Elefánt a porcelánboltban

Egy nő a harmincas évei tájékán egyre gyakrabban szembesül a társadalmi elvárásokkal: ideje volna már családot alapítani és szülni végre. Ezt a nyomást fokozhatja az is, ha hosszú ideje tartós párkapcsolatban él, ha pedig már össze is házasodott a párjával, bizony nem túlzás azt mondani, hogy ez csak olaj a tűzre. Hiszen megalapozottabbnak és reálisabbnak tűnik a fontos kérdést feltenni nekünk: „mikor jön már az első baba?” (Hogy ehhez tulajdonképp mi köze van a házaspáron kívül bárkinek, az egy másik cikk témája.)
Sajnos sokszor éppen azok rágják fülünket ez ügyben, akik tényleg a legjobbat akarják, csak szimplán elefántok a porcelánboltban: a családunk és a barátaink.

Nyomasztó tények

A legtöbb (még) gyerek nélküli nő aggódva gondol arra a gyerektéma kapcsán, hogy az idő bizony tényleg nagyon rohan. Nem lesz senki sem fiatalabbak és rugalmasabb.
Ráadásul a csapból is az ijesztő közhelyek folynak, hogy gyorsabban regenerálódik a fiatal szervezet a szülés után, és kisebb rizikóval jár 30 éves kor alatt szülni, egészségesebb tehát a babának és az anyának is az, ha mielőbb világra jönnek a porontyok. Arról is olvashatunk számos helyen, hogy könnyebben termékenyülnek meg a nők harminc alatt, és a vetélés kockázata igen erősen nő. Mindezt pedig még az is tetőzi – és ezzel persze növeli is szorongásunkat-, hogy egy idő után a türelmünk, strapabírásunk és görcsmentes hozzáállásunk is csökken. Pedig épp ezekre volna a legnagyobb szükségünk...

Többszörös kódoltság

A nők életének legelső éveitől kezdve egészen a tényleges gyermekvállalásig minden arról szól, hogy felkészüljenek az aktuális koruknak megfelelő mértékben arra, hogy anyák legyenek, lehessenek. A nők nagy része (jelentős százalékban a társadalmi elvárásoknak köszönhetően) gyermekkorukban nem egy űrutazásról és az univerzumról, vagy egy extra gyors Porsche birtoklásáról álmodozik, hanem arról, hogy egyszer férje és gyermeke, gyermekei lesznek. A szülők nem csavarhúzókészletet vesznek nekik, hanem Barbie-t, nem indiánost játszik velük a nagymami, hanem megteáztatják a babáit. Részben ösztönösen, részben pedig külső nyomásra játsszuk folyton, hogy (képzelt) anyukák vagyunk. Gyakorolunk.
Aztán eltelik jó sok év, felnövünk, boldog párkapcsolatra és ideális partnerre lelünk, majd egyszer csak eljutunk oda, hogy tényleg érezni kezdjük az ellenállhatatlan vágyat egy valódi gyerek iránt. Ebbe rondít bele a negatív terhességi teszt, a havi, többszörösen négyzetre emelt kudarcélmény és az állandó félelem attól, hogy megtörténik velünk az elképzelhetetlen: valami miatt mégsem lehet gyerekünk.

Megbélyegzés

Senki sem szeret sikertelen lenni, bármiről is legyen szó, a gyermektelenség pedig rengeteg nőnek éppen ezt jelenti. Egy nő ilyenkor tévesen valami olyasmit érez, hogy alkalmatlan, hogy nem megfelelő, hogy hibás, „selejtes” darab, hiszen az anyaság a női szerepének kiteljesedéséhez tartozik. Elengedhetetlenül. A társadalom egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal a nővel, aki nem akar gyereket: önző, beteg dögnek tartja – akinek pedig nem önszántából nincs gyermeke, azt lesajnálja. Melyiket viselnénk örömmel?

Paranoia

Ha mindez nem volna elég, a nő tévképzeteket kezd vizionálni, annyira szorong ettől az egész helyzettől, amelyből aztán megszületik az elméletek végtelen sora, amikkel marcangolja és bántja önmagát. Eltúlozhatja a lehetőségeket és kreálhat gondolatban olyan dolgokat is, amelyekre biztos nem is gondolnál. Például hogy mi van akkor, ha soha nem tud neked gyereket szülni, te pedig nyilvánvalóan elhagyod majd. Már-már haragszik is rád ezért – pedig meg sem történt -, ezért is viselkedik furán, miközben semmi, de semmi, ilyesmi meg sem fordult a fejedben. Segíts kimozdítani őt ebből a lelkiállapotból, mert a félelem és a szorongás a főellenségek, és nem maga a nő!

A szörny kiiktatása

Ahhoz, hogy a csajod ne viselkedjen megtermékenyítésre váró, ellenséges szörnyként, megértésre és sok-sok türelemre van szüksége: beszélgetésekre, támogatásra és arra, hogy érezze, mellette állsz, bárhogy is alakuljon.
Idézzétek fel magatokban azokat az időket, mikor még szót sem ejtettetek családtervezésről, termékenységi mutatókról, ovulációról, injekciókról vagy tervezett szexről.
A kapcsolatotok eleji spontán, tervezésmentes élvezetre törekedjetek, mely a jelen pillanatra és közel sem a jövőre koncentrált.

Vissza a jövőbe

Érdemes visszatérni a „régi” szerepkörhöz: kicsit udvarolni, romantikázni és bókolni a nőnek. Persze mindehhez neki is partnernek kell lennie, különben a kudarc sajnos ebben is garantált. Egy séta és egy őszinte beszélgetés a félelmeinkről és a problémáinkról, egy jó mozizás, kellemes vacsora (nem otthon!) helyrerázhat sok mindent.
Ilyenkor még az is kiderülhet, hogy mind a kettőtöket ugyanúgy frusztrál a szurkoló szülők és barátok folytonos (egyébként ártatlan, de persze tapintatlan) érdeklődése. Együtt viszont ezt is könnyebb kezelni! Ebben a helyzetben kivételesen a fordított igazság a helytálló: nem csak csinálni, beszélni is kell róla!