Ed Sheeran – No. 6 Collaborations Project

Lehet, hogy kicsit fura lett az új album, de Ed Sheeran élőben is el tudja nyomni egy szál gitárral és looperekkel, amit csak akar, igen, még a robbanékonyabb Blow-t is. Szóval érdemes megtanulni a szövegeket, mert úgy tűnik, Sheeran a No. 6 Collaborations Projectről is eljátszik majd jópár slágert.

Jain – Souldier

A francia születésű énekesnőről alig tudunk valamit errefelé, pedig elég nagy szám, első lemezéből, a Zanakából hazájában annyit vettek, hogy gyémánt státuszba került, a második, Souldier című album se kerülte el a sorsát, ez platináig jutott. Abszolút francia hatású zenéjébe lazán keverednek közel-keleti hatások, ami nem csoda, hiszen sok-sok évet lehúzott olyan helyeken, mint Abu-Dzabi, Kongó vagy Dubaj.

Franz Ferdinand – Always Ascending

Nagyon sokáig kellett várni az ötödik Franz Ferdinand-albumra, öt év telt el a Right Thoughts… után, mire megjelent az Always Ascending, ami bár kevesebb slágert hozott, mint az elődök, azért nem lehetett ráfogni, hogy elbénázott visszatérés lett volna. Alex Kapranos bandájának tagsága erősen megváltozott, de élőben állítólag pont ugyanazt tudják, mint mindig, ami jó hír, és amúgy is, amíg olyan dalokat tudnak írni, mint a Feel The Love Go, addig nagy baj nincsen.

Michael Kiwanuka – Love & Hate

Bár meglehetősen haragszunk Michael Kiwanukára, mivel már eddig kétszer mondta le szigetes fellépését, egyszerűen nem tudjuk nem szeretni eddigi két lemeze miatt, amelyek közül a legutóbbit, a Love & Hate-et és a 2012-es Home Againt is érdemes lepörgetni, mert két hibátlan lemezről van szó, de csak azért ajánljuk mégis inkább a második albumot, hogy elindulhasson a Cold Little Heart, a Hatalmas kis hazugságok főcímzenéje, ami az évtized egyik legjobb soul dala.

Richard Ashcroft – Natural Rebel

Legyünk őszinték, nem azért ajánljuk az egykori The Verve-vezér legutóbbi albumát, mert annyira jó lenne, egyszerűen csak azért, mert ennek kapcsán jön hozzánk, de nyilván nem felejt el játszani jobb lemezeiről, és régebbi bandájának dalai közül sem. Sőt, ha szerencsénk van, inkább csak azok közül játszik majd.

The 1975 – A Brief Inquiry into Online Relationships

A The 1975-ot rongyosra dícsérték, legutóbbi, harmadik lemeze miatt, van, aki a Radiohead OK Computeréhez hasonlította, ami őszintén szólva a legalább annyira igaz, hogy ezek a dalok is megjelentek lemezen, pont, mint az OK Computer. A The 1975 legutóbbi lemezéről sokat játszik majd, úgyhogy érdemes megtanulni a szövegeket róla.

Mura Masa – Mura Masa

A jelenkor egyik baromira érdekes producerének lemeze már a tracklisten is jelzi, hogy egyértelműen egy gigaszupersztár albumáról van szó, olyan nevek ugrottak be featuringelni, mint A$AP Rocky, Charli XCX, Desiigner, Jamie Lidell vagy a teljesen valószínűtlenül felbukkanó Damon Albarn. A laza hiphoptól a táncosabb dalokig minden van rajta, így valószínűleg a koncert is eléggé eklektikus lesz, de hát nincs is ezzel semmi baj.

Tove Lo – Blue Lips (lady wood phase II)

Mivel Tove Lo új lemeze, a Sunshine Kitty még csak később jön (de már két kislemezdal, Glad He’s Gone és a Bad As The Boys már kint van róla), az előzővel kell beérni, amin olyan slágerek szerepelnek, mint a Disco Tits és a Bitches. Tánc lesz, akárhogy is legyen.

Honne – Love Me / Love Me Not

Azoknak, akik szerint a popzene már baromi unalmas, ott a Nagyszínpadon fellépő Honne tavalyi lemeze, a Love Me / Love Me Not, ami valahogy annyira jól házasította a soult a poppal, hogy még az itt-ott felbukkanó autotune-t is megbocsátja neki az ember. A Feels So Good pedig az év egyik legjobb popdala.

