Hallstatt egy festői szépségű felső-ausztriai mezőváros, az UNESCO Világörökségének a része, amelyet vétek az életben legalább egyszer nem felkeresni.
A kisváros közlekedését évszázadokig a tóparti szűk földrajzi elhelyezkedése határozta meg, és lényegében csak öszvérrel vagy hajóval volt megközelíthető.
Majd 1875-ben megkezdődött az úthálózat kiépülése, továbbá a település modernizálása, amely még ma, a 21. században sem veszített bájából.
A település a Hallstatti-tó partján fekszik, és róla kapta a nevét a vaskori prekelta hallstatti kultúra is. A kisváros közelében ugyanis a a 19. században közel ezer kora vaskori sírt tártak fel az i. e. 750 és i. e. 450 közötti korszakból. A régészeti kultúrkör a szakértők szerint az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és az itt élők – Nyugat-Franciaországtól egészen a Dunántúlig – az elsők között lehettek, akik tömegesen használtak vasfegyvereket, illetve -eszközöket.
A legközelebbi vasútállomás és a kisváros között továbbra is közlekedik hajójárat, amely az 1990-es évekig az egyetlen hajón üzemelő postajárat volt Ausztriában.
A festői fekvésű kisváros ma nem meglepő módon szinte teljesen a turizmusból él, az elmúlt időszakban pedig már körbefotózta Lampert Benedek és Tóth Tamás is, most pedig Dito Tediashvili és Aelita Senvaitytė felvételein a sor, hogy elkápráztassanak bennünket.
