Legyen szó pár tízezres vagy akár több milliós összegről, egy kölcsönügylet sajnos mindig rejt olyan lehetőséget magában, hogy az időlegesen nélkülözött pénzt soha nem látjuk viszont. Bizonyos helyzetekben azonban előtör belőlünk a filantróp és támogatjuk némi készpénzzel nélkülöző embertársainkat. Íme pár jó tanács, amit érdemes észben tartanunk.

A szerződés a barátunk

Semmilyen írásbeli szerződésre nincs szükség, amíg nem merül fel probléma a teljesítés során. Mivel azonban ezt nagy bizonyossággal soha nem láthatjuk előre, érdemes a pozíciónkat bebiztosítani. A szóbeli szerződéssel sajnos egy későbbi bírósági eljárás során nem sokra megyünk. Ha a körülmények mégis úgy hozzák, mondjuk egy lakatlan sziget nudista strandján, papír és toll hiányában, szóban kötjük meg a kölcsönszerződést, akkor legalább arra ügyeljünk, hogy azt pár tanú hallja (és megértse), hogy a vallomásuk – ha addig feledésbe nem merül - adott esetben később felhasználható legyen. Közvetett bizonyíték lehet még ilyenkor egy bankszámlakivonat is, ami utal a jelentősebb kölcsönösszeg átutalására.

Mindenesetre érdemes írásban rögzíteni a megállapodást, még akkor is, ha a legközelebbi rokonainknak kölcsönzünk pénzt. Ha kéznél van, akkor két tanú hitelesítése vagy egy ügyvédi ellenjegyzés sem árt a szerződésünkre, ez ugyanis nagyobb bizonyító erővel ruházza fel, ha majd esetleg peres útra terelődne az ügy. A legbiztosabb azonban közjegyzői okiratba foglalni a paktumot, hiszen ha a követelés teljesítési határideje letelt, így azonnal végrehajthatóvá válik az irat és nem kell a pereskedéssel pepecselni.

A szerződés lényeges eleme, hogy pontosan rögzítsük az összeget, az átadás módját, a visszaszolgáltatás határidejét (vagy feltételét) valamint az esetleges kamatot is. A körülmények változása esetén a határidő módosítható, de az már régen rossz, ha az adós ilyesmiért könyörög.

Az elévülés nem barátunk

Ha kisebb összegről van szó, hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, pedig minél később szólítjuk fel az adóst az elmaradt visszaszolgáltatásra, annál kevesebb az esély, hogy viszontlátjuk a pénzt. A követelések öt év alatt évülnek el, ez azt jelenti, hogy a jogunk az összeg visszakövetelésére nem szűnik ugyan meg, azonban bírósági úton már nem érvényesíthető. Van azonban egy mentő szabály, ha a jogosult menthető okból (pl. évekig fekszik kómában) nem tudja érvényesíteni jogait, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt. A követelés teljesítésére irányuló felszólítás azonban megszakítja az elévülést, azaz, ha nem tereljük jogi útra az ügyet, azonban folyamatosan tértivevényes levélben zaklatjuk az adóst, az elévülési idő újból kezdődik.

A végrehajtó a barátunk

Amikor már tényleg reménytelen a helyzet, és mondjuk az összeg is olyan mértékű, amelynél van értelme az érték 3%-ának megfelelő eljárási díj kifizetésének, semmiképp ne halogassuk a jogérvényesítést. Ha van belföldi lakóhelye, a legegyszerűbb közjegyző útján egy fizetési meghagyást kérni az adós ellen, a XXI. században ez már szerencsére elektronikus úton is elintézhető, ha rendelkezünk minősített elektronikus aláírással.

Optimális esetben az adós berezel és a fizetési meghagyás láttán azon nyomban teljesít. Ha nem, akkor kétféleképpen folytatódhat kölcsönadott pénzünk kálváriája: vagy jogerős és végrehajtható lesz a fizetési meghagyás (ha az adós nem tesz ellene semmit) vagy pedig az adós ellentmondása esetén bírósági perré alakul. Utóbbi eset sajnos több hónapos (éves) idegeskedést és egy csomó perköltséget jelenthet. Viszont a végrehajtás elrendelése sem garantálja a boldog végkifejletet.


Nagyon fontos, hogy a végrehajtás sem automatikus. Ne üljünk tehát a babérjainkon, hanem amint jogerős lesz a fizetési meghagyás, töltsük ki a végrehajtási lapot. Ez azért sürgető, mert a legtöbb esetben az ilyen lókötők nem csak nekünk, hanem a fél városnak, egy banknak és minimum három parkolótársaságnak is tartoznak, így minél később kezdjük meg a végrehajtást, követelésünk annál hátrébb kerül a sorban és ezzel együtt egyre kevesebb lesz az esély a kielégítésére.

A végrehajtó ezt követően egy felhívást küld a végrehajtást kérőnek, hogy előlegezze meg a végrehajtási eljárás költségeit, ugyanis a végrehajtás során felmerülő költséget a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli.
Ezt követően már csak karba tett kézzel várnunk kell, mire jut a végrehajtó áldásos tevékenysége. Először az adós bankszámlájára megy rá, majd a munkabéréből (nyugdíjból, egyéb járandóságból) próbálja behajtani a tartozást, ezt követően jön az adós nevén lévő ingóság (pl. autó) és ingatlan elárverezése. Persze én is találkoztam már olyannal, hogy a trükkös adós a fentiek egyikével sem rendelkezett, de ez elég ritka eset.

Nos akkor vegyük csak számba, kik tartoznak nekünk!

További jó tanácsokat itt olvashatsz házi jogászunktól.

És ezt olvastad már?
Hamarosan nem lehet téli olimpiákat rendezni az időjárás miatt