Félnek a haláltól, de vajon éreznek-e fájdalmat?

A gasztronómia egyik legkegyetlenebb gyakorlata a homárfőzés, az állatokat ugyanis a legtöbbször élve főzik meg, hogy a húsuk a lehető legfrissebb maradjon. Sokan azt gondolják, hogy ez az egész procedúra fölöslegesen embertelen, de az igazság az, hogy a homárok szörnyű halála nagyon is szükséges. Már ha mindenképp meg akarjuk enni őket.

Az első homárfőzésről szóló dokumentumok több mint ezerévesek, Caelius Apicius római szakácsmester arról tesz említést az ókori receptkönyvében, hogy a homárokat élve, forrásban lévő vízben kell megfőzni.

Azért fontos, hogy a homárokat a haláluk után a lehető leghamarabb megfőzzük, mert miután elpusztultak, a húsuk szinte rögtön elkezd hemzsegni a veszélyes baktériumoktól. Az egyik ilyen a vibrio baktérium, ami hasi görcsöket, hányingert, hányást, nagyon magas lázat okozhat, szélsőséges esetben akár halált is.

Nem sír a homár, miközben halálra fő

Sokan, akik már hallottak homárt halálra főni, azt mondták, hogy az állatok sírnak miközben főnek, de aki kicsit is ismeri ezeket az állatokat, az tudja, hogy ez nem lehetséges. A homárok ugyanis semmiféle hangot nem képesek kiadni, a főzésük közben azért lehet olykor magas, visító hangot hallani mert a forrás miatt páncéljukból távozik a levegő.

Az már persze más kérdés, hogy a homárok éreznek-e fájdalmat, miközben megfőzik őket.

Az biztos, hogy nem kellemes nekik, a legtöbb állat csapkodni kezd, mikor vízbe kerül, megpróbál menekülni, de ez nem azt jelenti, hogy a homárok ekkor azt a klasszikus fájdalom érzést élik át, mint mi gerincesek. Különbséget kell tennünk fájdalomviselkedés és a fájdalomtapasztalat között. Az előbbi leginkább úgy írható le, mint egy viselkedési forma, ami azt a célt szolgálja, hogy ne érje a testünket nagyobb egészségügyi károsodás. A homárok nagy valószínűséggel ezt élik át, ezért próbálnak menekülni a túl forró vízből, mert érzik, hogy meghalhatnak miatta.

Csakhogy a klasszikus fájdalom-fájdalom, ami lényegében a fájdalomtapasztalat (vagy más néven fájdalomérzet) az evolúció utolsó szakaszában, leginkább a gerincesekben fejlődött ki.

Ez alapján lényegében kijelenthető, hogy az általunk is tapasztalt fájdalmat csak azok az élőlények képesek átélni, amelyek rendelkeznek agykéreggel, mivel ezek a fájdalomérzéshez szükséges reakciók az agykéregben zajlanak. E érvelés mentén a legtöbb állatvédelmi törvény csak a gerinceseket védi, a homár pedig rákféle, az idegrendszere pedig nagyjából úgy működik, mint a rovaroknak. Agykérge mindenesetre nincs, így az általunk tapasztalt fájdalmat sem érezheti.

Fűvel a fájdalomviselkedés ellen

Azt persze senki nem mondja, hogy a homároknak kellemes dolog elevenen halálra főni. A túlélési öszöntön dolgozik bennük hatalmas stresszt élnek át, félnek a haláltól, ezért próbálnak minden áron kijutni a vízből. 2018-ban egy Charlotte’s Legendary Lobster Pound nevű hely kísérleti jelleggel elkezdte marihuánával kezelni főzés előtt a homárokat, hogy kevésbé féljenek annyira a haláltól.

Az állatokat egy zárt konténerbe tették, ahová egy levegő kompresszor segítségével marihuána füstöt fújattak.

A homárokat csak a 30 perces kezelés után kezdték főzni, az eredmények pedig rendkívül látványosak voltak. Az ollósok nem csapkodtak, nem próbáltak egymás hegyén-hátán fentebb jutni, alig mozogtak, viszonylag nyugodtan vették tudomásul a sorsukat. A kísérletett végző Gill Charlotte tapasztalataival már kutatók is foglalkoznak, de valószínűleg a módszert hatásos és széles körben alkalmazható lenne, hogy a homárokat humánusabb körülmények között lehessen elkészíteni.

Felhasznált cikkek:

Ez is érdekelet:

És ezt olvastad már?
Örményország meghívót címzett a világnak