Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Egy régi kísérletről van szó, amelyet még a hidegháborús időkben végzett el Oscar Janiger, a 20. század egyik jelentős pszichiátere és pszichoterapeutája. A kísérletre önként vállalkozó grafikus kétszer kapott 50 mikrogramm LSD–25-öt (lizergsav-dietilamidot), majd ezek után egyetlen dolga volt: többször is le kellett rajzolnia orvosa portréját.

A témának komoly aktualitása is volt anno, ugyanis amellett, hogy az 50–60-as években nagyban zajlottak az LSD-vel kapcsolatos kutatások – ebben az időszakban mintegy 1000 kísérletet, illetve terápiát folytattak le körülbelül 40 000 alany bevonásával –, az amerikai tengerészgyalogság is azon volt, hogy kifejlesszen egy olyan szert, amely képes felgyorsítani a katonák gondolkodását, és felpörgeti őket a legbizarrabb körülmények között is. Gondoljunk csak a The Men Who Stare At Goats (Kecskebűvölők) című könyvre, illetve filmre, amely ezzel a témakörrel foglalkozik.

1. Az első rajzot azután készítette a művész, hogy 50ug LSD-t adtak neki. A képen az őt vizsgáló doktor profilja látható, a rajzoláshoz faszént használt a grafikus. A doktor vizsgálatai alapján nem látszott rajta az LSD hatása:

1.

2. 85 perccel az első, valamint 20 perccel az újabb adag 50 mikrogramm LSD után ismét rajzolni kezdett, ezúttal ceruzával. Az orvos szerint a művész euforikus hangulatban érezte magát. A grafikus így írta le az állapotot:

2.

3. Két és fél órával az első adag után készült el a harmadik rajz. Az orvos szerint a grafikus nagyon koncentráltnak tűnt alkotás közben. Az alany így írta le ezt az állapotot:

3.

4. 2 óra 32 perccel a kísérlet megkezdését követően, azaz 2 perccel az előző rajz után a grafikus ismét papírt és ceruzát ragadott:

4.

5. Három perccel az előző, nem túl jól sikerült rajz után – 2 óra 35 perccel a kísérlet megkezdését követően – ismét elkészített egyet, miközben a következőket mondta:

Miután befejezte, nevetni kezdett, ugyanis megpillantott valamit a padlón, majd hosszasan figyelte azt.

5.

6. Tíz perccel később – 2 óra 45 perccel a legelső adag LSD beszedése után – úgy fest, hogy az LSD hatása „kiteljesedett” a tesztalanyon. Igen zaklatottnak tűnt, és megpróbált belemászni a felszerelést tartalmazó dobozba – csak lassan reagált arra a javaslatra, hogy próbálja meg tovább folytatni a rajzolást. Nagyrészt nem szólalt meg. Csupán ennyit mondott:

A grafikus közben dúdolni kezdett egy dalt, amely csak a fejében hallatszott.

6.

7. A művész visszahúzódott, és majdnem 2 órát töltött fekve, miközben a kezeivel integetett. Hirtelen tért vissza, hogy folytassa a rajzolást, elhatározottnak és céltudatosnak tűnt. Ezúttal viszont a ceruzát ecsetre és vízfestékre cserélte.

– az utolsó szót többször is elismételte. A rajz második fele úgy készült el, hogy minden ecsetvonás előtt szaladt egy kört a szobában.

7.

8. Ezután egy közel másfél órás szünet következett. 5 óra 45 perccel a kísérlet megkezdése után a művész tovább mászkált a szobában, a mozgása mintha egy különös útvonalat követett volna. Egyszer csak megállt, majd ismét rajzolni kezdett.

– az azért hozzátartozik a történethez, hogy ezúttal zsírkrétával rajzolt.

8.

9. A kilencedik és egyben legutolsó rajz 8 órával az első adag LSD beszedése után készült el.

A grafikus az emeletes ágyon feküdt. Arról beszélt, hogy a szer hatása szinte teljesen elmúlt, s csak néha látja úgy, hogy eltorzulnának körülötte az arcok. Miután Janiger megkérte, hogy készítsen egy utolsó rajzot, belevágott, de nem túl nagy lelkesedéssel.

9.

Ez is érdekelhet:

(via)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.