Kompromisszummentes steakhouse-koncepció a Bazilika mellett. Manhattan-feeling, dizájnorgia, gasztronómiai profizmus, hús, hús, hús.

Miközben átböngésztem, milyen kritikák születettek eddig az Október 6. utcai intézményről, feltűnt, hogy meglepő módon nem feltétlenül gasztronómiai vonatkozásban írnak a helyről. Külföldi dizájnblogok és honlapok írtak a Knrdyról, a téma nem az étlap, hanem az étterem külalakja, ugyanis a tulajdonosok komoly összegeket fordítottak egy autentikus New York-i steakhouse atmoszférájának megteremtésére. Ami azt jelenti, hogy számos kellék a tengerentúlról érkezett, ami olyan szintű hiánya a kompromisszummentességnek egy étterem esetében, hogy nehéz másik budapesti példát említenem.

Konrády Zoltán célja az volt, hogy megteremtse kedvelt vendéglátóipari egysége, az amerikai nagyvárosi steakhouse hiteles példányát, és hazai környezetbe ültesse. Egy darabka idealizált Manhattanben ülök, indusztriális luxusmiliő, fém, üveg, fények, ennél ügyesebben nem lehet érzéki csalódást előidézni Budapest közepén.

A helyválasztás tökéletes, a Bazilika környéke és a belváros tömve van olyan nyugatiakkal, akik számára egy hatvan–hetven dolláros steak elfogyasztása nem jeles alkalom, hanem a hétköznapi rutin. Két asztallal odébb két amerikai tolja le az ebéd utáni kávéját, egyébként rajtam kívül másra nem kell figyelnie a személyzetnek, igaz, ez az esti órákban másképpen van. A Knrdy és az a réteg, amely megengedheti magának ezt a magas minőséget, viszonylag gyorsan egymásra talált, ami nyilvánvalóan nagyon fontos abból a szempontból, hogy a fancy étterem ne csak átmeneti színfoltja, hanem állandó tényezője legyen a belvárosi palettának.

A bejárattól balra rögtön egy látványhűtőbe kiaggatott fél marha látvány fogadja a belépőt, kétséget sem hagyva afelől, hogy a Knrdy nem salátabár. A minőségi húsok főként az Egyesült Államokból – USDA Prime cutok Kansasből, Omaha cutok Nebraskából – jönnek, a Wagyu pedig Ausztráliából érkezik, és a tulaj azzal kapcsolatban is biztosra ment, hogy szakértő kezek gondozása után kerüljenek a tányérokra. A két séf, Mark Turton és Calum McFadzean Angliából, illetve Skóciából érkeztek, mindketten évekig dolgoztak Michelin-csillagos helyeken. Nagy technológiai varázslatok, ferranista elhajlások nincsenek, a húst véresen vagy közepesen sütik át, a jól átsült verzióról pedig megpróbálják finoman lebeszélni a vendéget, igaz, ez nem mindig sikerül.

A húsok rendelése komoly logisztikai feladat, hiszen Konrády Zoltánnak nem csak egy étterme, hanem az egyik budapesti bevásárlóközpontban egy húsüzlete és péksége is van. A nagyobb cutoknál, illetve a Wagyunál nincsenek fix árak, az egyes húsadagokat grammra lemérik, és a vendég ennek megfelelően fizet.

Teszt

Egy burgert választottam, mert egy csomó helyen el lehet csúszni vele, de a húspogácsa sütése, minősége, a sajt, és főleg a zsömle remek volt. Ez a verzió a bézik megoldás, de aki valami cifrább éttermi verzióra vágyik, az megkóstolhatja az étlap másik burger-itemjét, a milliárdosok burgerét, 12 ezer forintért. Ami az adag méretét illeti: nagyjából ebédidőben toppantam be az üzletbe, de aznap már nem éreztem úgy, hogy vacsoráznom is kellene. Desszertként amerikai sajttortát toltam, ami friss és kellemes élmény volt.

Tanulságos olvasmány az étterem Tripadvisor-oldala, ahol a kommentek java része egyetlen kritikájának az ár-érték arányt rója fel, és nem az a bajuk, hogy túl keveset fizettek. A kiszolgálás, az ételek minősége, az éttermi élmény szinte mindenkitől a maximális pontszámot kapta. Nem kérdés, hogy a Knrdy nem a környékbeli éttermekhez lőtte be az árait, hanem a felszolgált minőséget kiindulási alapnak véve az amerikai, nyugati európai steakhouse-okhoz méri magát, azok közül is a csúcskategóriásokhoz.

A tulajdonos célja az volt, hogy legyen minőségi steakhouse Budapesten, és lett is, ezt szokás sikeres küldetésnek nevezni. Érdekes, hogy a gasztronómiai forradalomként ismert jelenségről rendszerint hírt adó blogok, a téma megmondóemberei és nagy honlapok gasztrorovatai mintha figyelmen kívül hagynák ezt a helyet, ami valóban úgy fest, mintha teljesen más pályán mozogna, mint a hazai minőségi éttermek 99 százaléka. Ez természetesen még változhat, hiszen egy viszonylag új, alig féléves étteremről, „steakesegyházról” – ahogy az étterem kedves pr-ese nevezi – beszélünk, az viszont biztos, hogy mi szemmel fogjuk tartani őket.

(Fotó: Knrdy steakhouse & bar)

És ezt olvastad már?
Barátaik és ellenségeik hangját is felismerik a vízilovak