A szervezők szerint Olney-ban már 1445 táján is futottak palacsintával, de az bizonyos, hogy a versengésnek eme nemes és különleges formája csak 1948-tól vált rendszeressé. A dolog lényege, hogy minden év húshagyó keddjén klasszikus háziasszonynak beöltözött hölgyek kötényben, ingben, fejkendőben, kezükben egy serpenyővel nagyjából négyszáz métert futnak Olney egyik utcáján. A versenyzőknek a startnál és a célban is fel kell dobniuk a levegőbe a tésztát, megpörgetniük, majd elkapniuk. A megmérettetésen minden olyan hölgy részt vehet, aki már három hónapja Olney-i lakosnak mondhatja magát. További érdekesség, hogy az esemény védnöke nem más, mint a helyi anglikán lelkész. Ha bárki azt hiszi, hogy nincs még egy olyan pont a világon, ahol ilyesmire vetemednének, akkor téved. Az amerikai Kansas államban található Liberty városka női lakóinak 1950-ben annyira megtetszett ez a verseny, (egy helyi hölgy egy képes újságban olvasott róla) hogy megrendezték a saját futószámukat. Idővel a két városka felvette egymással a kapcsolatot, és igazi rivalizálás alakult ki közöttük. Tavaly például a kansasi győztes 57.5 másodperces időt futott a palacsintájával, és ezzel maga mögé utasította brit versenyzőtársát. Mit is fűzhetnénk még hozzá? A magunk részéről alig várjuk, hogy a palacsintafutás olimpiai sportággá váljon.