Menő a pho, a burger, a tapas, amivel semmi baj nincs, csak saját gasztronómiai örökségünkön nem tudunk fogást találni. Vajon miért?

Érdekes, hogy miközben sorra nyílnak a burgerbárok, megy a pho leves, nyílt pár tapasbár is, ehetünk a utcán tortillát, giroszt, van rendes bagel, saját gasztronómiai örökségünkön nem sikerül fogást találni. Ami magyaros, az még mindig kisvendéglőkbe meg étkezdékbe van beragadva, és nem is feltétlenül jelent jó dolgot. 2014 nagy kérdése az, hogy megszületik-e az a street food-hely, ami streetfoodosítani tud hazai ízeket. Mivel mégiscsak azokat a dolgokat szeretjük a legjobban, amelyek a legközelebb állnak hozzánk, szerintünk sikerre lenne ítélve. A Belga után szabadon, és a kellő öniróniával felszerelkezve mi szívesen látnánk a magyar nemzeti street food megjelenését.

Folyékony tartalom

Példának ott a hazai kézműves sör: imádjuk, mert jó, és mert hazai, a két dolog kombinációja nagyon vonzó, és nem véletlenül lett az elmúlt két év legnagyobb gasztronómiai vonatkozású hazai sikersztorija. Ehető vonalon talán a Cserpest lehet említeni, de az végeredményben egy pékség és szendvicsbár, és ugyan elképesztő profi minőségben és mentalitással dolgoznak, kulináris vonalon nem hoznak újat. Persze ez nem kritika, nem is céljuk újat hozni, egyébként meg az Isten áldja Cserpes Istvánt, bár több ilyen ember lenne – és nem csak a vendéglátásban, hanem nagyjából mindenhol ebben az országban.

Fine dining-vonalon a profik évek óta dolgoznak a hazai hagyományok feltámasztásán és a magyar csúcsgasztronómia létrehozásán. Alakul is a történet, Széll Tamás és még inkább a mögötte álló stáb nagyot gurítottak a Bocuse d’ Or-on elért elképesztően jó eredménnyel. Nem lehet kihagyni a Molnár B. Tamás-féle Magyar Gasztronómiai Egyesületet, ami felülről igyekszik katalizálni a hazai szcénát. Mindez remek, de a degusztációs menük és fine dining-éttermek világa nem fognak eljutni az utca szintjére (amivel nincs is semmi gond), hanem megmaradnak egy szűkebb szakmai elit és egy szintén nem túl széles vendégkör magánügyének.

Communications breakdown

A Kolbice nevű tölcséres kolbász hazai próbálkozás (bár a kolbászkák ízvilága engem speciel a germán wurstokra emlékeztetett), és eddig ez van legközelebb ahhoz, amit szeretnénk látni 2014-ben. Bár a termékfejlesztés ügyesen lezajlott, és a Kolbice-ban van csavar, de ennyi még nem elég az üdvösséghez. A termék ugyan a tölcsérnek köszönhetően újszerű, a kommunikációra már nem fordítanak elég energiát, pedig már írtunk arról, hogy mennyire fontos, ahhoz, hogy valami átbillenjen szimplán jóból valami olyasmivé, amit mindenki meg akar kóstolni, hogy aztán posztolhassa Facebook-falára vagy az Instagramra.

Bár a Kolbice finom és jól néz ki, a körülötte lévő kommunikáció amatőr, és nem fogja felkelteni annak a rétegnek az érdeklődését, akik pedig befuttathatnák, ez pedig a dizájnra, a kúl megjelenésre nagyon is érzékeny 19–35 éves generáció. Amíg Kolbice-ék ilyen fotókat tolnak a Facebookjukra, addig ne nagyon számítsanak arra, hogy a fiatalok ráugranak erre a cuccra.

Vagy ilyet.

Egy pozitív példa

Food stylingból az év meglepetése nekünk a Telepes srácokhoz köthető Budapest Bagel megjelenése volt. Pontosan tudják, hogyan kell kommunikálni a saját közegükkel, és azzal is tisztában vannak, hogy megéri egy kis energiát fektetni egy videó vagy pár fotó elkészítésébe.

További probléma, hogy nincs egy konkrét hely, ahová el lehetne zarándokolni Kolbice-t enni, mert főleg vásárokon tűnnek fel nem túl szexi bódékban és lakókocsikban.

Akkor mi?

A jövő hazai street food-sikerének tehát el kell kerülnie ezek a hibákat. Beszámoltunk a magyar lángosautomatáról, azóta sem hallottunk róla. Van hurkázó-kolbászozó, szalámibolt, létezik a hentesnél evés mozgalma, de egyik sem igazán hipszterkompatibilis. Összességében véve még mindig a Kolbice áll a legközelebb a magyar nemzeti street foodhoz, csak ügyesebben kellene pozícionálnia egyébként teljesen szerethető termékét. Nem vagyunk jósok, úgyhogy csak azt tudjuk megígérni, hogy 2014-ben is nyitva tartjuk a szemünket, és a szánkat is, hogy be tudjunk számolni minden hazai újításról. Addig meg eszünk burgert, pho levest és quesadillát, mert azokat is szeretjük.

(Fotó: hivatalos Facebook-oldalak, Tóth István)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Vajon ki a nap csaja Lady Gaga születésnapján?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés