Nem biztos ugyanis, hogy egy férfi ösztönös gondviselése célravezető lesz, a nézeteltérés pedig különösen meg tudja viselni ilyen helyzetben a a párokat. A nő úgy érezheti, ha baj van, nem számíthat rád, te pedig hárpiaként fogod őt elkönyvelni. Inkább olvasd el, mit tegyél!

Vedd komolyan!

A férfiak legjelentősebb része BÁRMIT megtesz, hogy ne kelljen orvoshoz mennie, és gyakran addig-addig halasztgatja a vizsgálatokat, míg a baj igazán komolyra fordul. Ezzel szemben a nők sokkal jobban odafigyelnek az apró jelekre, amelyeket szervezetük küld nekik, és már akkor érzik, hogy gond van, amikor te még csak hipochondriának minősítenéd az ijedtségüket. Persze, vannak nők, akik folyton panaszkodnak, de ne feledd: nincs jogod megítélni, valakinek mennyire fáj valamije, és mennyire érzi magát rosszul. A nőknek általában jóval magasabb a fájdalomküszöbe, úgyhogy az is lehet, hogy te már üvöltenél a fájdalomtól, amikor a barátnőd beveszi az első szem fájdalomcsillapítót a migrénjére. A tanulság: SOHA ne kételkedj a szavaiban, ha panaszkodik az egészsége felől. Kérdezd meg, mit segíthetsz, és tedd meg, ha megkér valamire. Jobb elejét venni a súlyosabb állapotnak.

Sajnáld!

Azt hiszed, hülyeség? Hát, akkor jobb, ha tudod, hogy a nők jelentős része falnak megy attól, hogy a férfiakat csak a problémamegoldás érdekli. Ha a barátnőd azt mondja, láza van, te ne akard annyival elintézni, hogy lenyomsz a torkán egy lázcsillapítót! Attól, mert beszedett egyet, még nincs minden rendben, márpedig azzal, hogy te a gyógyszer ágyba szállítása után befejezettnek érzed az akciót, és úgy gondolod, nincs oka és joga tovább panaszkodni, csak rontasz a helyzeten. Nem csak fizikailag fogja ugyanis rosszul érezni magát, hanem lelkileg is: azt gondolja, hogy kényeskedésnek veszed, ha elmondja, mi baja van. Szuper, hogy meg akarod oldani a helyzetet, de ez nem egy munkahelyi probléma, hanem egy érző lény. Légy vele gyengéd, mondd el, mennyire sajnálod, hogy ilyen rosszul érzi magát – és legalább azt a terhet leveszed a válláról, hogy ilyenkor erősnek kell mutatkoznia.

RÁ figyelj!

Ha a csajod eltöri a karját, ne kezdj el arról sztorizni, mennyivel durvább volt, amikor neked a bokádat rakták sínbe! Lehet, hogy egy tízes skálán a te egykori gondod (vagy a szomszédodé/nagymamádé/kiskutyádé) mondjuk nyolcas, a csajodé csak hatos, mégse érezd magad felhatalmazva arra, hogy legyints rá! Rövid időn belül az agyára fogsz menni (teljesen jogosan), ha azzal jössz, hogy "á, ez csak egy kis nátha, bezzeg, amikor nekem kétoldali tüdőgyulladásom volt"! Volt? Oké, örülünk, hogy meggyógyultál, akkor most nyomás a konyhába, és főzd azt a forró teát észosztás helyett!

Hagyd meggyógyulni!

Amíg a csajod beteg, egyszerűen gonoszság fennhangon reklamálni, hogy miért nincs tiszta ruhád vagy kiszedve a tiszta edény a mosogatógépből. Légy önálló, és csináld meg, amire szükséged van, nehogy már akkor is az ő feladata legyen ellátni téged, amikor beteg! Az igazi persze az lenne, ha szó nélkül átvennéd ideiglenesen a feladatait, hogy aztán minél hamarabb meggyógyuljon, és végül visszavehesse az uralmat a háztartás felett, de ha lelkiismeret-furdalást okozol neki, tuti, hogy lassabban gyógyul meg (főleg, ha emiatt még nekiáll takarítani, amikor te nem vagy otthon).

A pluszos szabály

Az, hogy valakinek nincsenek tünetei, közel sem jelenti azt, hogy egészséges. Ha a csajod már az első napon rohanna munkába, ahogy jobban érzi magát, állítsd le, és parancsold vissza az ágyba: pihenjen csak rá még egy napot (minimum), mert ha elhamarkodja a visszatérést, visszaesés lesz a sietség vége. Ugye nem kell magyarázni, milyen szövődményei lehetnek egy szimpla megfázásnak, ha nem veszik komolyan? Ugyanez vonatkozik rád is: ha picit élénkebbnek, vagy akár tünetmentesnek látod a csajodat, ne kezdj el a négyes pontban leírtak szerint zsörtölődni. Ha visszaesik, még napokig neked kell mindent csinálni, úgyhogy hidd el, mindenki jobban jár, ha hagyod rendesen kipihenni a betegséget.