Az egyes számú vágóhíd – A vérfürdőbe torkolló beszláni túszdráma
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Beszlán iskolájában éppen tanévnyitót tartottak, amikor hirtelen terroristák foglalták el az épületet, és mindenkit túszul ejtettek. A támadók szervezettsége jóval jobb volt a kiszabadításukra küldött erőkénél.

Ez nem gyakorlat

Szeptember elseje, a „tudás napja”, Oroszországban hagyományosan ezen a napon kezdődik az iskola. Nem volt ez másként 2004 szeptemberében sem. Az Észak-Oszét Köztársaságban lévő 35 ezres Beszlán város egyes számú iskolájában több mint ezren gyűltek össze, hogy az évnyitó ünnepséggel kezdjék meg a tanévet.

A szülők és a gyerekek ünneplőben az iskola udvarán sorakoztak fel, az iskolakezdő hat-hét éves korosztálytól a végzős 14 évesekig. Sok, a gyerekét elkísérő szülő karjában csecsemő aludt. Helyi szokás szerint az elsősök virágot adnak a végzősöknek, akik az iskolakezdőket a tantermekbe kísérik. Erre azonban nem került sor: a történelem egyik legsúlyosabb terrortámadása egy szempillantás alatt csapott le a gyanútlan áldozatokra.

A terroristák egy GAZ mikrobusszal és egy GAZ–66 típusú katonai teherautóval érkeztek. A harminckét, gépkarabélyokkal, gránátvetőkkel és robbanószerkezetekkel állig felfegyverzett támadó „Allahu akhbar!" felkiáltással a levegőbe lőtt, és körbevette a tömeget. Néhányan gyorsan kapcsoltak, sikerült elmenekülniük, a többség azonban gyakorlatnak hitte az akciót. Egy olyan régióban, ahol gyakoriak a terrortámadások és a veszély az élet részét képezi, a biztonsági drillek mindennaposak. Most azonban erről szó sem volt.

Tolmácsolásért tarkólövés

A támadók gyorsan mozogtak, és pontosan tudták, mit csinálnak. A megrémült tömeget az iskola tornatermébe irányították, miközben elkezdték ellenőrzésük alá vonni az iskola épületét, és kialakítani a védelmi vonalukat. A tornateremben és az iskola főépületében több mint 1100 ember zsúfolódott össze, többségük gyerek. A támadók begyűjtötték a mobiltelefonokat, kamerákat és a fényképezőgépeket, és ismertették a szabályokat: nincs beszéd, ha mégis, akkor csak oroszul és nem oszétül.

Ha ellenállnak, tömeges kivégzés a válasz. Ha a biztonsági alakulatok egy túszejtőt megölnek, ötven tússzal végeznek. Ha egyet megsebesítenek, húsz foglyul ejtettnek kell meghalnia. Ha ostrommal próbálkoznak, felrobbantják az iskolát. Mindezt az egyik túsz, Ruszlan Betrozov, egy kétgyerekes apuka fordította oszétre, hogy mindenki megértse. Amikor mindent lefordított, az egyik terrorista felé fordult és megkérdezte: „Végzett? Mindent elmondott?” A válasz igen volt. Erre a maszkos terrorista felemelte a pisztolyát és fejbe lőtte a tolmácsot. Kezdetét vette a beszláni túszdráma.

A tornaterem látványa minden képzeletet felülmúlt. A helyiségben a több száz túsz alig fért el. A Moszkvától ezerötszáz kilométerre délre fekvő Beszlánban ilyentájt jóval harminc fok fölé megy a hőmérséklet. A gyerekeket ötös csoportokban engedték ki a mosdóba, sokan megváltak ruháiktól a forróság miatt. A terem megtelt párával, monoton zsivajjal, gyereksírással. A támadók nem bíztak semmit a véletlenre. A tömeg feje fölé, a kosárlabdapalánkra kötözve négykilós, házi készítésű bombákat szereltek. Nagyobb méretű robbanószerkezetek kerültek a földre, körbevéve a gyerekeket. A bombákat csavarokkal, csapágygolyókkal, szögekkel töltötték meg. Ha felrobbannak, gyilkos acélesővel árasztják el a túszokat.

