle, és mivel jó bort csak jó szőlőből lehet csinálni, mindennél fontosabb a szoros kapcsolat a partnerszőlészekkel. És persze a többi helyi borásszal is, akik közül a korábban említetteken túl a Maurus, a Geszler és a Bozóky pincészeteket emeli ki. Utóbbinál annyival párásabb a levegő, hogy az ezerjó képes az aszúsodásra. Az így létrejött édes móri borokat persze csak fantázianéven lehet forgalomba hozni, de azért "maguk között aszúnak hívják" őket a helyiek.

Móron meszes az altalaj, ami szerencsére magas savakat csinál, ám még így is különösen ügyesnek kellett lenni a szürettel az idei meleg nyár után. A Csetvei Pincében jelenleg évi tízezer palack bor készül, ám mivel ez a mennyiség csak a pince felét veszi igénybe, három éven belül a duplázás a cél.

A királylányka Zsuzsi bora névre hallgat, és Kriszti tesója van a címkén. Szülinapi meglepetés volt. Olaszrizlingből van móri és somlói is, ezek adják a Kő (fahordós)-Papírkő (reduktív)-Olló (részben fahordós) variánsokat. A Csetvei Chardonnay könnyed, reduktív, és csak egy hónapot tölt közepes pörkölésű új fahordókban.

A Hajnal küvé csavaros lesz, mert a reduktív (tehát acéltartályos, az oxigén kizárásával készült gyümölcsösebb) borokba pazarlás dugót rakni, a ház fölötti kékfrankosból pedig négy óra áztatás után jön létre a Baba rosé, mely a magyar szokásoktól eltérően spanyol mintára készült, hogy ne a szamóca, hanem maga a kékfrankos jusson róla eszünkbe. Nevét babarózsaszín mustjáról kapta, és míg a tavalyi évjárat még spontán erjedt, idén már kapott egy kis fajélesztőt a biztonság kedvéért.

A Mór legfontosabb fajtájának számító ezerjóból kétféle készül: egy reduktív és egy hordós tétel. Utóbbit Kriszti sokáig nem mutatta meg senkinek sem, mert olyan erősen kávés íze lett, hogy úgy gondolta, mindenki hülyének fogja nézni borászkörökben. Persze az éles szemű vendégek kiszúrták, hogy egy hordót mindig kihagy, így hamarosan a Café Del Mór is palackba került. Aztán jött egy telefon a Magyar Barista Szövetségtől, hogy már ők is hallottak róla...

A Napholdcsillag a minden

Egy cikkben olvastam, hogy Kriszti kedves szavakkal is biztatja borait, és tényleg: ahogy a hordókban erjedő gázok kotyogása mellett mustokat kóstolgatunk, valóban mindenütt ott virít a rózsaszín "Ps.: I love you" felirat. Ám van egy öthektós fahordó, ami mindennél fontosabb. Ebben érik ugyanis a Napholdcsillag...

Kriszti gyerekkorában mindent így írt alá, ezért nem nagy meglepetés, hogy legfontosabb borának is ezt a nevet adta. A változó arányú chardonnay-t, pinot gris-t és ezerjót tartalmazó háziasítás üresen is másfél kilós palackokba kerül, és a többi Csetvei borral ellentétben nem ezüst, hanem ónszínű nyakfólia díszíti. Évi öt hektó, és nincs tovább. A néhány megmaradt üvegről már leáztatta a Takács Milán-tervezte címkéket a pince nyirkossága...

A móri borászlány két mosoly között igen elfoglalt. Akad piszkos munka is a ház körül bőven az élvezetes borvacsorák mellé, és mivel az értékesítést is ő maga végzi, egy percig sincs megállás. Amikor épp nem a grafikust bombázza legújabb (díjnyertes) címkeötletével, az észak-balatoni és somlói borok élvezetének hódol szívesen. Nemrég végzős gimnazistáknak tartott borkóstolót, miután a tanári kar korábbi látogatása során valaki felfigyelt azon mondatára, miszerint a fiatalokat már középiskolai szinten is oktatni kéne a borkultúráról.

Egyetértünk, egy ilyen osztálykirándulásra pedig mi is bármikor benevezünk...

Sorozatunk korábbi részei:
Kislaki Bormanufaktúra – Ahol a bor már a szőlőtőkén elkészül
A balatoni borozgatás békéje – Csopakon Jásdi Istvánnal
Pannonhalmi Apátsági Pincészet – Isten, és egy hemina bor

(Fotók: Petrány Máté. Szakmai konzulensünk Bukovics Martin)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.