Már-már hagyományossá váltak nálunk a hétindító megbeszélések Mad Men-esítései, azaz hogy valamilyen minőségi és kemény szesszel tárgyaljuk meg a heti feladatokat (és igen, rettentő produktívak vagyunk!):

Ez a mostani hétfő ennek az induló tradíciónak volt a nyáreleji hálaadási vacsorája, mivel a whiskey-vel lekevert szerkesztőségi megbeszélést most nem is az irodában, hanem a GoodSpirit Whisky & Cocktail Bárban tartottuk, méghozzá igazán odafigyelve a fogyasztott italokra.

A letisztult, alkonyi fényekkel elegáns és hangulatos bárban nem ma kezdték az ipart és nem is utasellátós kommersz rövidlehúzás zajlik a söntésben, hanem a kínálat-kiszolgálás-helyszín is elképesztően prémium italkóstolási élményt kínál.

Esetünkben a szerkesztőségi elitet fel is vitték egy privát terembe, ahol a bár több mint 500 -féle párlatkínálatából kiválasztottak nekünk hat whiskeyt, melyeket menő fa kóstolótálcákra helyezett, előre kiadagolt kis poharakban tettek elénk.

Az egésznek volt valami iskolai felhangja, ahogy szorgos nebulókként beültünk a padsorokba, előttünk a (kóstoló)felmérő, a pódiumon pedig egy PowerPoint előadás arról, mit is fogunk tesztelni és hogyan. Mondjuk eléggé adtuk volna a gimis edukációt, ha ilyen órák lettek volna a hettiták háborúi helyett.

Tehát kóstoló. A whiskykóstolás menete három fő lépésből áll: az első a

1: Szemrevételezés

Mivel a whisky színe sokat segít a kor és a hordótípus meghatározásában, plusz ha kicsit meglögyböljük a poharat, az ital viszkozitását is felmérhetjük

2: Illatolás

Még nem ismeri a Word sem ezt a szót, pedig a szakma már évek óta előszeretettel használja. A felfelé szűkülő szájú kóstolópoharak kifejezetten segítik, hogy intenzívebben érezzük az italunk illatjegyeit.

3: Ízlelés

De nem ivás. Apró kortyokban, elegendő ideig a szánkban tartva nyelés előtt. És esetleg egy pici vizet is az italunkba csepegtethetünk ezzel a hasznos kis pipettával:

Most, hogy nagyon okosak lettünk kóstolásban, el is kezdődhet a konkrét italtesztelés. Hat versenyzőt kaptunk, melyek mindegyike elég különböző karakter: készítési régiók, erősség, testesség és ízjegyek mentén mérve is igen dinamikus volt a paletta. Az első ital nem volt más, mint a

West Cork Single Malt

Ez egy tízéves és 40%-os whisky kisüsti eljárással készült, kiégetett bourbonhordókban érlelték, majd sherryhordókban finiselték. Malátás, karamellás ízek; igazából éppen olyan, mint ahogy a legtöbb laikus a whisky-ízre asszociál. Nem volt nagy meglepetés ízben, de pontosan hozta, amit kell: egy megbízható választás, amivel nem lehet baj, ha tartasz otthon egy palackkal.

Woodford Reserve

43,2%-os amerikai whiskey, egyenesen Kentucky-ból. A z ital különlegessége, hogy minimum 51% kukoricával készül, új hordóban, legalább két év érleléssel. Már a színe gyönyörű volt: mélybarna és mézszerű, az íze pedig ugyanilyen csodás volt. Mézes, fűszeres, rozsos, erős és kerek ital, amibe sehol, de sehol nem tudtunk belekötni. Totális rajongás.

Hankey Bannister Heritage Blend

A királyi garancia címet elnyerő, 46%-os brit versenyző nagyon komplex ízeket kínált; a gyümölcsös, bogyós és fás jegyek mellett kicsit füstös is volt, hozzá pedig volt valami süteményszerű is benne. Tipikusan az az ital, amiben mindenkit más fog meg – de valami biztosan megragad. Elismerően bólogattunk.

Glengoyne 10 éves

Személyes kedvencem lett, holtversenyben a Kentucky-whiskey-vel ez a skót lepárlómesterek alapmaltja. Elképesztően gazdag, kerek, és nagyon-nagyon tiszta ízű ital, mely után nem nehéz érteni, miért hívják a Glengoyne-t a „Legek lepárlójának”. Tíz/tízes whiskey, 40%-kal, golden promise árpából, melyhez nem kell kifejezett szakértelem, hogy az ember lehunyt szemmel átadja magát annak a csodának, ami egy jó whiskey lassú, tökéletes elfogyasztása.

Nikka All Malt

A japánok whiskey-je nem újdonság az avatott Player-ízlelőbimbóknak, ugyanis az előző nagy kóstolásunkkor is rajongva üdvözöltük a keleti mesterek versenyzőjét. Azonban mi egy ennél sokkal enyhébb Nikkát kóstoltunk, így ez a roppant füstös, húsos és nagyon sűrű, medvecukorra emlékeztető íz eléggé meglepte a csapatot. A 40%-os ital így eléggé megosztotta a társaságot; míg a Nikka From The Barrel 51%-osa egyöntetű tetszést aratott, addig az All Malt már nem volt ennyire egyértelmű. Szóval ha még csak ismerkednél a whiskykkel és félve kóstolnál füstösebb fajtákat, akkor ezt a példányt még halaszd el a tapasztaltabb napokra.

Kilchoman Sanaig

Ez a 2016-os, oloroso sherryhordós, 46%-os ital már az illatolásnál dobatott a csapattal egy hátast a füstösségével, de a kóstoláskor mutatkozott meg, milyen is igazából. Olyan, de olyan, de olyan elképesztően füstös, mintha egy negyvenvagonos szénszállító vonatot tolnának az ember szájába. Míg kedves szakértőnk szerint komplex gyümölcsös aromákat és tőzegességet kellett volna éreznünk, nekem személy szerint ez az egész estés sütögetős buliból maradt hamvak egy pohárban való manifesztációját jelentette. Számomra ezek a bitang füstös whiskyk mindig kicsit értelmetlenek voltak; egyszerűen nem tudok mást érezni, csak a füstöt – akkor meg inkább rágyújtok, minthogy kortyoljam a füstöt. De például a szerkesztőségből két embernek is ez lett a kedvence, úgyhogy természetesen van felvevőpiaca és nagyon igényes ital, ha az ember ezeket a minden apró jegyet és kis karaktert huszárvágással felülíró füstérzést keresi egy whiskeyben.

Összességében nagyon tanulságos kóstoló volt; jó olykor figyelni is az italra, nem csak a hatására törekedni – a GoodSpirit Whisky & Cocktail Bár pedig pontosan ebben tökéletes. Szakavatott bártendereiktől pedig nem megalázó kérdezősködni a több száz helyben kapható italról – ha igazán megismernéd a minőségi párlatok világát, akkor az V. kerület, Veres Pálné utca 7. szám alatt található egységük lesz a te helyed. Ha pedig megtetszettek a fent felsorolt whiskyk, akkor a whiskynet.hu webáruházban marhatod fel online az italokat. Mi azért saját tapasztalatból azt ajánljuk, kóstolj meg egy pár centit mindenből, amiből egy egész üveggel rendelnél – a belváros szívében lévő bárnál pedig jobbat nem is ajánlhatnánk erre.

És habár a heti újságírói teendőkről khm, mondhatni kevés szó esett, azért még több ilyen meetinget kérnénk szépen...

(Fotók: Tóth István)