A teremben feltűnt két csecsen nő is, akik robbanóanyaggal megrakott mellényt viseltek. Ezek az élő bombák a csecsen háború sajátos szüleményei: a shahidkák (muszlim női mártír) olyan nők, akik elvesztették családjukat a harcokban, az öngyilkos merénylet maradt az egyetlen lehetőségük a bosszúra. Az orosz katonák aggatták rájuk a „fekete özvegy” nevet.

A támadók szisztematikusan készültek az ostromra. A túszok közül kiválogatták az erősebb férfiakat, mintegy húsz főt, akikkel kis csoportokban az erődítési munkákat végeztették. Szekrényeket, asztalokat tettek az ablakok elé, az üveget pedig kiverték. Amikor legutoljára 2002 októberében csecsen terroristák több mint száz túszt ejtettek a moszkvai Dubrovka színházban, az orosz különleges alakulatok ideggázt juttattak a szellőzőrendszerbe, hogy az elalélt támadókat könnyebben kivégezhessék. Erre most a támadók nem adtak esélyt.

„Allah vigyáz rád!”

A munka késő délutánra véget ért. A kis csoportokban dolgozó férfi túszokra már nem volt szükség, a férfiakat a második emeleti irodalomterembe terelték, ahol mindenkit agyonlőttek. Két túsznak az volt a feladata, hogy a holttesteket az ablakokon át az épület elé dobja. Egyikük, Aszlan Kudzajev szemfüles volt, és az ablakon kiugorva kereket oldott, miközben a terroristák tárat cseréltek. Hiába lőttek utána, elérte a biztonsági vonalat. A rendőrök füstgránátokkal fedezték. Aszlan szabad volt. Felesége és két lánya azonban továbbra is a tornateremben feküdt túszként.

Hasonló horrort tartogatott egy másik halálmenet is. A kivégzendőket az irodalomterem felé terelték, az egyik shadika robbanószerrel megrakott mellénye azonban hirtelen működésbe lépett, máig sem tudni, miért. A detonáció darabokra tépte a csecsen nőt, megölve a másik „fekete özvegyet” és egy harmadik terroristát, és végzett a túszok egy részével is.

Az életben maradottakat és a sebesülteket az irodalomterembe vitték, ahol megparancsolták nekik, hogy feküdjenek a földre, majd egy terrorista gépkarabélyával agyonlőtte őket. Egy embernek, Karen Mdinaradzének hihetetlen szerencséje volt: a rá eső holttestek felfogták a golyókat. Amikor a támadók felfedezték, hogy életben van, megkegyelmeztek neki: „Allah vigyáz rád” – mondta az egyik hóhér, és visszakísérte a többi túszhoz.

Teljes káosz

Mindeközben az orosz biztonsági erők csak nagy nehezen vették fel a ritmust. Az iskola körül több lakóházat kiürítettek, a tetőkön lövészek foglaltak pozíciót. A rögtönzött haderőt a káosz jellemezte, csakúgy, mint az irányítást. A helyi rendőrökön és felfegyverzett civilek százain kívül befutottak az 58. hadsereg sorozott alakulatai Vlagyikavkazból. A helyszínen megjelentek a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB) két különleges terrorelhárítási kommandójának egységei, az Alpha és a Vympel tagjai.

Az irányítás vélhetően az FSB kezében volt, mégis teljes fejetlenség uralkodott. A parancsnoki állást a terroristák 40 milliméteres gránátvetőjének tűztávjába állították fel. A felháborodott civilek folyton betörtek a lezárt területre, és mindvégig ott lábatlankodtak a csapatok körül. A katonák nagy részének hiányzott a felszerelése, a golyóálló mellények, kevlársisakok. Nem biztosítottak a helyszínen elég mentő- és tűzoltókocsit.

A kormány ráadásul azt állította, csupán 354 túsz van az iskolában. Ezt a terroristák rádión hallgatták, dühösek lettek, válaszként megvonták a vizet a túszoktól. A kimerült, félelemtől reszkető gyerekek a teljes kétségbeesés határára értek. Harmadik napjukat kezdték meg az aláaknázott tornateremben élelem, és a másodikat víz nélkül. Sokan vészesen kiszáradtak, más megoldást nem találva egymás vizeletét itták. Mások eszméletüket vesztették a hőségben.

