Egyszerű projektnek indult, szomorú, vicces és személyes történetfolyam lett belőle.
Jevhen Kotenko egy sima kijevi lakásban élt, ahonnan a konyhaablakból mindig erre a padra látott rá. Úgy döntött, megörökíti a pad és a padon időt töltő emberek életét; a fotós elköteleződés pár napos hobbiból egy tízéves projektté nőtte ki magát. A fotókat egy kijevi kocsmában állították ki idén januárban és nagyon vegyes fogadtatást kapott: egyesek nevettek a dolog keserédességén, mások panaszkodtak, hogy ennyire az alkeszekre, az élet nyomorúságosabb oldalára fókuszált.
„Nem volt időkorlátom és igazi célom sem ezzel. Csak ott volt mindig a konyhaablakból ez a pad és általában volt valami látnivaló”
– mondja Kotenko, aki egyszerre emlékszik nosztalgiával a környékre, ahol ő is felnőtt, de nem tagadja, hogy sok rossz és kemény dolog is volt ott,
„amire jobb nem is gondolni.”
„A leglesújtóbb látvány az volt, mikor régi sulistársaim itták le magukat a sárga földig itt, aztán úgy másztak haza, mint a gyíkok. Féltem, ha kimegyek hozzájuk, egy idő után én is eggyé válok velük.”
Szomorú és megmozdító sorozat, rengeteg öniróniával: nagyon betalált nálunk.