A Netflix idén elővette az előző évtizedből jól ismert átalakítós valóságshow-t, a Queer Eye-t, amely magyarul nagyjából annyit tesz: furcsa szem, avagy meleg szem. Ugyanis bár a queer szó eredeti jelentése ’furcsa, különös, szokatlan’ volt, napjainkban komoly átvitt értelemmel ruházták fel: így minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális – tehát a kifejezés tágabb értelmezésben a szexuális kisebbségek korrekt és diszkrét meghatározásának tekinthető.

A második évadot júniusban záró, időközben már a harmadik szezonra készülő műsor igencsak sikeresnek mondható: már két Emmyre jelölték, ráadásul IMDB-n bekerült minden idők legjobb tévéműsorai közé. A műsor Magyarországon is futott néhány kört anno Melegítő néven – hiába: az ékes címfordításokban (is) verhetetlenek vagyunk –, amelyben öt stílusérzékeny homoszexuális férfi próbált segíteni néhány bajbajutott heteró társának, hogy ne úgy nézzenek ki, mintha egy szalmazsákból bújtak volna elő. Na persze ennél azért sokkal többről van szó.

Ugyanis a Fab Five – a műsort vezető ötös stáb – által nyújtott „szolgáltatás” igen sokrétű: nemcsak stílus-, divat- és öltözködési tippekkel látnak el, hanem többek között a lakásodat és lelkivilágodat is igyekeznek ráncba szedni.

A stábot a Netflix-újjászületéssel természetesen lecserélték, de a műsor célja továbbra is az, hogy a kiválasztott célszemélyek végre összeszedjék magukat fejben és testben egyaránt, önbecsülésüket és önbizalmukat a kellő szintre pofozzák fel, és egyfajta gyakorlati útmutatóval lássák el őket, hogy jobb sansszal induljanak harcba a társkeresés nyögvenyelős világában, és nagyobb esélyük legyen egy boldogabb életre. Szépen hangzó gondolatok, de talán túlságosan is szépek egy 45 perces valóságshow-hoz.

A Fab Five-ot az idén februárban újrainduló show-ban ők képviselik:

  • Tan France az öltözködésért,
  • Bobby Berk a lakások átalakításáért,
  • Jonathan Van Ness a haj- és arcápolásért,
  • Antoni Porowski a táplálkozásért,
  • Karamo Brown pedig a lelki és szociális tanácsadásért felel.
A Fab Five: Tan France, Bobby Berk, Jonathan Van Ness, Antoni Porowski és Karamo Brown

Nincs olyan, hogy túl késő

A show indulásakor még heteró férfiakat hívtak meg vendégként holosztikus ráncfelvarrásra, azóta viszont már találkozhattunk egy hölggyel és egy transznemű férfival is a műsorban. A Queer Eye ilyen értelemben nyitottabbá vált, hiszen a társkeresés, a magány, az ízlésficam és a lelki gondok szexuális beállítástól, nemtől, vallástól vagy nemzetiségtől függetlenül bárkit utolérhetnek, ez világos.

A nem kevés humorral és öniróniával operáló műsor központi mondanivalója valami olyasmi lenne, hogy nincs olyan, hogy túl késő. Mindig van idő talpra állni.

Az mindenképpen dicséretes, hogy a boldogtalanság útvesztőjében rekedtek lehetőséget kaphatnak arra, hogy komplex módszerekkel, úgymond szakértői segítséggel törjenek ki a lidércveremből. Hiszen ha valaki válságban van, akkor az főként a lelkivilágát sújtja, ugyanakkor kihathat az öltözködésére, az ápoltságára és az életkörülményeire is, mintegy súlyosbítva a már fennálló helyzetet. Ilyenkor bizony jól jöhet, ha az embert egyben szemlélik, és akár több segítő kezet is kap egyszerre.

A műsorban látott húzások akár példaként is szolgálhatnak a képernyő előtt ülőknek: nézd, ha így csinálod, akkor neked is sikerülhet! – mert azért valljuk be, sikerült egészen kipofozni a műsorba jelentkezőket:

Jó kérdés ugyanakkor, hogy ez az üzenet mennyire hamis, és hogy a show-ban látott illetők élete milyen módon változott meg az után, hogy véget ért a 45 perc hírnév. Valóban boldogabbak lettek?