Post Malone – beerbongs & bentleys

Post Malone második lemezével jön a Szigetre, úgyhogy érdemes ezt lepörgetni, és ha még nem lenne meg, akkor megtanulni a Better Now, a Psycho vagy a Rockstar szövegeit, úgyis ezekre lesz a legnagyobb pörgés. És persze az új album első kislemezdalára, a Goodbyesra, ami egyébként egymagában majdnem jobb, mint az egész előző album.

The National – I Am Easy To Find

A National messze legjátékosabb lemezével jön a Szigetre, a legutóbbi I Am Easy To Find egy remekmű, és egyelőre nem igazán látjuk, hogyan lehet élőben előadni olyan dalokat róla, mint a You Had Your Soul With You. Ha a koncert csak fele annyira lesz csodás, mint az új album, már akkor is a földről kell majd felkaparni minket.

Big Thief – U.F.O.F.

Viszonylag friss, májusi a Big Thief új lemeze, amivel a Nagyszínpadra érkeznek, a csillingelő gitárokkal telepakolt U.F.O.F. tökéletes egy nyári délutáni lassuláshoz, szép, éteri és még radioheades hatásokat is bőven fel lehet fedezni rajta. Nem ezalatt fogsz nagyot pogózni a Szigeten.

Tom Odell – Jubilee Road

Különösebben nem meglepő Tom Odell legutóbbi lemeze, a Jubilee Road, de nem is feltétlenül a meglepetései miatt szeretjük ezt a csávót, hanem azért, mert szerethető, szomorkás popdalokat szállít üzembiztosan, aminek némileg ellentmond az áprilisban kijött, kifejezetten vidám és táncolható Summer Day című dal, amit szintén biztos elnyom majd a Szigeten.

Johnny Marr – Call the Comet

A The Smiths egykori gitárosa nemrég vágott bele teljes erővel a szólóbizniszbe, a 2003-as Boomslang után 10 évig nem jött semmi, de a 2013-as The Messenger óta megállíthatatlan. Negyedik szólómeze is remek, a Call the Comet pár dalát is biztosan elnyomja élőben, de akkor lesz igazán erős a buli, amikor előkapja a Smiths-klasszikusokat. És nem, nem hiányzik majd Morrissey, annyira jól énekli őket.

Catfish and the Bottlemen – The Balance

Az áprilisban kijött The Balance, ami nem változtatott semmit a Catfish hangzásán, de hát nem minden zenekar szeret változni. Mivel akad pár sláger az albumon, igazából mindegy is, a lényeg, hogy egy sörrel a kézben bátran el lehet majd menni bólogatni és táncikálni az olyan dalokra, mint a Fluctuate vagy az Encore.

Frank Carter & the Rattlesnakes – End of Suffering

Frank Carter új albuma egy Arctic Monkeys-lemeznek is elmenne, ami nem baj, mert az Arctic Monkeys sem csinált Arctic Monkeys-albumot legutóbb. Az End of Suffering tele van jó témákkal, és még Tom Morello is beszállt egy dalba pengetni. A Crowbar nagyot üt majd élőben. Már ha játsszák.

6Lack – East Atlanta Love Letter

Az autotune-közeli hiphop-trap szakember kifejezetten melankolikus második albumával érkezik a Szigetre, amin olyan közreműködők nyomják az elit ligából, mint J. Cole, Khalid vagy Future, ami annyira befordulós tud lenni, amennyire trap csak ritkán szokott, úgyhogy nagy kérdés, ez hogyan működik majd a Sziget legnagyobb színpadán, de nemsokára kiderül.

Florence + The Machine – High As Hope

Nem a legerősebb Florence-lemez a legutóbbi, de ha valakinek ilyen a leggyengébb albuma, akkor annak a karrierje eléggé rendben van. A High As Hope egy nagyon szerethető album, amin Florence szokás szerint meglepően őszinte. A Hunger teljesen biztosan állat lesz.

Twenty One Pilots – Trench

Sokan nem tudják, mert csak a gigasikeres Blurryface-nél léptek be a zenekar életébe, de a Twenty One Pilots már egy ötlemezes banda, akik legutóbbi, Trench című albumukkal tökéletesítették a formulát, és még meglepetéseket is okoztak olyan dalokkal, mint a remek Jumpsuit, amit jól el is nyomnak majd a Szigeten.

Foo Fighters – Greatest Hits

Bár a legutóbbi Aréna-koncerten még azzal poénkodott Dave Grohl, hogy akkor majd megint 20 év múlva jönnek vissza, hála istennek nem jött be, de az tény, hogy a Szigetre 22 év után tér vissza a banda, és teljesen nyilvánvalóan azzal lesznek elfoglalva egy fesztiválon, hogy lenyomjanak egy erős best ofot. Úgyhogy hallgasd meg a best ofot, aztán vedd elő 2017-es Concrete and Goldot is.