Lou Pearlman rovásán nagyon sok van. Nem elég, hogy rászabadította bolygónkra a Backstreet Boys, az 'N Sync és az O-Town nevű bandákat, de még ennél is tudott mélyebbre süllyedni; szexbotrányok, pénzmosás, csalások garmadája és az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb piramisjátéka.
A később Big Poppa (magyarítsuk Nagyfaterre) néven is ismert Pearlman 1954-ben született Queensben. Bár gyermekkorával kapcsolatos élményeit szívesen részletezi Bands, Brands, & Billions című önéletrajzában, mi inkább letudjuk ezt az időszakot annyival, hogy a kis Lou unokatestvére maga Art Garfunkel volt. Ilyen családi kötelékekkel nem is csoda, hogy emberünk felcseperedve két lábbal rúgta be a popbiznisz ajtaját 1993-ban, hogy végrehajtsa ámokfutását, melyet a zenetörténészek manapság már csak úgy emlegetnek: a „Nagy nyálözön”.
A New Kids on the Block sikerén felbuzdulva Pearlman elhatározta, kijátssza a Garfunkel-kártyát, és sikeres unokatestvérén keresztül betört a zeneiparba. Megalapította a Trans Continental Records nevű kiadót, aztán kitalált egy olyan üzleti modellt, melynek segítségével jóképű, mérsékelten tehetséges fiatal srácok felfuttatásából akart milliókat kisajtolni.
Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy csinált egy hárommillió dolláros tehetségkutatót, az öt kiválasztottat pedig formációba rendezte és ezzel létrehozta a Backstreet Boys nevű csapatot. Az, hogy a modell működött, enyhe kifejezés. A könnyes szemmel nyafogó fiúkák az egész földgolyón elözönlötték a lányszobákat. Debütáló lemezükből világszinten 130 millió példány talált gazdára, és 45 országban lett gyémántalbum.
A sémát később Lou szinte szóról szóra megismételte az 'N Sync nevű csapattal, és mivel a frissen ivarérett kamaszlányoknál ekkor még a fülbevalós, bongyorka hajú nyikhaj volt a zsáner, ebből a próbálkozásból is orbitális siker lett. Pearlman visszavonhatatlanul a biznisz első számú embere lett, főleg miután Making the Band címmel létrehozott egy sikeres reality show-t, mely bemutatta, hogyan áll össze a következő adag fiúbanda.
Akkortájt kezdődtek a viszontagságai, hiszen egy kivételével az összes addigi csapata beperelte csalás miatt. A Backstreet Boys tagjai például azt nem értették, miért szerepelt a szerződésben Lou bácsi kvázi a banda hatodik tagjaként, a bekaszált milliókból pedig miért láttak ők csak mindössze 300 ezer dollárt.
Ezek az eljárások – miután a bíróság mögötti utcácskában bizonyos összegek gazdát cseréltek – végül egytől egyig peren kívüli megegyezések formájában végezték. Később kiderült, hogy Lou cége bonyolult szerződéseken keresztül arra kötelezte a tehetségkutatóban résztvevő reménybeli sztárocskákat, hogy súlyos ezrekért készíttessenek portfóliót a cég saját fotósával. Összesen körülbelül kétezer szerencsétlent vettek le ezzel a módszerrel.
A sztorinak azonban korántsincs vége. A Vanity Fair címlapon hozta a hírt, hogy a Nagyfater előszeretettel kért szexuális szívességeket a jelentkezőktől. Amikor például az egyik fiatal asszisztense megkérdezte, mit kellene csinálnia ahhoz, hogy részt vehessen a Making the Band-ben, Lou papa egy szál kisgatyában beterpesztett, majd csak ennyit mondott:
„Okos fiú vagy te. Szerintem meg fogunk egyezni.”
Ebben a videóban Lou éppen baráti ölelésekkel gratulál az O-Town nevű banda tagjainak, akik teljesen el vannak ragadtatva, milyen tuti kis szerződést írhatnak alá.
2006-ban borult a bili. Kiderült, hogy Pearlman több mint húsz éve gyűjt pénzt két, csak papíron létező cége számlájára bankoktól és befektetőktől. Hamis dokumentumok garmadájával győzte meg áldozatait, hogy jó lesz nekik, ha a pénzük bekerül a cég „megtakarítási számlájára”, a régebbi tagokat pedig – ahogy szokás – az új belépők pénzéből fizette ki.
Amikor kiderült, hogy az egész céges humbug egy nagy lufi, a befektetőkön eluralkodott a pánik, a feljelentésre ugró nyomozó szervek pedig közölték a leforrázott károsultakkal; Lou Pearlman összesen több mint 300 millió dollárral (testvérek között is 66 milliárd forint) vette le őket.
A 300 millióból 95 millió egész egyszerűen felszívódott, ahogy maga Lou is elhagyta az Államokat. 2007 júniusában, miután két német turista felismerte, sikerült fülön csípni az Indonéziában bujkáló szökevényt, akit egy évvel később 25 év szabadságvesztésre ítélt a bíróság.
A Nagyfater legkorábban 2029-ben szabadulhatott volna, bár ezt a dátumot kicsit szépíthette, hiszen minden visszaszolgáltatott millióval egy hónapot elengednek volna a büntetése idejéből. Sajnos Lou-nak nem volt alkalma túl sokat lefaragni a szabadságvesztése tartamából ugyanis 2010-ben agyvérzést kapott, majd egyre romló egészségi állapota következtében hat év múlva, 2016. augusztus 19-én egy floridai büntetés-végrehajtási intézetben elhunyt.