Nincs alku

Az orosz hatóságok alkudozásai nem jártak sikerrel. Azon túl, hogy a második napon a terroristák követelésére a helyszínre érkező volt ingus elnök, Ruszlan Ajusev elérte tizenegy szoptató anya és tizenöt csecsemő szabadon bocsátását, a túsztárgyalás nem hozott semmilyen eredményt. A követelések az orosz csapatok Csecsenföldről történő kivonására és Csecsenföld szuverén államként való elismerésére teljesíthetetlenek voltak, és ezzel mindenki tisztában volt. Moszkva nem hajolhatott meg terroristák előtt, kerüljön az bármibe. A beszláni egyes számú iskola hamarosan vérben úszott.

Szeptember harmadikán, a túszdráma harmadik napján néhány perccel délután egy óra után hatalmas robbanás rázta meg a tornatermet. A detonációt 22 másodperc múlva újabb követte. Máig nem tisztázott, kívülről érkeztek a lövések, vagy a terroristák akarták rövidre zárni az ügyet, de a két detonáció a vérfürdő nyitányát jelezte: akármi is történt, a végső ostrom elindult. A két robbanás repeszekkel terítette be a túszokkal zsúfolt termet, emberi testek és testrészek repültek a levegőben.

A tető a légnyomástól felemelkedett, majd összeomlott. Az épület lángolni kezdett. A túszok közül sokan azonnal meghaltak, százak feküdtek súlyos sérülésekkel a romok alatt. A robbanás két méter vastag lyukat ütött a téglafalba. Az életben maradottak az első sokk után lassan felfogták: itt a lehetőség a menekülésre, és sokan, már akik képesek voltak rá, ki is jutottak az égő épületből.

A biztonsági erőket felkészületlenül érte a robbanás. A kint tartózkodó erők szervezetlen kuszaságban közelítettek az épülethez. Akár egy középkori ostromban, különböző rendű és rangú alakulatok, felfegyverkezett civilek, sorkatonák, terrorelhárító kommandósok a maguk módján próbáltak bejutni az iskolába. Egy T–72-es harckocsi több lövést leadott az épületre, miközben még túszok százai tartózkodtak bent. Bevetettek egy BTR80-as páncélozott harcjárművet, amely nehézgéppuskájával lőtte az épületet, a harcokba egy Mi–24-es harci helikopter is bekapcsolódott, az orosz hadsereg rakétái robbantak Beszlán egyes számú iskolájának tantermeiben.

Mészárlás a menzán

Miközben az épület különböző pontjain beásott terroristák tűzharcot vívtak az egyre közelebb nyomuló orosz biztonsági erőkkel, addig a tornateremben életben maradt túszokat a menzára irányították. Ez volt az utolsó állomás. A nőknek és a gyerekeknek az ablakok elé kellett állniuk, hogy a katonák ne lőhessenek be. A terroristák eközben folyamatosan tüzeltek kifelé. Robbanások szaggatták a menza épületét, golyózápor zúdult a helyiségre. Az emberi pajzsnak használt nők és gyerekek kétségbeesetten lengettek fehér szövetdarabokat, mindhiába. A menza frontvonallá változott, ahol a túszejtés elmúlt három napjának őrülete tébolyult mészárlásban manifesztálódott.

Az eredetileg világoskék terem falát vér borította, a padlón holttestek és testrészek hevertek. Többórás tűzharc után a kommandósok betörtek a menzára, és likvidálták az ott lévő fegyvereseket. Csak a menzán több mint száz túsz holttestét találták meg, a vérengzést kevesen élték túl a teremben.

Szeptember harmadikán este elült a csatazaj. Az iskolát a hadsereg ellenőrizte, a terroristák egy csoportja a káoszban áttörte a gyűrűt, és egy közeli épületben barikádozta el magát. Az orosz csapatok harckocsikkal és lángszórókkal rombolták le az épületet és tettek pontot a menekülési kísérlet végére. Két terroristát élve fogtak el, egyiküket helyi lakosok a helyszínen lincselték meg.

A beszláni túszdráma a modern terrorizmus történetének második legsúlyosabb támadása volt. A halálos áldozatokról szóló sokkoló adat 331 emberről szól, közöttük 186 gyerek. A sebesültek száma elérte a hétszázat, többségük szintén gyerek volt.

Oradour-sur-Glane, a mártírfalu – 1944-ben a németek kegyetlenül lemészárolták a francia falu teljes lakosságát, 642 emberrel végeztek néhány óra alatt.

(Forrás: The Washington Post, Esquire, The Independent, BBC, CNN, Time)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.