Modern szemfényvesztés

Mert eltölthetünk egy kellemes órát a lakberendezőnél, a fodrásznál vagy a stílustanácsadónál a való életben is, attól még az emberi személyiség egy végtelenül összetett és kibogozhatatlan útvesztő marad – egy elcseszett élet gyökereit pedig képtelenség egyetlen részben megragadni, majd a felszínre kaparni. Kár is úgy tenni, mintha ez sikerülhetne.

Az intimitásból kiemelt, majd képernyőre ragasztott instant megoldókészlet bár kiválóan eladható fegyvertár a 21. században, ugyanúgy nem működik, mint száz vagy kétszáz éve.

A való életben ugyanis mindennek előzménye és következménye van: egy egész életen át elmulasztott vagy elcseszett dolgokon nem lehet pár nap alatt változtatni. Aki ezt állítja, az hamis illúziót kelt az emberben. Mintha csak azt mondanák egy teleshopos reklámban: a több évtizednyi hanyagság, mozgáshiány és helytelen táplálkozás miatt felgyűlt túlsúlyt a Slim 3000 zsírégetőkészlet pár hét alatt egyszerűen semmissé teszi – az időközben összeszedett rengeteg gátlással, traumával, egészségügyi és lelki nyavalyával együtt. Hát persze.

Továbbá egy másik dimenzióra is érdemes kitérni: bár nyilván zavart okozatnak az éterben, azért szögezzük le, hogy az ember élete többnyire nem azért siklik félre, mert nem kapott idejében megfelelő öltözködési, lakberendezési, táplálkozási vagy csajozási tanácsokat. Hanem azért, mert mondjuk

  • nem vették körül olyan emberek, akik őszinte, szeretetteljes kritikájukkal és támogatásukkal fejlődésre ösztökélték volna a megfelelő időben és élethelyzetben;
  • nem találta meg azt a hivatást vagy feladatot az életében, ami őt minden nap zsigeri és ambiciózus cselekvésre, hatékony önvizsgálatra késztetné;
  • az előző kettőből szinte már egyenesen következik az, hogy az ember képtelen lesz mélyre ásni önmagában, a kellő önreflexió híján pedig nemcsak szociális, hanem önpszichológiai értelemben is magányos lesz;
  • a személyiségfejlődésben pedig így könnyedén megreked – a rossz életkörülmények és -szokások pedig ebben az állapotban úgy szabadulnak rá az emberre, mint molylepkék a fényre.

Ami pedig a felszín alatt van, az sajnos helyrehozhatatlan egy jól csengő műsor keretein belül. Ez ugyanis egy hosszú távú projekt – egy fárasztó és velejéig nehéz maratoni szám, amelyet nem lehet színes kosztümben, villogó kamerák társaságában sprintként lenyomni. Az életmódváltás ugyanis csak akkor működik, ha azt véresen komolyan vesszük, és kitartóan, állhatatosan vesszük sorra a próbákat – amelyek életünk végéig tartanak.

Tehát összegzésképp elmondhatjuk, hogy

a rossz ízlés, az igénytelenség és a rozoga egzisztenciális alap elsősorban a következménye lesz valaminek, s csak másodsorban  valaminek az előzménye.

Így a Queer Eye bármennyire is nem akar rosszat, lényegében csak a felszínt kapirgálja meg, bár tegyük hozzá: mindezt kissé viccesen, a maga módján (érzelmileg is) intelligens módon: hiszen nemcsak kívülről, hanem belülről is próbálja megragadni az embert – még ha ezt olyan felemásan is teszi. Na meg egy jól összerakott stíluscsomag + gyakorlati útmutató sosem jön rosszul az embernek, még ha a hatása talán annyi ideig is tart, mint a reggeli parfümadag. Nem kell tehát máglyára küldeni a műsort, egyestés szórakozásnak teljesen megfelel, valamint az ember hasznos stílustanácsokkal is gazdagodhat – de a világ megváltását azért ne várjuk tőle.

Ez is érdekelhet:

Filmsztárok és művészek tették világhírűvé a nyár kedvenc lábbelijét - Roadster

John Fitzgerald Kennedy minden vakációján előszedte, Salvador Dalí két ecsetvonás közti pihenőjében kapta föl, Pablo Picasso benne dolgozott, Alain Delon és Don Johnson pedig filmvászonra vitte. Az espadrilles még jó darabig nem fog kimenni a divatból. Katalóniában és Baszkföldön szinte beleolvadt a kultúrába a Pireneusokból származó, általában lapos talpú cipő, melynek felső részét lélegző anyagból, pamutvászonból és jutafonalból készítik, majd a kötélhez hasonlóan fonják.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés