Akármilyen áltudományosnak is hangzik, a „feladás-ítisz” avagy pszichogén halál létező jelenség és tényleges halált okoz, bármilyen fiziológiai tünet nélkül.
A feladás-ítisz (angolul give-up-itis) avagy pszichogén halál nevű orvosi jelenséget először amerikai és dél-koreai katonáknál jegyezték fel, akik háborús fogságba estek, majd kiszabadultak, majd megfigyelték hajótörött túlélőknél és retrospektíve diagnosztizálták a náci koncentrációs táborok elszenvedőinél is. Habár gyakran lejegyzett jelenségről van szó az orvosi szakirodalomban, azonban még kevéssé megfejtett a háttérben álló agyi működés.
Az általános képlet a következő: az egyén egy olyan traumatikus helyzetbe kerül, melyből úgy érzi, nincs menekvés. Az elszenvedő alany pedig ezekre az olykor látszólag reménytelen helyzetekre extrém apátiával válaszolnak, majd annyira elutasítják az életet maguk körül, hogy ez végül mindenfajta fizikai tünet és fiziológiai ok ellenére valódi halálhoz vezet.
„A pszichogén halál valós jelenség. Nem öngyilkosság és nem köthető depresszióhoz. Az életakarás feladásáról van szó iszonyatosan súlyos traumatikus helyzet után; az első tünetek jelentkezését követően a betegek heteken vagy akár napokon belül meghalhatnak”
- mondja University of Porthmouth egyik kutatója, dr. John Leach. Leach írta le először a Medical Hypotheses nevű orvosi szaklapban a feladás-ítisz jelenségének öt lépcsőjét, melyek a következők:
Szociális visszahúzódás, mely azonnal apátiába csap át
A túlélők ezt a két, egymást követő állapotot úgy írják le, mint egyfajta demoralizáló melankóliát, amely nem hasonlítható haraghoz, szomorúsághoz vagy frusztrációhoz. Az egyéneken eluralkodik a teljes tehetetlenség érzése. Ebben a stádiumban az egyén abbahagyja a tisztálkodást.
Aboulia
Az apátia tovább nő, olyannyira, hogy a beteg felfüggeszti a mindennapi tevékenységeit; gyakran abbahagyja a beszédet és már nem eszik. A túlélők beszámolói szerint ekkor teljesen üres és kásás volt a tudatuk, az elméjükben semmilyen gondolat és semmilyen célirányos tevékenységgel kapcsolatos vágy, azaz semmilyen tartalom nem jelent meg.
Pszichikus akinézia
A negyedik stádiumban az egyén nem válaszol az őt ért fizikai stimulusokra, még intenzív fájdalomra sem.
Halál
Végül pedig, ha nincs közbeavatkozás, akkor bekövetkezik a pszichogén halál.
„Ebben az állapotban az egyén már a saját ürülékében fekszik és semmi, se figyelmeztetés, se szeretet, se verés, se ígéret, se könyörgés nem veheti rá, hogy élni akarjon”
- írja le Leach. Habár az agyi mechanizmusok a jelenség mögött még nincsenek teljesen kikutatva (Leach arra a következtetésre jutott, hogy a háttérben minden bizonnyal a dorsolaterális prefrontális kéreg és az anterior cingulátum közötti idegi körök patológiás működése és dopamin-egyensúlyzavar állhat). A kutató szerint az állapot még a kezdeti stádiumokban visszafordítható, ha a trauma áldozatát még időben sikerül meggyőzni arról, hogy mégsem értelmetlen életben maradnia, valamint az illetőt újra sikerül bevonni a valóságba.