Este tizenegytől egy pincében lehetsz Kádárral, Rajkkal és Nagy Imrével.
A darab alapját Kádár János hírhedt 1989. április 12-i, utolsó beszéde jelenti, amikor is az ország egykori teljhatalmú diktátora az orvosától elszökve betört az MSZMP ülésére és egy egyszemélyes flashmob keretében maghoz ragadta a mikrofont és több száz elvtárs előtt egy órán keresztül folyamatosan beszélt, egyfajta önmagával elszámoló stand upot tartott. Ez a beszéd tulajdonképpen teljesen összefüggéstelen, de azért feldereng benne a múlttal, egy eltiport forradalommal, kivégzőosztag elé küldött egykori párttársakkal, Rajkkal és Nagy Imrével elszámoló mentális viaskodása.
„Én nem bánom, Önök akármit mondanak ezután, és akármit mondanak, mert engem nyugodtan agyonlőhet bárki, mert én most már ennek a felelősségnek a tudatában voltam, hogy én megnevezni senkit sem fogok. Senkit nem fogok, kivéve azt, akit Önök titkos szavazással megválasztanak. És sok vizet kérek, mert ideges vagyok.”
Novák Tamás, író és rendező úgy döntött, hogy ezt a nem túl egyszerű alapanyagot egy darabbá gyúrja, a végeredményt pedig Operaház katakombaszerű nézőtéri trapézpincéjében mutatja be október 23. és november 4. között minden nap. Ez a pop up jelleg, a késői, tizenegyes kezdés, plusz a 20. századi magyar történelem egyik legszürreálisabb pillanatát megidéző darab egészen különleges és egyedi élményt generál.
Kádár él és egy pincében megnézheted
A darab több tanulsággal is szolgál: 1. a 77 éves Kádár, mint szellemektől kísértett kommunista anti-Hamlet színpadi karakterként is megállja a helyét, 2. minimál díszlettel, harminc négyzetméteren is lehet intenzív, pörgős, interaktív színházi élményt létrehozni, 3. Kőrösi András Kádárként remek, 4. több darabot kellene színpadon kívül életre kelteni.
(Fotók: Fortepan, Magyar Állami Operaház)