Aki szereti a burgert, rossz ember nem lehet. Visszatérés a Knrdyba, hogy közelről nézzük meg, hogyan készül a város egyik legjobb burgere.

Elsőként a Knrdy Steakhouseba látogattunk el az Október 6. utcába, ahol lehetőségünk nyílt megnézni, hogyan is készül el egy remek hamburger a head chef keze által.

Ha nem jártál még a Knrdyban, itt meg tudod nézni, milyen is az étterem belülről. Ha jellemezni kéne, a nagyvárosi, letisztult, elegáns, és New York szavakat tudnám elsősorban használni, még annak ellenére is, hogy ez utóbbiban pl. egyáltalán nem jártam. Rögtön a dolgok közepébe is csapunk, üdvözöljük egymást Mark Turtonnel, aki a séf az étteremben, és akit, így utólag beazonosítva már láttunk a Gourmet Fesztiválon is Wagyu-burgert készíteni.

Alig léptünk be a konyhába, máris felgyorsultak az események, kettőt sem tudtam pislogni, és rögvest egy jókora marhahúspogácsa sistergett a sütőlapon, úgyhogy a kezdeti zavart igen gyorsan leküzdve nekiálltam faggatni Markot, hogyan is készül a hamburger az ő receptje szerint. Minden a húsnál kezdődik, és nincs ez máshogy nála sem: marhanyakat (ezt ugye hívják tarjának is, angolul pedig chuck a becses neve) és lábszárt (shank) használ, olyan tízszázalékos zsíraránnyal.

Első körben a burger a már említett sütőlapon készül, majd ha megvan, kap egy párperces pihenőt, ahogy azt a húsoknál is illik. Ha kicsit jobban belegondolunk, a hamburgerre is tekinthetünk úgy, akár egy steakre, csak darált húsból, ez alapján pedig ugyanolyan elkészítés dukál neki is. Amíg ez történik, előkerül a többi hozzávaló, melyből először a zsemlét vesszük szemügyre. Sok helyen még mindig a klasszikus fullasztós-kalácsos bucit kapjuk, de nem a Knrdyban: itt egy kenyérszerű zsemlében (angol nyelvleckénk újabb darabja: bread bun) érkezik majd a burger. Ezt Mark nem pirítja át, csak egy kicsit megmelegíti, véleménye szerint ennyi bőven elég a tökéletességhez, és kik vagyunk mi, hogy ezt kétségbe vonjuk.

Időközben a hús eleget pihent, így kap a tetejére sajtot is, ami nem más, mint egy szelet érlelt cheddar, egyenesen Angliából. Mihelyst ez megtörtént, megy is be a sütőlap alatt kiképzett broilerbe, ahol felülről is kapja a hőt, és ezáltal fog gyönyörűen ráolvadni a sajt a húsra. Mindeközben érkezik a többi hozzávaló is: paradicsom, római saláta, valamint egy sült paprikás majonéz, amely házi recept, csakúgy, mint a BBQ-szósz, melyet, ha tehetné, Mark üvegekben árulna, annyira büszke rá (jogosan, teszem hozzá, de erről később). A burger természetesen bacont is tartalmaz, ami a maximális húsosság és ízvilág jegyében itt most pancettát jelent, sütve, szeletben.

Megérkezve a folyamat végére minden a helyére kerül: a félbevágott zsömle alja a tányérra, rá a paprikás majonéz, zöldségek, hús, erre a bacon, majd végül a kalap. Így néz ki hát a burger a Knrdyban, melyet kiülve a vendégtérbe el is fogyasztottunk, míg Markot tovább kérdeztem, hogyan is jut el egy angol séf ide Budapestre, egy steakhouseba.

Mindenekelőtt azonban a burgert kellett megkóstolni: soha ne legyen nagyobb problémánk az életben, azt kívánom. A zsömle szerkezete meglepően jó és könnyed, valamint az ízvilága inkább a sós felé hajlik, ami teljesen egyedi, és itthon relatíve kevés helyen találkozhatunk ilyennel.

A húst vékony, szaftos, puha, jól passzol a szendvicsbe, valamint a cheddar+bacon kombó is egy időtlen klasszikus, amely jól asszisztál a burger ízvilágához. A hozzáadott BBQ-szósz, bár csak a zsömlével tudtam tunkolni, egészen egyszerűen fantasztikus volt, kissé füstös, nagyon karakteres ízével örök sikerre számíthat a kínálatban.

Nem tudom, van-e olyan közmondás, melyben a ház vendégszeretete, a burger, és a jófajta étel szerepel, de annyi biztos, hogy itt mindháromban részünk volt. Kezet fogtunk Markkal, elindultam hazafelé megírni a cikket, Mark pedig visszatért a konyhába, további remek húsokat sütni – és ez munkamegosztás így teljesen rendben is van.

Ha többet is olvasnál még Mark Turtonről, és úgy általában a burgerekről, akkor a Burger Bloggal jó barátságban leszel.

És ezt olvastad már?
Barátaik és ellenségeik hangját is felismerik a vízilovak