"Miért akarsz Loretta lenni, Stan?” – kérdezi az egyik szabadságharcos a másiktól ebben a klasszikus jelenetben. Stan szerint minden férfinak joga van gyereket szülni, ha akar. A szüléshez való jogért harcolni nekünk, apáknak tényleg értelmetlen. A gyereknevelés terén a közhiedelemmel ellentétben az apák szerepe ugyanakkor korántsem másodlagos. Sőt: a szerepek akár fel is cserélődhetnek. Hasznos-e, ha az „apa az anya”?

A hagyományos gondolkodás úgy tartotta, hogy az apák dolga a gyermeknevelésben annyi, hogy megteremtsék a szükséges anyagi feltételeket, biztosítsák a nők és a gyermekek számára a kellő gondoskodást és védelmet. A pszichológusok a gyerekek fejlődését tanulmányozva sokáig kizárólag az anya szerepét vizsgálták. Az elmúlt évszázadok nagyon erős tradíciókat teremtettek a nemi szerepekben és a családi munkamegosztásban egyaránt. Jellemző sztereotípia: az apa fáradtan hazatér a munkából, az anya pedig igyekszik biztosítani a nyugodt pihenés feltételeit. Az apa családapázik, azaz mackóban/alsónadrágban a tévé előtt fogyasztja jól megérdemelt vacsoráját, melyet anya készített. A gyerekek vagy szép csendben játszanak, hogy ne zavarják apát, vagy már alszanak is.

A családon belüli apaszerep azonban napjainkra teljesen átértékelődött: mind többen látják úgy, hogy gyereket nevelni csapatmunka. Ma már a szülések döntő többségénél is jelen van az apa, aki ezt megelőzően részt vesz a szülésre felkészítő tanfolyamokon, akár kismamatornázni is eljár, a szülés időpontjához közeledve pedig „apás szettet", azaz a műtősökéhez hasonló védőruhát vásárol a gyógyszertárban.

A szülés utáni, korai csecsemőgondozásból is ma már egyre több férfi kiveszi a részét, így az a fontos feladat hárul rájuk, hogy a kezdetben gyakran bizonytalan, csupán az ösztöneire támaszkodó anyát megerősítsék a maga funkciójában. Az apák így gyakran megszakítják éjszakai pihenőjüket a síró gyermek megnyugtatása érdekében, pelenkáznak, fürdetnek, etetnek, sétáltatnak és aktívan részt vesznek a háztartási munkákban is.

Ha már kicsit nagyobb a gyermek, az apa szerepe szintén kiemelkedően fontos. Az apa–gyermek-játékban keveredik a szülői értelem és fegyelem, aminek fontos szerepe van az optimális lelki fejlődésben. A játék alkalmával a gyermek apjától megtanulhatja, mit jelent a dominancia fogalma, erősödhet benne a magabiztosság érzése, és a versenyképesség kialakulásában is segítséget kaphat. A megfigyelések szerint az apák az anyáknál gyakrabban kezdeményeznek stimuláló, mozgásos játékokat, és igyekeznek inkább az irányító szerepét magukra vállalni. Sok apa éppen ebben az időszakban – amikor a gyermek fociképessé válik – kezd el igazán szoros kapcsolatot kialakítani a gyermekével.

Ma már tehát a szakértők egyetértenek abban, hogy az apa szerepe a gyermek gondozásában és fejlődésében elengedhetetlenül fontos. Senki sem vitatja, hogy a csecsemőkorban és a korai életévekben a gyermek mentális fejlődéséhez mindkét szülőre egyformán nagy szükség van. Mivel az ifjú apák életében az új, családban elfoglalt gyermekápoló szerep mellett a klasszikus, férfias teendők (a család anyagi biztonságának megteremtése és fenntartása) is megmaradtak, sőt a gazdasági élet negatív változásaival egyre erősödnek, számukra nagy kihívást jelent mindkét szerep megfelelő teljesítése.

Gyakran kerülnek önmagukkal ellentmondásba, és kénytelenek választani aközött, hogy a család anyagi jólétét erősítsék inkább, vagy helyette több időt töltsenek gyermekeik nevelésével. E kibékíthetetlennek tűnő ellentét számos mentális és testi betegség előidézője lehet.

Kell-e nekünk, apáknak aggódnunk tehát, ha úgy érezzük (vagy éreztetik velünk), hogy nem felelünk meg kellően az új, trendi – egyre inkább terjedő angol kifejezéssel élve – „fully involved dad” kategória által támasztott elvárásoknak? Az erre vonatkozó kérdésünkre Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus a következőt válaszolja:

„A »fully-involved dad« szerepe álláspontom szerint mindenekelőtt egy lehetőség. Vagyis nyitottnak lenni arra, hogy a XXI. század gyors változásai között a család képessé váljon az alkalmazkodásra – ezzel is megőrizve egységét, stabilitását. Nem arról van szó tehát, hogy egy édesapa dúdolgatva szeletelje a porcukorral hintett almás pitét, vagy ügyes pelenkaöltésekkel javítsa meg a rongybaba kiszakadt ingecskéjét, mialatt felesége az energiaszektor elismert szakértőjeként nemzetközi projektekben dolgozik. Sokkal inkább arról, hogy gyorsan változnak a körülmények: a bevételek, az időbeosztások, a felelősségek.

A család egészének, elsősorban a párnak kell alkalmasnak válnia arra, hogy minél kevesebb súrlódással alkalmazkodjanak ehhez. Nemcsak a pénzről van szó: ha a nagy jövedelemmel rendelkező értékesítési igazgató feleségének költői estje van, akkor ez az ő pályájának a kiemelkedő eseménye, és nem órabérrel mérendő. Ám a stafétát csak annak lehet átadni, aki ügyes mozdulattal átveszi: ha a nő másnapi vidéki útja előtt éjjel még megfőz, kivasal és a mesekönyvbe is berakja a könyvjelzőt, hogy minden olajozott maradjon, akkor ez csak távirányítás, és nem bevonás. Arra van szükség, hogy ha két órára vagy két napra ki kell lépni a megszokott ritmusból, akkor a társunk legyen képes felvenni a ritmust. A maga tempójában, de a közös dinamika jegyében.”

Kedves apák, törekedjünk tehát arra, hogy jelenlétünk minőségi legyen. Készüljünk fel alaposan az előttünk álló teendőkre – annak ellenére, hogy a gyakorlat majd nem feltétlenül igazolja a könyvből tanultakat. Fogadjuk meg ugyanakkor a szakértő tanácsát is: a lehetőségeinkhez képest kooperáljunk, mindezt azért, hogy megőrizzük családunk egységét és stabilitását! Tapasztalatból mondom: kevés szórakoztatóbb dolog van az életben, mint aktívan jelen lenni a gyermek életének első pár évében. Megéri. Tényleg.

Többet is olvasnál az apaságról? Akkor képezd ki magad nálunk!