Interjú Szijjártó István vésnökkel, aki a Maurice Lacroix Aikon Urban Tribe limitált kiadásának egyedi mintáit álmodta meg.

A svájci Maurice Lacroix óramárka hetekkel ezelőtt piacra dobta a legnépszerűbb termékük különleges, úgynevezett tetovált verzióját, az Aikon Urban Tribe-ot. Az integrált szíjas, maori mintás Aikonról az Óra Magazin már részletes tesztet is írt. A cikket jegyző RetekG órás újságíró megemlíti, hogy az Urban Tribe-nak van némi magyar kötődése is, méghozzá az, hogy a limitált kiadás dizájnját egy magyar szakember, Szijjártó István álmodta meg.

Megkerestük Szijjártó Istvánt, hogy mesélje el nekünk, hogyan kezdett órák vésésével foglalkozni, illetve hogy miként került kapcsolatba a Maurice Lacroix-val.

Szijjártó István eredeti szakmája asztalos, órák vésésével és dekorálásával nagyjából nyolc éve kezdett el hobbiszinten foglalkozni. Szerinte minden órára egy darab acélként érdemes tekinteni, amibe nem szabad félni beletolni a vésőt, legyen szó egy százezer forintos Seikóról vagy egy ötmilliós Rolexről.

Milyen út vezetett az asztalos mesterségtől egészen az óravésésig?

Nagyjából nyolc éve a YouTube-on láttam ezzel kapcsolatos videókat és úgy megtetszett, hogy magam is belevágtam. Eleinte forgalomból kivont érméken gyakoroltam, aztán szépen lassan elkezdtem órákat is kidekorálni. Az elején mindenféle technikával próbálkoztam, még a savmarással is, de végül a vésésnél kötöttem ki. A fordulópont az volt, amikor a YouTube-on láttam egy kis masinát, amivel sokkal precízebben és pontosabban lehet vésni. Ezt a szerkezetet otthon, saját eszközökkel megpróbáltam elkészíteni, az eredmény pedig egész jó lett, attól fogva már képes voltam komolyabb munkák elvégzésére is. Az érméket és egyéb fémdarabokat ezután hamar felváltották az órák, talán a saját Seiko 5-ösömön gyakoroltam a legtöbbet, azt a kis órát mindenféle koncepció nélkül kidekoráltam.

Ezután jöttek komolyabb Seikók, véstem például Samurait és Sumót is. Ezek már szignifikánsan drágább darabok voltak a korábbi munkáimhoz képest.

Mi volt a legdrágább óra, amit véstél?

A legdrágább óra egy Rolex Milgauss volt, de egyébként az a tapasztalatom, hogy jellemzően nem az olcsóbb órákra vésetnek az emberek, mert egy-egy minta elkészíttetése drágább lehet, mint maga az óra. Függetlenül az ártól, mindig van azért az emberben egy kis félsz, mert ha elkezdek vésni, akkor már nincs javítási lehetőség. Minden munka előtt ez lebeg a szemem előtt, de ezt fejben el lehet rendezni.

Én azt vallom, hogy minden egy darab acél, amibe bele kell tolni a vésőt.

Egy bonyolultabb minta elkészítése nagyjából mennyi időt vesz igénybe?

Nagyjából 200-220 munkaóra egy bonyolultabb, részletesebb minta elkészítése. Ebben már benne van maga a tervezés folyamata is, amely során digitálisan beszkennelem az óra tokját, vagy az egyéb, vésni kívánt felületet. A programban már nagyjából látom, hogy fog kinézni az óra, maga a fizikai tevékenység csak ezután következik. Az órát ekkor apró darabokra szétszedik, kiveszik belőle a szerkezetet, a tömítéseket, hozzám már csak a tok érkezik meg. Ha nem így tennénk, akkor az óra komolyan károsodna, mivel ilyenkor a vésni kívánt felületek rendesen be vannak fogva, nem bánok velük kesztyűs kézzel.

Nem mindennapi dolog, ha valaki egy nagy svájci óramárkával dolgozik együtt. Te hogyan kerültél kapcsolatba a Maurice Lacroix-val?

Korábban az egyik munkám során már véstem egy Maurice Lacroix Aikont, és az olyan jól sikerült, hogy elküldtem a gyártó Facebook-oldalának. Egy ideig nem is válaszoltak, majd az oldal kezelője annyit írt, hogy szép lett az óra és továbbítja az illetékeseknek.

Ekkor már privát üzenetben keresett meg Thiébaut Bentz, a Maurice Lacroix marketingigazgatója. Elmondták, hogy nagyon tetszett nekik az óra, amit véstem, és hogy szeretnének együttműködni velem egy közös projekt keretében.

Természetesen rögtön igent mondtam és elkezdődtek az egyeztetések. A részletekről nem sokat árulhatok el, de annyit azért igen, hogy voltak konkrét elképzeléseik arról, hogy mit szeretnének megvalósítani. A tárgyalások vége az lett, hogy kiválasztották az egyik tervem, amit rá kellett vésnem egy Aikon-tokra. Ez az óra lett végül a mesterdarab, ami alapján ők sorozatgyártásban állították elő az Urban Tribe modelleket.

Az óra mintázata teljesen a te terveid alapján készült vagy módosítottak rajta a Maurice Lacroix-nál?

Teljesen az én terveim alapján készült, de azt tudni kell, hogy én csak a tokra terveztem ezt a mintát, de mint ahogy az a kész terméken is látszik, a maori stílusú szimbólumok végigfutnak a szíjon, sőt még a rotoron is.

Lesz még együttműködés közted és a márka között? Volt szó további közös projektekről?

Az Urban Tribe-nak elég nagy sikere lett, az óra egy 500 darabos limitált kiadás volt, ami tíz nap alatt el is fogyott, tehát már nem is kapható. A vezetőkkel egyeztettünk a folytatásról, de csak annyit beszéltünk meg, hogy ha hasonló munkára lesz szükségük, akkor biztosan engem fognak keresni.

Van olyan óra, amit nagyon szívesen átdolgoznál?

Nincs konkrét vágyam, igazából az indítja el a fantáziám, ha nagy felületek vannak amiken lehet dolgozni, ha magas a tok, jók az élek – konkrét márkára vagy modellre nem igazán vágyom. Az egyik kedvenc órám például egy női Seiko 5-ös volt, annak a szíját gésákkal díszítettem, nem ez a legdrágább óra, amin dolgoztam, de mégis ez az egyik kedvencem.

(Szijjártó István munkái a Time Engraver Instagramon érhetők el. Fotó és videó: RetekG/Óra Magazin)

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Utálsz szerelőt hívni? Akkor ez a cikk neked szól!