Menstruációs kiállítást rendezett a Közép-európai Egyetem (közismertebb nevén CEU), melyben a nemi egyenlőség jegyében a diszkrimináló és idejétmúlt nő, lány és asszony típusú káromkodások helyett bevezetné a „menstruátorok” kifejezést. És van ez még tovább is.
A Mandineren botlottunk bele ebbe az alsóhangon is szürreális koncepcióba. A budapesti CEU-n rendezett Menstruációs kiállítás (mivan?!) a havi vérzéssel kapcsolatos amerikai tabuk mellett több javaslattal is él, melyek megreformálhatnák korunk elmaradott szóhasználatát a nőkkel kapcsolatban.
A Mandineren ezt olvashatjuk a tárlaton elhangzott, röplapokon hirdetett új rendről:
(…) A menstruáció „emberi jog”, és „nem csak a nők menstruálnak, hanem a transzneműek is”, akiket nem szabad megsérteni az olyan szóhasználattal, mint a „női higiéniai termék”.
Tehát a nőket ezentúl menstruátoroknak vagy havi vérzéssel rendelkező egyedeknek (people with periods) kéne neveznünk. Mert ez lenne a gender-neutral, azaz nemileg neutrális megfogalmazás.
Ezen sorok írója nő, méghozzá egy férfimagazinnál dolgozik. Én hiszek a női egyenjogúságban és abban, amit a feminizmusnak alapvetően jelentenie kéne: a nemtől független, egyenlő fizetésben ugyanazon munka elvégzésért, az emberi jogokban, az oktatás és munkavállalás szabadságában.
De a helyzet az, hogy vannak azok a bizonyos radikális feministák, akik ezekről a valóban ésszerű elvekről és jogos harcokról teljesen elfeledkezve valami elképesztő módon lebutítják, átalakítják és észveszejtően primitív, gyökkettősen fogyatékos szintre viszik le az egészet. Mikor olyanokat mondanak vagy posztolnak Facebookon, hogy:
„Minden férfi egy szexista állat, hányingert kapok tőlük”
Vagy
„A nők hátrányos megkülönböztetés áldozatai, mikor csak azt veszik észre belőlük, hogy szépek.”
És közben a férfigyűlölet melletti állásfoglalásukat erősítendő melltakargatós szelfiket nyomnak magukról. Meg olyanokon háborodnak fel, hogy:
„Egy férfi segíteni akart, mikor nehéz csomagokat cipeltem, mekkora szemét, primitív szexista, én erős és független nő vagyok!”
Közben pedig, ha nem ajánlanák fel a segítséget, bunkó szemétládák lennének, akiknek csak a szexre kell a nő.
Egy barátnőm vetette fel egyszer, hogy miért osztunk meg a Player hasábjain erősen alul öltözött, szép nőkről fotókat, mert ez mennyire szexista és nem is tudjuk, hogy az a gyönyörű, meztelen nő mondjuk jogász-e vagy feltalálta-e a rák ellenszerét. Általában el kell számolnom tízig, mikor ilyeneket hallok.
Nem hinném, hogy ezeket a testükből nagyon jól kaszáló nőket belekényszerítenék a modellszakmába – és nem azért mutatják meg a bájaikat, mert épp szüfrazsettként felszabadulnának a nőket ért szexista elnyomás jármából.
És valamiért egyik sem fogja a melléhez az orvosi diplomáját ezeken a fotósorozatokon. Azért mutatjuk meg őket, amiért ők is megmutatják magukat: mert szépek és a szépség kedves a szemnek (esetükben pedig a pénztárcának is, mert ez egy szakma). Az ilyen típusú femináciknak meg kéne érteni azt az egy rohadt egyszerű alapigazságot, miszerint:
Az egyenjogúság nem egyenlő az azonos fizikai és biológiai adottságokkal.
Valamint azt, hogy az udvariasság vagy a bók nem szexizmus. Kedvesség és figyelmesség. De amennyiben ezt túl nehéz megérteni, akkor bizonyára egy ilyen nő elalélna a gender-neutrális meghatottságtól, ha egy férfi azt mondaná neki egy romantikus vacsora közben, hogy:
Milyen okos és szép menstruátor vagy!
Beteg egy világ ez, ha már valakinek a konkrét nemét kimondani is sértő. De kívánjuk ezt nekik sok szeretettel, csak menjenek el egy lakatlan szigetre és ott boldogítsák egymást és szaporodjanak nem-szexista párjaikkal, a sperminátorokkal.
(Képek: Mandiner, internet)