Április 28-án rendezték meg a londoni maratont, amely az egyik legnépszerűbb városi maratonfutó-versenysorozat a világon. Azonban bármennyire is szorosan összefüggnek az ilyen sportrendezvények az egészséges életmóddal, a koncertekhez és más tömegrendezvényekhez hasonlóan a városi maratonok karbonlábnyomát is megnöveli a sok ezer ember odautazása.

Nemcsak a futók, a nézők is óriási tömegű csomagolóanyagot, ételmaradékot dobnak el, nem beszélve a rajt- és befutócsomagok műanyag zacskóiról. Három éve a maraton után a westminsteri önkormányzat 11 tonna szemetet, benne több tízezer műanyag palackot gyűjtött össze. A szervezők tehát úgy döntöttek, elérkezett az ideje a változásnak.

A szervezők arra buzdították a versenyzőket és a szurkolókat, hogy használjanak tömegközlekedési eszközöket, valamint arra is, hogy vásároljanak helyi élelmiszert, és amennyiben lehet, kevés csomagolóanyaggal.

Továbbá számos újdonságot vezettek be, hogy zöldebbé tegyék a legendás versenyt: az eddigi 26 frissítőállomás számát 19-re csökkentették, ezzel az útvonalon használt vizespalackok száma 215 ezerre mérséklődött. Három állomáson a műanyag palackok helyett komposztálható poharakat kaptak a futók, de volt olyan pont is, ahol

növényi alapanyagból készült, ehető héjú vízkapszulát osztottak.

A londoni székhelyű Skipping Rocks Lab még 2014-ben mutatta be az ehető vízgömbjeit, bár akkor nem nyerte el igazán az emberek tetszését, mert sokan gusztustalannak tartották a találmányt.

zselészerű membránba csomagolt zacskós víz kalcium-kloridból és barna algából készült, és így, hogy a műanyaginvázió egyre nagyobb méretet ölt, egyre többen tartják a PET-palackos ásványvizek tökéletes alternatívájának a jövőben.

A gömb nagyjából egy hónap után bomlik le teljesen, még akkor is, ha csak a vizet itták ki belőle.

A futók továbbá újrahasznosítható műanyagból készült futóöveket próbáltak ki, melyek segítségével 700 versenyző 2,5 deciliter vizet vihetett magával. Az eddig papírra nyomtatott versenyinformációkat elektronikus úton terjesztették, a bevetett műanyag vizespalackok jóval nagyobb részét pedig újrahasznosítható anyagból készítették. A frissítőállomások számának csökkentését több futó is üdvözölte.

Mike Robinson maratonista szerint nem kell minden mérföldön inni, ezt az orvosok sem tanácsolják.

Bár a londoni maratonon a pohárban kínált víz újdonságnak számított, más európai maratonokon is találkozhattak már ezzel a futók. Harald Greve és Cindy Ray maratonisták szerint pohárból inni amúgy is praktikusabb, mint palackból, mert a pohárban pont elegendő a víz, a palackban viszont sokkal több, mint amennyit a futó meginna.

Az ehető vízkapszula is tetszett a megkérdezetteknek, de megjegyezték, hogy sok maratonista vonakodna kipróbálni egy versenyen olyasmit, amit az edzéseken nem fogyasztott, mert nem tudja, hogyan emészti, nem lesz-e rosszul tőle.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Itt nézd meg Amyt, mert a Tinderen nem fogod látni