Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Már az iskolában védelmi pénzt szedett, majd kábitószer-kereskedelemmel és lányok futtatásával foglalkozott. A szesztilalomnak köszönhetően aztán nagypályás lett, később modernizálta New Yorkban a maffiát. Ő volt Charles „Lucky” Luciano.

Charles Luciano Szicíliában született, majd tízéves korában a családja az Egyesült Államokba költözött a jobb élet reményében. És a kis Charles megcsinálta a szerencséjét az USA-ban. Állítólag egy hajón kezdett el dolgozni,

Már tizenéves korában a helyi – főleg zsidó – gyerekeket terrorizálta, heti tíz centet szedett tőlük, cserébe megvédte az olasz és ír bandáktól. Ellentmondani nem igazán mert senki, kivéve egy vékony srácot, akit Meyer Lanskynek hívtak, és aki később üzlettársa lett.

Meyer Lansky
Luciano barátja és üzlettársa. Oroszországban született, majd az Egyesült Államokban lett híres maffiavezér. Főleg szerencsejátékkal foglalkozott, majd a második világháború után Kubába költözött. Később visszatért az Egyesült Államokba, majd rövid ideig Izraelben is élt.

Luciano (jobbra) és bandája; Fotó: NY Daily News

Luciano az 1920-as években kezdett komolyan meggazdagodni, köszönhetően a szesztilalom bevezetésének. Joe Masseriához csatlakozott, és hamar bizalmi embere lett. Már ekkor ráeszmélt, hogy akkor lehet csak igazán nyereséges a maffiabiznisz, ha megszűnnek a belső háborúk. Persze az egész történetet úgy képzelte el, hogy ő lesz a maffia feje, ezért szövetkezett Salvatore Maranzanóval, aki Masseriát elintézte, majd Lanksy embereivel Luciano kinyíratta Maranzanót. Ebben az időben barátkozott össze Arnold Rothsteinnel, az Agy több esetben is stratégiai tanácsokkal látta el a néha forrófejű Luckyt. Luciano 28 éves korában évente már 12 millió dollárt kereset, ebből viszont nyolcat a politikusok, rendőrök megvesztegetésére szánt.

Castellammaresei háború

Joe Masseria és Salvatore Maranzano közötti háború 1929-1931 között.  Az 1920-as években Masseria volt az amerikai maffiaélet vezére. Maranzano Szicíliából érkezett, az ottani nagyágyú, Don Vito Ferro küldte, hogy vegye át az amerikai maffiózó szervezetek vezetését. Végül Maranzano csapata győzött, majd kinevezte magát minden főnök főnökének. Végül őt is meggyilkolták, köszönhetően Lucky Lucianónak.

Ezt követően Lucky nekilátott a New York-i maffia modernizálásának. A várost öt körzetre osztotta, mindegyiket egy-egy család irányította – így próbálta elkerülni a belharcokat. Közben megszervezett egy országos bűnügyi szindikátust, amely egy cég mintáján működött, és amelynek ugyan nem volt hivatalos vezetője, mégis mindenki tudta, hogy Luciano kezében van a hatalom. Ebben az időben már rég fényűző életet élt, a Waldorf Astoria lakosztályában lakott, drága, elegáns holmikat hordott – vagyis épp úgy élt, ahogy azt ma elképzeljük egy felsőkategóriás maffiavezérről, aki tisztában van azzal, hogy a külsőségek, a megjelenés mennyire fontos az imidzs szempontjából.

1929-ben három férfi csúnyán megverte, ennek következtében sérült meg az arca és a szeme; Fotó: thesmokinggun.com

Olyan nagyon sokáig azonban nem élvezhette a hatalmat, New Yorkban új főügyészt neveztek ki, aki nőfuttatás miatt börtönbüntetésre ítélte Lucianót. Bevonult, de a rácsok mögül is intézte az üzleteit, továbbra is ő maradt az alvilág feje. A második világháború aztán épp kapóra jött neki, az amerikai kormány kérte a segítségét, hogy a kapcsolataival találja meg a náci kémeket. A szolgálataiért 1946-ban szabadon bocsátották, de örökre el kellett hagynia az Egyesült Államokat.

Honnan ered a Lucky név?

A források alapján egyértelműen nem lehet megállapítani, de az biztos, hogy azért kapta, mert szerencsés volt. Egyesek szerint még fiatalok nagyon megverték, és innen ered a név. Mások szerint pedig azért lett Lucky, mert folyamatosan veszélyben élt, de valahogy mindig megúszta a komoly balhékat.

Ezután Kubába költözött, ahol megpróbált egy az amerikaihoz hasonló bűnszervezetet létrehozni, az amerikaiak azonban kifülelték az új tervét, kötelezték a kubaiakat, hogy toloncolják ki Lucianót. Ezt követően hazatért Olaszországba, ahol valóságos sztárként fogadták.

Idős korára is megmaradtak a befolyásos kapcsolatai; Fotó: esquire.com

Luciano valóban kiérdemelte a Lucky becenevet. Több évtizeden át volt a maffia egyik legbefolyásosabb alakja, rengeteg ember halálát rendelte el, ugyanakkor őt is számos alkalommal akarták megölni. Ennek ellenére természetes halált halt. 65 éves korában épp egy producerrel találkozott, aki filmet akart forgatni az életéről, amikor szívinfarktust kapott, majd helyben meghalt. Bár végleg kitiltották az Egyesült Államokból, mégis New Yorkban temették el, ugyanolyan fényűzésben, mint ahogy élete legnagyobb részét leélte. Több ezer, köztük számos befolyásos ember vett részt a temetésén.

Életéről 1973-ban végül film készült, és a Gengszterkorzó című remek sorozatban is foglalkoznak a sztorijával.

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.