Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Mindig is a világbajnokságnak volt a legnagyobb presztízse, ám mi mégis Európa legnagyobb seregszemléjére esküszünk – el is mondjuk, miért!

A világbajnokság még azokból is előhozza a divatdrukkert futballállatot, akik még a BL-döntőt se ülnek le megnézni. A vb-hez képest az Eb még mindig sokkal visszafogottabb, mi azonban mégis tudunk öt okot mondani, amiért jobban szeretjük. Íme!

Mert nem nézünk bambán

A képlet roppant egyszerű: az Európa-bajnokságon pályára lépő játékosok legnagyobb része európai topligában (de legalábbis szem előtt lévő bajnokságokban) rúgja a bőrt, így a nevüket sokkal jobban ismerjük, mint az elefántcsontparti vagy kolumbiai válogatott tagjait. Emiatt az átlagdrukkernek megvan az a kellemes sikerélménye, hogy nem néz bambán, amikor a középhátvédhez kerül a labda, és nem unja halálra magáét még az esélytelenebb csapatok meccsein sem. Mivel a baráti körben nagy eséllyel van olyan, aki a spanyol, angol vagy német bajnokságban van otthon, pompás kis eszmecserék tudnak kialakulni meccs közben, ha mindenki bedobja, amit tud egy-egy játékosról. Ugyanez a Burundi-Thaiföld meccsen viszonylag nehezen elképzelhető – hacsak nem a thai ladyboyok kerülnek szóba. 

Mert kisebb a korrupcióveszély

Ne legyünk álszentek: a fogadási csalások és a vesztegetések mindenütt jelent vannak, és nem kímélik a legnagyobb tornákat sem. (Az olaszok például szívesen mesélnek Dél-Koreához fűződő meghitt viszonyukról…) Az európai elit találkozásakor azonban nem a (bocs, hasunkra ütünk) szváziföldi játékvezetők döntik el a meccseket, hanem (javarészt) a legprofibbak. Kivételek persze biztosan vannak az Eb-ken is, ám az esély jóval alacsonyabb erre.

Mert átláthatóbb a rendszer

Amióta harminckét csapat küzd egymással a világbajnokságokon, néha igazán embert próbáló feladat nyomon követni, ki kivel van, mennyi pontot szerzett és kivel játszik, ha továbbjut. Az Európa-bajnokságokon ez pont feleannyi erőfeszítésünkbe kerül: tizenhat csapat négyszer négyes csoportokba sorsolva. Igaz, ez az örömünk nem tart majd sokáig: a következő Eb (2016, Franciaország) már 24 csapattal kerül megrendezésre, úgyhogy használjuk ki a tömör gyönyört, amit az idei Eb nyújt majd.

Mert magasabb a színvonal

Nem kell végigszunyókálnunk tucatnyi alibimeccset a csoportkörökben. Mert persze szép dolog a feltörekvő országok segítése meg minden, de úgyis mindenki az egyenes kieséses szakaszt várja, nem? Tudjuk, mindenkinek esélyt kell adni (nekünk, magyaroknak is, úgyhogy mi például régóta szorítunk a hatvannégy csapatos világbajnokságért…), de azért egy-egy Togo-Kambodzsa meccsen néha elgondolkozunk az élet valódi értelmén. Na, az Eb-n erre nincs szükség!

Mert véletlenül még ki is juthatunk

Vagy legalábbis szeretjük dédelgetni ezt a gondolatot. Igaz, a négy év múlva és azután esedékes Eb-kre már könnyebb lesz kijutni (lásd hármas pont), úgyhogy addig is epedezzen buzgó imádság százezrek ajakán: adassék meg végre a mi generációnknak is, hogy nemzetközi tornán láthatjuk a válogatottunkat!

Ami pedig a kijutás szurkolói részét illeti:

Rióba vagy Japánba csak kevesen juthatnak el meccset nézni, ráadásul az abszurd kezdési időpontok miatt sokaknak megoldhatatlan, hogy a távoli helyszínről közvetített meccseket élőben nézzék. Mindkét probléma megoldódik azonban, ha hozzánk közel rendeznek Eb-t: egy kis előrelátással és praktikákkal szinte bárki kijuthat (akár önkéntesként, ingyen is), és nincsenek brutális időzóna-gondok se. Kevesebb költség, nagyobb élvezet: ha nem kerül félmillióba a jegy, esetleg autóval és haverokkal is megközelíthető egy-egy Eb-helyszín, életre szóló élményeket szerezhetsz egy sima nyaralás áráért is. Na, pont ezért imádjuk az idei tornát. Lengyelország, jövünk!

Még nem késő megszervezni az utat a júniusi tornára, Eb-helyszín-sorozatunk segít ebben!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.