Cipruson számtalan kellemes programmal el lehet ütni az időt, de mivel magyarok vagyunk, nekünk az egyik legfontosabb részlet a komfortos nyaraláshoz, hogy tele legyen a bendőnk, lehetőleg minőségi táppal. És főleg sokkal. Na kérem, jó hírünk van, a kis szigeten fel tudod magad hizlalni.

Egy dolgot mindjárt az elején tisztázzunk, addig nem is tudunk továbbmenni, amíg ezt nem tudatosítjuk: ha nem szereted, vagy allergiás vagy a fahéjra, baromi nagy bajban vagy, haver! Cipruson nagyjából minden ételbe belecsempésznek belőle egy keveset, vagy sokat. Idő után zavaró tud lenni a nyársra húzott, grillezett állati tetemen, vagy a húsgolyóban (nálunk fasírt). Ha itt fennakadtál, akkor is találsz magadnak ételt, de kevesebbet.

Na menjünk tovább gyorsan. Amint arról már beszámoltam, Ciprus elég jó kis hely, ezen a pöttöm szigeten minden együtt van, ideális nyaralóhely lehet, de van egy fontos részlet, amiről külön is beszélni kell: borzasztóan nagyokat lehet itt zabálni. Csak annyit kell tenned, hogy besétálsz a legközelebbi tavernába, illedelmes dobsz egy kalimérát, aztán leülsz és ennyit mondasz: meze.

Erre a szóra nem Ciprus nemzeti tizenegyének szép kék-fehér mezében fognak körülötted sürgölődni a pincérek, hanem elkezdik hordani az asztalra a kajákat, megállás nélkül. A mezét úgy tudom érthetően megfogalmazni, hogy a ciprusi tapas. Sokféle kajából hoznak nem túl nagy mennyiséget, te meg a negyedik után lazítasz a nadrágszíjon és mész tovább, nincs megállás, nem lehet, nem illik. Meg ha már kihozzák a kecskét is, csak meg kéne kóstolni. Kétféle meze van, a húsmeze és halmeze, de bármilyen meglepő is, utóbbi jóval ritkább, a szigeten alig lehet halételt enni.

Nézzük, mire számíthatsz:

Minden helyen a görög saláta volt az első kaja, amit letettek elénk. Nem mindenhol görög sali néven fut (salata horiatiki, azaz vidéki saláta), de bárhogy is hívják, ez bizony az. Olivával, fetával, lilahagymával, mindenféle lötty nélkül, azt magadnak állítod be: olívaolaj, ecet, citrom, só. Mellé kapsz mindenféle krémeket, kencéket: tzatziki, padlizsánkrém, csípős sajtrém, humusz, avogadókrém, avokadókrém.

Megízlelheted a helyi rántottát, teljesen mindegy, melyik napszakot írjuk, jönni fog a tojás paradicsommal, vagy padlizsánnal. Ettől nem fogod eldobni a séród.

Még mindig nincs hús, ám ez a grillezett laska már igazi ínyenc fogás, ha nem idegenkedsz a gombától, akkor érdemes rámozdulni.

Eközben szorgos kezek le fogják helyezni az asztalra az egyik, ha nem a legfinomabb ciprusi kaját, a halloumit. Ez a sajt grillezve mennyei, sajtfanatikusoknak kötelező, másoknak erősen ajánlott. Ez már majdnem annyira brutál finom, mintha hús lenne.

Ez sem hús, bár a nyitóképpel már spoilereztem, szóval aggodalomra nincs ok. Ez egy parajos, fetás pite, jóféle.

A padlizsán itt nemzeti eledelnek számít, rántják, sütik, töltik, rántottába teszik. Ez itt töltött, csőben sütött. Fahéjas, mondanom sem kell.

Közben egyébként kétféle fasírt is az asztalon figyelhet már, az egyik tökös, a másik húsos, ez a kefte. Igen, ez már hús, viszont fahéjas, szóval különleges ízvilágot képvisel.

A halas meze egyik különlegessége a garnéla. Érdemes kipróbálni.

Jöjjenek a húsok, amiket szinte mindig nyársra húznak és grilleznek. A fenti képen a fatálon minden ott van, csirkekebab, sertés, fasírt, vagyis kefte. Nagyobb nyársakat is szoktak összerakni, egész csirkedarabokkal, vagy épp kecskét grilleznek. Közkedvelt étel még arrafelé a letakart agyagedényben lassú tűzön főtt bárányhús, a kleftico. Belenéztem egy ilyenbe is, és azt kell hogy mondjam, pompás, zamatos, omlós.

Szinte sosem maradhat ki a húsmezéből a borda, vagy ahogy nálunk inkább hívják, az oldalas.

Ha még kapsz levegőt, és van hely a gyomrod és a gégéd között valahol, akkor le tudod fojtani a könnyű vacsorát egy kis bourekiával, ami tulajdonképpen egy derelye, fahéjas ricottával töltve, mézzel meglocsolva, vagy porcukorban megforgatva.

Nem is maradt már hátra, mint jó étvágyat kívánni: kalí órexi!

És ezt olvastad már?
Barátaik és ellenségeik hangját is felismerik a vízilovak